Hűha, úgy tűnik egyre ritkulnak a bejegyzéseim... Elnézést mindenkitől, igyekszem rendszeres időközönként írni, de néha időm nincs, néha energiám, néha meg csak kedvem... :)
Szóval, már szept. 30-a van, péntek. Ez a hét úgy robogott el, hogy szinte észre sem vettem. Múlt hétvégén pénteken este nyolc után jöttem el a suliból, mert az ipartörténeti múzeumos projektet csináltuk. Megadott kérdéssora kellett válaszolni, és felvetettem, hogy mi lenne, ha nem csak úgy odahánynánk a válaszokat, hanem próbálnánk őket csoportokba rendezve valamiféle fejlődést, tendenciát kihámozni a négy lakás alapján. Tehát ahelyett, hogy felsorolnánk, hogy melyik lakásban milyen bútorok vannak, inkább írjunk arról, hogy szerintünk az iparosodás hogyan befolyásolta a lakáskultúrát az elmúlt 100 évben. Ok, ezt el is fogadták. Kérdeztem, hogy ki tud valami képszerkesztő programot használni? Senki. Ok, akkor én megcsinálom Photoshop-pal a lapokat, ők meg írjanak, meg válasszák ki a fotókat, rajzoljanak skicceket hozzá. Ok, nekiálltak. Egy óra után Diana megkérdezte, hogy most akkor ő mit is írjon a bútorokról? Hogy régiek? Vagy pl hogy fából vannak? ...... XD Mondtam neki, hogy nyugodtan vonatkoztasson el egy kicsit, pl hogy a világháború előtt milyen gyönyörűen megfaragták a részleteket, a hatvanas években meg már a tömeggyártás hatására a farostlemezes kockabútorok voltak a jellemzőek. De aztán rajzolt két tök jó nappali skiccet. Congnak negyedszerre sikerült viszonylag helyesen bebútoroznia az általam megrajzolt lakásalaprajzot. Romain pedig egészen jól összeszedte a gépészeti részt. Én írtam még a szociális háttérről, a kerthasználatról, a térstruktúra változásáról. Összesen hét oldal lett. De vasárnap is dolgoztam rajta.
Szombaton délután viszonylag jó idő volt, úgyhogy spontán ötlettől vezérelve körbetekertem a város északi oldalán elterülő láp- és tóvidéket. Igen szép volt, sok kis "falun" keresztülmentem, bár inkább tanyaközpontoknak mondhatnám. 7-8 házikó egy kupacban a lankák között, legelésző lovak, és a földeken csipegető varjak és sirályok (tök jó, feketék és fehérek, olyan mintha cukros mákot szórtak volna a földre) között. És igen gondozottak, valamint fiatalok is vannak, sőt, legtöbben kisgyerekes családok. Tök jó lehet ilyen helyen lakni, el tudnám viselni. A táj gyönyörű, és a város még sincs messzebb, mint 20 perc biciklivel. Vasárnap pedig kisütött a nap, úgyhogy a kora délutánt a strandon töltöttem egy könyv társaságában, sőt még egy plédet is vittem, hogy majd ledőlök a homokba, biztos jó meleg lesz a naptól. Hááát :D Hamar átköltöztem egy padra, mert azért annyira nem volt meleg. A tapasztalt dánok takarókkal felszerelkezve élvezték a jó időt. :D A piknikezős plédjeik is olyanok, hogy alul van egy műanyag vízálló réteg, aztán pedig egy jó vastag polár réteg a tetején. Láttam vitorláshajó oktatást is, egy nagyobb hajó körül kb 50-60 kis hajó (olyan kis balatoni kalóz méretű kb), mint a hangyák mentek körbe, majd mindenféle alakzatokban. Hazafelé benéztem a kikötőbe is. A "hobbi" kikötő rész igen szép, ez nem okozott csalódást, mint az ipari rész, ahova letévedtem az első napokban. Tényleg úgy tűnik, hogy itt nem olyan nagy luxus a hajó. Mert eddig minden parti faluban láttam ilyesmi kikötőt, és rengeteg hajó van egy ilyenben, vagyis viszonylag sok ember vitorlázik. Ami mondjuk egy ennyire tengerbe nyúló helyen nem olyan meglepő. :)
A héten aztán folytattuk a projektet, dolgozni kellett rendesen, többek között ezért sem írtam ide. Így, hogy mindent nekem kell fejben tartani, meg hogy elég sok lényeges dolgot alapból én csinálok, azért bizony elfáradok a nap végére. Egyre jobban tisztelem otthon a konzulenseket, hogy négy óra konzultáció után is értelmeseket tudnak mondani (már aki :D ). Mert engem leszív rendesen a magyarázás, meg koncentrálás. Még két hét, és be kell adni a tender tervet, jó sok meló lesz vele, úgyhogy a következő hetekre sem garantálom a sűrű blogbejegyzést...
Múlt héten pár napig sárgaborsót ettem, majd tojásos krumplit, majd rántottát, ma pedig zöldséges tojásos rizst, ami nem valami nemzetközi konyhai recept, amit itt hallottam, hanem a saját kreálmányom (én legalábbis nem hallottam még ilyen kajáról, de lehet, hogy létezik). Háááát :D Kicsit natúr. De ehető, és egészségesnek is mondható. Úgyhogy a hétvégét ezzel a kajával fogom eltölteni. Ja, igen, ha már kaja: Egyik nap bementem a pékségbe, ami előtt minden nap elmegyek, és az illatoknak köszönhetően nyeldeklek is egy keveset :) És vettem egy... Nos, leginkább kakaós csigára emlékeztető valamit. (itt minden péksütit simán "édestésztának" hívnak). Igen drága volt, de nagyon finom! Nem az a könnyű leveles tésztája, van, hanem valamilyen kelt, amibe gondolom cukros vajat tekernek, mert lágy és szaftos. És még forrón meglocsolhatják csokival, mert a tekervények közé félig befolyt, majd megszilárdult csokiöntet van a tetején. :D hmmm, hát néha jutalomból fogok enni :D
Ma pedig elromlott a barna dzsekim cipzárja... Szegény dzseki amúgy is elég megviselt, már van 5 éves, és elég sokat hordtam. A karján, meg még egy két helyen már szétfeslett az anyag is. De gondoltam, még kihúzza ezt az őszt, aztán majd tavasszal otthon veszek újat. Hát... Úgy tűnik itt kell venni. Pontosabban kellene. De ma az egész délutánt a városközpontban töltöttem, és nem találtam semmit. Volt egy, ami még talán, de az sem az igazi, és az árakat tekintve csak akkor fogok itt venni bármit is, ha első látásra bele szerelmesedek.
A hétvégét nagyrészt azzal fogom tölteni azt hiszem, hogy Archicadbe rajzolom be az épületkomplexumunkat. Meg keddre csinálom a tűzvédelmi, parkolási, fenntarthatósági és a területrendezési analízist... Azért még így is leányálom a BME-hez képest az itteni meló :)

