Na, vége az évnek, éppen hazafelé vonatozok, és mivel éppen nem vagyok túl szociális kedvemben, inkább előszedtem a laptopot (pedig ritkán szoktam) és zenét hallgatok, meg írok.
Erasmus állás: Kata: Bürokrácia 1:0 :D Mindent aláírtam ugyanis, most már semmi más dolgom nincs, mint utazni. Az okmányok amiket még be kellett vinnem: A kék európai egészségbiztosítási kártya fénymásolata, nyilatkozat arról, hogy még nem voltam Erasmuson, illetve egy támogatási szerződés. Ennek az aláírása volt az utolsó jelenésem az Erasmus irodában idén. Ehhez kellett rohangálnom még egy sort a bankba. Ez a történet megéri, hogy mindenkinek a figyelmébe ajánljam, aki gondolkodik a külföldi félévben:
Szóval. Az erasmus iroda elvileg deviza alapú számlát kér a pénz utalásához. Nekem csak egy mezei OTP Juniorom van, ezért bementem a bankba megkérdezni, hogy arra tudják-e utalni az eurót. Megtudtam, hogy mehet euró erre a forint alapú számlára is, de mindjárt átváltják az éppen aktuális forint árfolyamon forintba. Aztán mikor kint használni szeretném, akkor meg koronába. „Namármost”, ezek szerint kétszer is lehúzzák a sápot a pénzről, több ezer forint vesszen így el minden hónapban. Ezért végülis nyitottam egy euró alapú számlát is. A forintot sem szüntetem meg, mert ugye anyáék viszont forintban fognak pénzt küldeni, nekik meg az euró alapúra történő utalás lenne veszteséges. Vagyis úgy tűnik, hogy két kártyával fogok rohangálni kint. Aztán a suli által küldött tájékoztató pakk szerint még érdemes igényelni dán kártyát is kint. Azt majd meglátom, hogy csináltatok-e.
A nyár további feladata a telefont lerendezése, vagyis hogy milyen konfiguráció, előfizetés vagy akármi lesz kedvező számomra. Nyilván nem akarok sokat telefonálgatni, de azért néha mégis jó lenne hallani majd az itthoniak hangját. Elsősorban azonban az Internetben bízom: az msn, webcam, és egyebek segítségével szeretném tartani majd a kapcsolatot. Erasmus fronton ennyi egyenlőre.
Egyéb: Most gondolok bele először, hogy elkezdődött a nyár. Eddig valahogy nem érzékeltem ezt. Mégis kicsit fura érzés ez most. Eddig mindig lehetett felhőtlenül örülni a nyárnak, a vizsgák végének, a hazaköltözésnek. Most azonban mindennek búcsú íze van. Csináltam jó pár videót, képet az egyetemről, a koliról, a barátaimról, Attiláról. Igyekeztem jól kihasználni az utolsó hetet: kirándultunk Normafára, tegnap elmentünk a múzeumok éjszakájára, filmeztünk, sütöttünk-főztünk, stb. És bár nyáron látni fogom, akkor is olyan, mintha ezzel a héttel az eddig élet véget ért volna. Holnaptól már nem 38 méterre lakik tőlem, nem lehet csak úgy átugrani hozzá, nem fogom csak úgy látni a folyosón. Holnaptól távkapcsolatban élünk, pedig egészen jól hozzászoktam már a közeli kapcsolathoz J Holnaptól tehát hét hónapon keresztül messze lesz tőlem. Nyáron még viszonylag rendszeresen tudunk találkozni, aztán szeptembertől még nehezebb lesz: szerintem maximum háromszor fogjuk látni egymást. Egyszer talán én jövök haza egyszer ő jön ki, és még a karácsony, de az eléggé a végén van már, utána talán 2-3 hétre kell csak visszamenni.
Szóval nehéz lesz. De biztosan jó is lesz persze az egész. Nem mondom, hogy egyáltalán nem örülök neki, csak azt, hogy néha vannak pillanatok, amikor nem akarok menni annyira.
Nah, mára ennyi, egyébként is merül a laptop, jobb, ha hozzászokom a gondolathoz, hogy a mellettem ülő idegesítő házaspárt kell hallgatnom még két és fél órát :D