Egyetem képekben

Ma képeket szeretnék megosztani :
Jó kis részletek a suliból:
Ez a kilátás az osztálytermünkből. Nem véletlenül ülök mindig az ablak mellé :) Ez a zöld rész itt lent egy extenzív zöldtető, egy szint van alatt még. Egy halovány szivárvány is látszik a távolban, ez egészen mindennapos itt, hiszen egyik percben úgy esik, mintha dézsából öntenék, aztán meg kisüt pár percre a nap.

Még a WC jelző tábláknak is "VIA zöld" színe van. Ez az árnyalat az egyetem színe. A felvételi papíromtól kezdve lépten-nyomon megjelenik.                                 

 A csapatmunkára kialakított részek egyike. Sok ilyen rész van, pár fős csoportok tudnak itt leülni, hozzákapcsolni a laptopot a falra felszerelt TV-hez, és konzultálni, dolgozni. Ja, és valamiért itt szeretnek mindennek fura neveket adni. :) A Sputnikon kívül van Apolló is. Én meg ugye a Kamtjatkában lakom... :)

 Az ebédlő tér utca felőli oldala. Jó tágas, mindenféle leülési lehetőségekkel. A kanapét lejjebb még részletesen bemutatom. :)

"Országimázs": Ez egy kb 2-szer 2 méteres plakát az egyik lépcsőházban: ALL 774 rendszámú lelopott kerekű szép magyar trabi... Ja, a hátsó ablakban stílusosan a "Ne dudálj, küzdj!" felirat áll :)

Bejárat: a már mutatott Sputnik alatti recepciós résztől felfelé fotózva.

A már emlegetett kanapé közelebbről. Ismét a VIA-zöld :) Azért mekkora menőség már, hogy simán le lehet ide huppanni, és csak úgy ellenni. És persze a diákkártyánkkal éjjel-nappal beléphetünk. Ide kellene költöznöm, olcsóbb lenne, mint a koli.... :) És mi az ott a karfában???

Bizony, beépített konnektor. XD Nehogy már lemerüljön a laptop filmnézés közben...

A kör alakú recepciós rész után megérkezünk az ebédlőbe. Szemben az udvari bejárat, az egyetem melletti drágább kolikhoz.

Fő folyosó. A hátam mögött is legalább ennyi van még. Tuti hosszabb, mint a K épületben :D

bajok, múzeum

Na, eltelt megint egy fél hét, szerda van már. Hétfőn az egész délelőttöt konzultálással töltöttük, ahol amikor a mi csoportunkra került a sor, a tanárnőnk kifejtette, hogy aggódik a csoport miatt... Mert hogy úgy veszi észre, nem egyenlő energiákat viszünk bele, nem dolgozik mindenki rendesen. És hogy igyekezzünk egyszerűsíteni, ne legyen szinteltolás, meg kör alakú nappali. És hogy az egyszerű nem egyenlő az unalmassal. Amiben szerintem tökre igaza van, de Diana csak annyival kommentálta, hogy "pedig de....". Én igazán nem értem őket, leginkább Cong-ot és Dianát. Romain most már legtöbbször egyetért velem, és nem csak azért, hogy legyen békesség. Ma pl. kitisztítottam a legfelső emeletem található "penthouse" alaprajzokat, amiket Dianának kellett megcsinálnia. Nem bírtunk dűlőre jutni az előtérrel kapcsolatban, így végül két változatot hagytam meg: egyet ami szerintem a jobbik, meg egyet, ami nekik tetszik, de még elfogadható. És mondtam, hogy oké, akkor én most nem szólok, ti eldöntitek hárman. És Romain meglepően jól érvelt a nekem jobban tetsző mellett :) Komolyan, büszke voltam :D Mert a srác építőmérnök féleség, még sosem tervezett, tehát ebben a félévben kezdett el ilyenekről hallani, és jó lenne azt képzelni, hogy ez az én hatásom :) Olyanokat mondott, amiket én is gondoltam, de nem mondtam előtte. Kicsit asszem a tanáruk is lettem, de erről majd később.
Tehát hétfő: sajnos mennünk kellett egy előadásra, így a "lelkifröccs" keddre maradt. Elég rosszul éreztem magam, mert oké, hogy talán nem nekem szólt az intés, de akkor is. Ha a csoportról van szó, az engem is érint. Szóval kedden aztán belemélyedtünk. Először a csoporton belüli problémákba, hogy én nem érzem, hogy odatennék magukat. Nem arról van szó, hogy re se bagózzák, mert azért valamit csinálnak. Csak nem gondolják végig. Nekik egy alaprajz 12 vonal, nincsenek falvastagságok, ablakok, ajtók, és rosszak a méretek. Így elég nehéz beszélni valamiről. Megkérdezed, hogy ez itt mi? Egy szekrény? Ja, nem az ott a fürdőszoba! Basszus, Diana, ez 60 cm vastag....Ez nem fürdő, még csak nem is egy WC. Erre ő: Jaaa, akkor tegyük ide, azt meg oda. Oké. Akkor ebbe a szobába nem tudsz bemenni, itt meg van egy 3 méter széles folyosód. Jaaa, akkor ezt tegyük ide, meg oda. Magyarul olyan, mintha nem hozott volna semmit. És szétesik az egész. A másik bajom pedig, hogy nem tudják megmondani, hogy miért úgy csinálták. Nem akarok én nagy filozófiát vinni bele. Csak annyit, hogy elmondja, hogy az udvar felé tettem a nappalit, mert arra szép a kilátás, lehet nagy ablakokat, meg teraszt tenni. Pont. De mikor megkérdezem, hogy pl a konyha miért az bejárati ajtótól legmesszebbre eső csücsökben van, úgy hogy a spájzhoz át kell trappolnod az egész lakáson. Akkor nem tudja elmondani. Max annyit, hogy "mert szerintem így jobb" vagy "Because it is FANCY" (utálom ezt a szót) És elvárja, hogy ezt elfogadjam magyarázatnak, és legyen úgy. Mikor én meg nem úgy gondolom jónak. És ha elmondaná, hogy szerinte azért jobb így, mert mittudomén, valami speckó térkapcsolatot kapsz, és ez mekkora királyság, akkor talán belátnám. Mert én nem a saját igazamhoz ragaszkodom. Csak az általam jónak vélt megoldáshoz. Ha meggyőz, hogy van előnye annak, amit ő akar, akkor legyen úgy. Na, szóval mindent elmeséltünk a tanárnőnek, aki kijelentette, hogy hát igen, nem vagyunk egy szinten, az nyilvánvaló. Tehát próbáljuk nagyon egyszerűre venni a figurát. A többieknek azt mondta, hogy igyekezzenek, próbálják a sajátjuknak érezni a projektet, nekem pedig azt, hogy talán épp az a kihívás számomra ebben a félévben, hogy keresztülvigyem az akaratomat, és kiálljak magamért. (Mert előtte mondtam, hogy én nem akarom ráerőltetni a saját gondolataimat mindenkire). Aztán kikorrigálta a terveinket: azt az alaprajzot használjuk, amit én csináltam még másfél hete, mielőtt a többiek előálltak volna a körökkel, meg egyebekkel. Aztán délután összefutottam vele a folyosón, és beszélgettünk kicsit. Tök jó fej volt, elmondta, hogy szerinte nekem igenis vezetővé kell előlépnem, egyébként is azt írtam év elején a személyiségis lapomra, hogy nem szeretek vezető lenni (bár sokan mondják, hogy jó vezető lennék, de én akkor is utálom a helyzetet), és hogy itt az alkalom fejleszteni ezt az oldalamat. És hogy próbáljam meg belevonni a többieket, különben talán át sem mennek. És hogy majd igyekszik ő is segíteni, és figyel a csoportra. Szóval ezért lettem kicsit a többiek tanára is asszem. És ezért esett olyan jól Romain érvelése. Sőt, Cong is kinyögte, hogy miért akarja máshogy. És az egy dolog, hogy nem értek vele egyet teljes mértékben, de látom, hogy már ő is gondol VALAMIT. Mondtam nekik, hogy próbálják meg elképzelni a lakás. Belépnek, és ezt látják, erre mennek, onnan jön a fény. Hogyan lenne jó, kellemes? Aztán próbálják meg lerajzolni az alaprajzot. Ne a vonalakból induljanak ki. Mára már Diana is olyan alaprajzokat hozott, ahol voltak falvastagságok, bár az egyik fürdőszobája még mindig csak WC méretű. De akkor is haladás :)
Fura belegondolni, hogy otthon a második év vége, azaz a negyedik félév (amit most én itt csinálok) az a középülettervezés. És elképzelem, hogy ha mi odaállítottunk volna egy hányadék vonalrajzzal, mit szólt volna Balázs Mihály XD. Pláne Cságoly....  :D Na mindegy, nem otthon vagyunk.
Aztán kedden még kikaptunk két feladatot: Az egyik az önálló tanulmány, amit a félév vége felé kell leadnunk, többé kevésbé szabadon választott témában. Még nem tudom, hogy mi legyen a témám, bár már van pár ötletem. Elvileg holnap lesz lehetőségünk konzultálni a témaválasztásról, majd akkor talán rávezetnek a legjobb témára. A másik pedig egy kisebb csapatmunka, egy hetünk van rá. El kellett menni a horsensi ipartörténeti múzeumba, és az elmúlt száz év munkáslakásairól illetve a körülményekben bekövetkezett változásokról kell készítenünk egy tanulmányt. Ebben a múzeumban konkrét házak vannak korhűen berendezve (5 lakás és pár önálló szoba). Meg persze van még sok egyéb: gőzgépektől kezdve a mozdonyokon át a TV gyűjteményig minden. De mi a lakásokra koncentráltunk (ma délelőtt voltunk a csapattal). Hűűűű, igen király! Az 1800-as évek végétől voltak lakások, bútorokkal, használati tárgyakkal, gépészettel. Még a kertbe is ki lehet menni, le a pincébe, stb. Azt egyik "modernebb" lakásban (1960-as évek) két néni is volt, épp sütöttek :) Valami halpogácsát, meg is kóstoltuk :D A rádióból ABBA szólt, az íróasztalon a feltételezett gyerek órarendje, régi magazinok. Nagyon tetszett. :) Aztán gyűltünk kb. két órát még, a már elmesélt "alaprajzpucolással". Holnap pedig folytatjuk. Ma még megyek este Salsára, meg talán buliba is, még nem tudom...Attól függ, hogy ki megy még.
Szóval úgy tűnik, keményen kell majd dolgoznom. Mert nem csak a saját részemre kell koncentrálnom, hanem fél szemmel minden feladatra figyelnem kell majd. korrigálni, kiegészíteni, elmagyarázni dolgokat. Remélem azért kikerekedik valami jó a projektünkből, és jó jegyet kapunk. Viszont tuti, hogy rengeteget tanulok. Még ha nem is az építészetről. Másokról és legfőképpen magamról.

vasárnap

Na, jó régen nem írtam, már vasárnap van. Bár olyan sok minden nem történt a héten.
Kedden a tanárunk, Anle vezetésével kiválasztottuk a csapattagok javaslatai közül azt, amit folytatni fogunk: Az én alapötletem nyert, de meg kell próbálnunk beleintegrálni a többiek gondolatát is. Igyekeztem meghatározni azokat a pontokat, amiket mindenképpen szeretnék átvinni a saját projektemből, ilyen volt pl. a két határoló utca felé a zártsorú beépítés, az udvar félig-nyilvános kertté alakítása,a lakók közösségi életének színtere , és az, hogy a homlokzatok az utca felé inkább hagyományosak (fal ablakokkal), míg a kert felé szabadabbak, nagy üvegfelületekkel, teraszokkal. (A telkünk egy két utca közötti átmenő "foghíj" egy tök hagyományos, zártsorú negyedben). Szóval nem lesz nagy falevél. :D De Cong azért kinyögött egy érdekes dolgot a leveléről: hogy a kínai hagyományok szerint a zöld a fiatalság színe, a piros pedig az öregségé, és hogy a falevél színe is így változik. Bár ő ebből csak annyit akart használni, hogy akkor a ház egyik homlokzata piros legyen, a másik meg zöld, és hogy a piros oldalon lakhatnak majd az öregek XD.... De a gondolat érdekes szerintem. És tökre lehetne hasznosítani: hiszen az utca épületei régiek, "öregek" tehát ez a "piros" oldal. Befelé pedig, az újdonság, az újonnan kialakuló terek a "zöldek". Ez tovább erősíti az én "kétarcú épület" gondolataimat.
Na, szóval ezen dolgozgattunk a héten, valahogy félhivatalosan is én lettem akaratomon kívül a csoportvezető: én írtam meg a csoportszerződést, én írok jegyzőkönyvet a találkozókról, mindenki rám néz a gyűléseken, hogy na, akkor kezdjük? Én teszek javaslatot, hogy mit kellene csinálni, és igen, én szólom le a többiek munkáját... De komolyan, eddig senki nem vett észre hibát a másik munkájában...Én igazán igyekszem nem durva lenni, és világossá tenni, hogy nem velük van bajom, de akkor is, félkör alakú WC-t nem csinálunk...Mert úgy tűnik, nekik az sem lenne baj... Egyik napra ugyanis kértem, hogy az előre lefektetett, és közösen megbeszélt irányelveket követve hozzanak alaprajzjavaslatokat. Lássuk ki mivel állt elő: Cong és Diana nem azoknak megfelelő alaprajzot hozott...Mások voltak a méretek, és a befoglaló formák, szóval semmire nem mentünk velük. De most komolyan, nem értették, hogy mit beszéltünk meg?...Az nem lehet, hogy elfelejtették, mert előtte küldtem nekik át a gyűlés jegyzőkönyvét, amiben szépen fel voltak sorolva az irányelvek (pl max 90 négyzetméter, max 9m utcai homlokzat, ilyenek). Ha meg nem értik miről beszélünk, akkor miért nyitják ki a szájukat?...Na mindegy. Romain használható alaprajzot hozott, aminek a lényege egy kör volt: a lakáson belül van egy kör, és ezek köré szerveződnek a funkciók. Na gondoltam, ez érdekes, nézzük meg. Na, volt benne homorú üvegfelülettől kezdve a domború konyhapulton át a már említett íves falú wc. No, nem baj, nekikezdtünk (kezdtem) kipucolni az ilyeneket, de amint valamit sikerült megoldani, mindig lett egy másik probléma. Kb egy óra után felvetettem, hogy talán 80 négyzetméterbe, egy szociális lakásba nehéz belenyomni az íves falakat, esetleg mi lenne, ha elvetnénk az ötletet? megpróbálhatnánk megtartani csak a térszerveződést, tehát pl a nappali vagy valami köré szervezni a lakást. ÁÁÁ, de nee, mondták ők. Mondom: de így nem lehet jól működő alaprajzot csinálni. Ők: hát...lehet, de semmi sem tökéletes, talán veszítünk egy kicsit a használhatóságból, de legalább "fancy" lesz az épület... A "fancy" szó lassan kezd az általam utált szavak közé lépni amúgy is... :D Mert ha rákérdezek valamire, hogy de miért így? Akkor a válasz legtöbbször: Mert így "fancy". Azaz modern, látványos, extravagáns, különleges. Vagy valami hasonlót értenek alatta. Szóval most itt tartunk, hétfőn megkérdezzük Anle-t, hogy mi legyen, talán ő is mellém áll, és meggyőzi a többieket, hogy egy lakás (pláne egy szociális lakás) először is jól működik, aztán lehet bele ilyen extrákat tenni. És olyan nincs, hogy a design kedvéért lemondjunk egy normálisan kinyitható ajtóról. Mert ok, hogy igyekszem elfogadó lenni, mert hát ők is ezt tanulták, bőven lehet, hogy egyszerűen jobbakat gondolnak, mint én, csak én vagyok túl földhözragadt, és csak tágítanom kellene a látókörömet, meg elfogadóbbnak lennem. De azért vannak dolgok, amikről egyszerűen teljesen biztosan tudom, hogy hülyeség. És egy íves, egyedileg legyártott, majd később sehova máshova be nem építhető étkezőasztal az. :)
Csütörtökön este Dianával (aki úgy tűnik, a diktátorságom ellenére is bír) és a szobatársával salsa órán voltunk a suliban. Van itt mindenféle szabadidő óra a kötő órától a zsonglőrködésig, csak hogy a számomra legmeglepőbbeket említsem. :) A salsa jó volt, vettünk kb öt alaplépést, majd azokat kombináltuk először körtáncban, majd párokban is. Vicces volt, mert pár srác annyit bolondozott :) igyekeztek profi táncos módjára mozgatni a csípőjüket, amiből az lett, hogy úgy rángatóztak, mintha legalábbis valami bélgörcsük lenne :D És meglepő módon legalább annyi fiú volt, mint lány. Aztán hazafelé az Eric Bojsen parkban (amit csak én hívok így, mert van benne egy szobor erről a fickóról, valójában valami Carolieamalielund vagy mi a neve) befoglaltunk magunknak egy nagy lengőtárcsát (mikor fel van kötve egy tárcsa, és bele lehet ülni, meg rá lehet állni, és minden irányba mozog), és dumáltunk. Dianának (román) valamelyik rokona a határ mellett lakik, így tud pár szót magyarul: olyan fontosakat, mint pl: "van benzin" :D én is tanultam pár szót románul, pl.: "bicsicsletá" bár nem vagyok benne biztos, ez elvileg a bicikli :D
Aztán péntek este kártyáztunk páran. "idiot"-ot játszottunk, ez egy igen hosszú játék, nyolctól kb tízig játszottuk az első kört :D Úgyhogy utána már csak teáztunk, meg beszélgettünk. Tényleg én kapom a legkevesebb erasmus ösztöndíjat (300euro)... A többiek mind 500euro fölött kapnak... Megbeszéltük azt is, hogy milyen röhejes, amikor a szobatársak skype-olnak az otthoniakkal. Vagyis mikor melletted ül valaki, és valami neked idegen nyelven üvöltözik a monitorba (az otthoniakat a gerjedés miatt általában fülhallgatón szoktuk hallgatni, vagyis azt a szobában levő többi ember nem hallja, olyan, mintha magadban beszélnél). És azért üvöltesz, mert egyrészt hangosan kell beszélni, hogy meghallják, másrészt pedig a szar internetkapcsolat miatt folyton megszakad, és ezen legtöbben felhúzzák magukat :D Ezért lehet, hogy mindenki tudja már a szobatársa nyelvét a "hallasz???" kifejezést :D XD Jan román szobatársa pl. napi kb. 50-szer üvölti az "ÁÁÁLLLJJOO?"-t maga elé, Joana pedig a "KÁKVOOOO?"-t  :D Persze csak gondoljuk, hogy ez a "hallasz?"... :D
Ma végre befejeztem a virsli evést, megettem az utolsó párt is a nem is tudom mikor vett akciós csomagból..Hála égnek, már nem is tudom mióta azt eszem :D De ma amúgy finom volt az ebéd, mert fagyasztott zöldségkeverékből párolt zöldséget csináltam, és rizst főztem hozzá. Még nem tudom mit eszem holnap, de egy biztos: virsli nem lesz benne...
Na, mára ennyi, ja még egy dolog: Emesének még egyszer boldog szülinapot :)

belecsapunk a lecsóba

Ma -hétfőn- volt az első olyan sulinapunk, amikor konkrétan normális oktatás volt. Mármint az otthoni normák szerint. Volt három teljes dupla óránk, és még utána is maradtam kicsit dolgozni. és még kicsit itthon is fogok. Bár az éjszakázástól messze leszek, szerintem még max 1-2 órát fogok foglalkozni a sulis dolgokkal, de akkor is, ez a mai nap egészen BME-sre sikeredett :D
Tehát, reggel először volt egy BPM (building management, a kivi 2 jellegű tárgyunk), ahol a különféle szerveződési lehetőségekről tanultunk. Itt említem meg, hogy itt minden óra egyszerre előadás és gyakorlat jellegű. A tanár jön az osztályodba, és jellemzően először ő magyaráz egy kicsit, de interaktív módon, közben kérdéseket tesz fel, aztán jön egy gyakorlati rész, amikor mindjárt hasznosítani is kell az elmondottakat, lehetőleg a saját projekted keretében, és a tanár körbejár, lehet kérdezni, segít. És tényleg minden lehetőséget bevetnek az illusztrálásra. Először is: minden teremben van projektor: a tanár csatlakoztatja a laptopját és úgy megy az előadás. Ja, és te is nézheted, csinálhatod vele a saját laptopodon, mert a studienet-ről (ami egy olyan oldal, ahol minden előadás, szabályozás, jegyzet, helyszínrajz, órarend és minden ami a tanuláshoz kapcsolódik fent van: úgy képzeljétek el, mintha minden tanszéki oldal, az építészdepó és a neptun fuzionált volna) minden letölthető. Másodszor pedig igyekeznek élvezhetővé tenni a tanulást. Első nap mutattak pl egy kisfilmet, ami arról szólt, hogy az itteni felfogás szerint a tanárok és a környezet feladata, hogy elérjék, hogy olyan célokat tűzz ki magad elé, amik arra ösztönöznek, hogy "jó diák módjára" viselkedj, azaz érdekeljen amit hallasz. A statika tanár pl. konkrétan szétszerelte az osztálytermi polcot, hogy bemutassa a különféle statikai viselkedéseket, mi az oszlop, mi a gerenda, mi a lemez és hol vannak a merevítők.
Szóval BPM, aztán egy Structural Design, azaz statika, bár asszem a tárgy inkább a tartószerkezetek modellezéséhez áll közelebb. Itt aztán haladtunk, tekintve, hogy múlt héten kb onnan kezdtük, hogy "sziasztok, én vagyok az erő" ma már a lehajlás képlete, és mindenféle inerciák is fel voltak írva a táblára. Egy kicsit mindenbe belekapós, széteső volt ez az óra, aki nem hallott már mindenről előtte, az tuti nem fogott fel semmit belőle. De ez csak amolyan ízelítő volt a tanár szerint, ilyet nem kell majd számolnunk, csak javaslatokat tenni a főbb méretekre, vastagságokra. Aztán ebédszünet, majd egy Building Services (kb gépészet és épszerk), ahol megmutattak egy igen helyes kis programot, amiben arra lehet számításokat tenni, hogy megfelel-e az épületed energiafelhasználás szempontjából az előírtaknak, és ha nem, akkor mit lehet tenni, hogy megfeleljen, és az a beruházás kb. mennyibe fog kerülni. Kicsit butus program, mert sok mindent nem lehet beállítani, de az ilyen első, durva számításokhoz, ahol mostanában tartunk pont megfelel. Pár paraméterrel megadod az épületed jellemzőit, erre kiszámolja, hogy most kb mennyi az energiafelhasználása, és mennyinek kellene lennie a szabályozás szerint. Ezután optimalizálhatod, hogy ha pl ilyen meg olyan szellőzőrendszert vagy üveget, vagy pl napkollektort használsz, akkor mennyi lesz, és ez elég-e, hogy megfelelő legyen, illetve mennyibe kerülnek az egyes beruházások, melyik a leginkább költség- és energiahatékonyabb megoldás.
Aztán én még maradtam egy másfél-két órát, mert az iskolai környezetben jobban megy a munka, nem terelődik el a figyelmem olyan könnyen. Aztán leszakadt az ég, úgyhogy megint bőrig áztam hazafelé, bár csak negyedannyira, mint mikor még nem biciklivel jártam. Szerencsére a táskám és a plusz laptopvédő szivacs megvédi a nedvességtől a gépet, legalábbis a belső burok eddig még mindig száraz maradt, és ennél jobban már nem tudom hogyan tudnék elázni... :D
És azóta is esik, meg fúj a szél, kihalt az udvar, csak pár ember fut el az ablak alatt, így ránézésre mosni szaladnak, mert errefelé van a mosoda. :D
Most még kicsit rajzolgatok, aztán mára nincs más program. Este talán egy film :)

ki érti...

Hát én igazán nem értem...Vagy nem vagyok elég nyitott a kulturális különbségekre, vagy csak rosszul értelmezem a helyzetet...
Arról van szó ugyanis, hogy kedvenc szobatársam (akit azért bőőőven ki lehet bírni, mostanában pl minden nap beszélünk egymással, ami nagy haladás az elejéhez képest) hozzám hasonlóan otthon hagyott egy barátot. A különbség, hogy ő az egész egyetemet itt végzi, azaz ez a harmadik éve, amit így tölt el, na ehhez képest az én egy szemeszterem gyaloggalopp, ugye Attila? :D
Na szóval, minden nap skypolnak a pasival (ezt már eleve nem értem, amikor nekem még az index sem jön be, neki megy még a videó is...I love Kamtjatka kolinet :D). És minden nap tépik egymást. Legalábbis úgy tűnik. Joana hangjából legalábbis arra lehet következtetni, hogy épp ideges, vagy panaszkodik, vagy dühöng. De minden áldott nap. Komolyan, olyan hangon beszél, olyan hangerővel, hogy feláll a kezemen a szőr :D
Mivel most is éppen ezt csinálják, ezért két kérdés jár folyton a fejemben:
1: Most tényleg üvöltöznek, vagy csak olyanok, mint a portugálok voltak. Amikor a gimis osztályommal két hetet voltunk kint Portugáliában, és családoknál laktunk, én ott is folyton azt hittem, hogy épp ölik egymást esténként a családtagok, aztán kiderült, hogy neeem, csak beszélgetnek, meg viccelődnek... :D Szóval lehet, hogy Joana is csak poénkodik üvöltöző hangon...
2: Ha mégis veszekednek...Akkor minek vannak együtt még? Úgy értem három évi távkapcsolat után az ember csak tudja, hogy most akkor szereti-e annyira a másikat, hogy kitart, vagy nem... Én komolyan minden nap elkönyvelem, hogy ezek most szakítottak, vagy a srác megcsalta, vagy akármi...
Na mindegy, végül is nem az én dolgom. Megkérdezni meg nem fogom, mert őt sem érdekli semmi ami velem kapcsolatos, és túlmutat a "ma ki mosogat", meg "akkor takarítsunk felváltva" jellegű kérdéseken.
És erről jutott eszembe: Tök jó, hogy engem olyan sokan várnak otthon :) Meg olyan sok ember érdeklődik. Komolyan, nagyon jól esik, hogy vannak emberek, akiknek eszébe jutok, és akik összekötnek mindennel, ami otthon történik. Attól kezdve, hogy anya tudósítást ad a halaim hogylétéről :D azon keresztül, hogy most már tudom hogyan néz ki egy VPK-s szoba belülről addig, hogy Vica táskájába mikor borult bele az uborkalé... :D Bár Ödönkéről már régen kaptam híreket... :P Szóval köszi mindenkinek :)
Ma amúgy házias napot tartottam: "reggel" 11-kor elmentem boltba lisztért, meg kenyérért. Végre sikerült Hvedemel-t venni XD és igen, "sima" liszt volt :D Aztán rakottkrumplit csináltam. És leszűrtem pár tanulságot:
1: a virsli nem ugyanaz mint a kolbász
2: a joghurt nem ugyanaz mint a tejföl
3: a kis sütő nem ugyanaz mint a normális
:D de végül is ehető lett, csak nem hívnám rakott krumplinak :D
Aztán mostam, megint én segítettem másoknak: miután az első mosásom olyan katasztrofálisra sikeredett engem már nem érhet meglepetés odalent a mosókonyhában... :) egy srácnak sikerült megoldanom a mosási gondjait.
Aztán takarítottam, mert mint említettem Joanával megbeszéltük, hogy felváltva fogjuk ezt csinálni, és mivel múlt héten ő tisztogatott, ma én álltam neki. Mondjuk nem nagy cucc. A konyhát volt gáz legelőször az első itt töltött napomon kiganézni, de azóta viszonylagos rendben van. Mondjuk vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet letakarítani. Ilyen pl a régebbi lábos: akkor is ragadni fog, ha ötször mosogatom el, vagy az omniózus szagelszívó... A fürdő mindig is nagyjából rendben volt, elsős koromban az albiban csak a WC sokkal undibb volt, mint most az egész fürdő. Meg egy felsöprés-mosás, egy óra alatt megvolt az egész. Még a tükröt is megtisztítottam. Könnyű a dolgom, mert minden tisztítószer itt volt, nem kellett vennem csak WC fertőtlenítő-tisztító rudat, de asszem erről már írtam.
Aztán pedig nekiláttam szilvás piskótát sütni. Mert ma dőzsölős napot tartok: holnap lejár a tojásom szavatossága, ezért inkább elhasználtam ma:D ) Most lett kész, remélem ezen nem látszik majd meg a kis sütő hatása...:D Jól néz ki, talán finom is :)
Na, mostanra talán ennyi.

biciklitúra

 Ma (szombat) bicikli túrát tettünk. Tegnap este úgy beszéltük meg a litván csajokkal, hogy 10.30-kor átmegyek hozzájuk, és akkor indulunk. De aztán írtak reggel egy e-mailt hogy mi lenne, ha csak 11-kor mennénk, mert nem rég keltek fel, meg felhős is az idő, pedig úgy volt, hogy ma sütni fog... Végül is nekem is jobb volt a 11, mert így nyugodtabban tudtam készülődni. Aztán átmentem, végül csak ketten jöttek, mert másik két csaj beteg, egy meg találkozik a szüleivel valahogyan, nem értettem, hogy most a szülei jönnek ide, vagy valahol félúton találkoznak, de mindegy végülis. Szóval csak Jürga és Iava jöttek velem, ők nézték ki az utat, egy kb 20 km-es távot a fjord déli oldalán, kifelé a nyílt vízhez. Mentünk is szépen, aztán valahol elvétettük az irányt, mert egyre rosszabb és füvesebb-sárosabb erdei utakra értünk ki. Mondjuk az erdő az igen szép, olyan zöld árnyalatok vannak itt, amilyenek nincsenek otthon szerintem :).  Aztán kijutottunk a tengerpartra, átmásztunk pár susnyás részen, és pihentünk kicsit a parton. Gyűjtöttünk kagylót, mint mindig, amikor a parton vagyunk valahol szóval már van egy pár kagylóm mindent táskám minden zsebében...
Láttunk medúzákat is a kövek között, hát elég visszás állatok...Mármint egyszerre igen szépek, mint egy füstgomolyag a vízben, némelyik narancsos-pirosas színben játszik. Viszont ugyanakkor undorítóak is... Ahogy nincs tetsük, csak lötyögnek ide-oda... bláááh De azért nézed is, mert szép. :D
Aztán a homok betett a bicómnak, az első kerekem és a fékpofa közé beszorult pár homokszem, és mivel amúgy is elég szorosan vannak, elkezdett csikorogni meg folyton fogott a fék... Szóval mire mentem vele annyit, hogy kijöjjön, vagy elkopjon, addigra majdnem kiköptem a tüdőmet. Lazítani meg csak imbuszkulccsal lehetett volna, az meg ugye nem volt senkinek. Aztán végül is egy magán lovastanyán keresztül (ahol a néni szíves mosollyal igazított útba minket, pedig kb. a konyhakertjén keresztül érkeztünk meg a házhoz :D) kijutottunk egy betonútra. Onnan már lehetett haladni, a fékem is normalizálta magát, és letekertünk a kiválasztott kis félsziget kikötőjébe. De hogy milyen szép réteken, mezőkön mentünk át! Mindenfelé kis tanyák, max. két-három lakóház, és egyébként csak a természet! Így lehet jó élni. Lovak, meg tehenek legelésznek a puha és gyönyürű-zöld mezőkön, és közben a háttérben végig ott a fjord vize... Aztán a kis kikötő: egy sziget van kb. 250-500 méterre a parttól, a kettő között pedig egy kis komp -de csak olyan biciklis-gyalogos méretű- közlekedett. Talán egy -két kocsi tudott beleállni, de a sziget is apró volt, alig 10-20 házikóval. Ott is milyen jó lehet már lakni :) A kikötőben egyébként kis vitorlások, meg pár halászbárka állt. Kimentünk a móló végére, és ott ebédeltünk. Megbeszéltük, hogy hát igen: Itt úgy tűnik mindenkinek annyi szabadideje van (meg pénze, amit a szabadidős tevékenységére szánhat), hogy olyanokkal tudnak hétvégéket eltölteni, hogy vitorlázgatnak, vagy piknikeznek a gyerekekkel, kutyákkal. Meg futnak (mindenkinek speckó futó ruhája van, itt senki nem fut trottyos szabadidőben). Nálunk otthon meg apa ugyanúgy melózik hétvégén is... Szóval tényleg minden idilli volt.
Hazafelé aztán végig a betonos úton jöttünk, így ugyan kevesebb szépet láttunk, viszont sokkal gyorsabban hazaértünk. Így is 40 km-t mentünk a kilométerórám szerint.
Mivel már figyelmeztettek, hogy nem nagyon írok a kajákról, most bepótolom: Ma csak egy pár virslit ettem, bár itt a virsli inkább olyan lecsókolbász-virsli keverék. Legalábbis én még nem találtam normális virslit. Viszont holnap szeretnék rakott krumplit csinálni (ugyanazzal a virslivel: le volt árazva múltkor, úgyhogy most minden második nap azt eszem ilyen-olyan formában). A kolbász és normális hús hiányát majd jó sok sajttal és tojással fogom pótolni. :)
Erről jut eszembe: már akartam mesélni az itteni fura akciókról: Van természetesen olyan akció is, mint otthon, hogy valami simán csak olcsóbb. Viszont sokkal gyakoribbak az olyan akciók, hogy ha valamiből többet veszel, akkor olcsóbb lesz a dolog darabára. Tehát pl. egy kenyér 15 korona. De ha hármat veszel, akkor darabja már csak 12. És ez aztán az extremitásokig megy: pl: egy barack 3 korona. De ha tizet veszel, akkor összesen csak 15 korona. tehát gyakorlatilag fél áron adják. De ha csak hetet veszel pl, akkor megszívtad, mert többet kell fizetned, mintha 10-et vettél volna... ÉS az eddig tapasztalt legdurvább ilyen akció: egy Snickers 10 korona. De 10 csak 30... :D Hát most komolyan ki érti ezt??? :D Természetesen beruháztunk 10 csokiba, aztán szétosztottuk egymás között :)
Tejből érdekes módon itt a 0,5%-os a leggyakoribb. Nálunk meg 1,5% alatt nincs is... Egyszer láttam 2,5%-eset is, de az legtöbbször nincs is.
Amúgy a sajtok, tejek joghurtok nagyon finomak itt. A joghurt olyan sűrű és krémes, hogy megáll benne a kanál. A friss hal azért nem olcsó még itt sem, de nagyon nagy a kínálat, még halárus hűtőautók is vannak, és simán leparkolnak a boltok elé, meg a főtérre. Viszont a hal- és egyéb tengeri kütyük konzervjei olcsóbbak, mint otthon szerintem. Kenyér: nem tudom írtam-e már, de sima fehér kenyér szinte egyáltalán nem létezik itt. Minden magos, meg rozsos, meg nemtommilyen. Sötétbarnák, nehezek és tömörek. ÉS drágák :D Viszont én hetente veszek egy kenyeret, és egy hét alatt semmi baja nem lesz. Pedig elvileg friss pékáru, nem olyan csomagolt, tartós. Szépen beleteszem egy konyharuhába, aztán be a polcra a konyhában, és kész. Nem szárad ki, nem penészedik meg, semmi. Egyébként a liszttel is bajban vagyok: akartam venni félév elején, mert hátha kell főzelékez, vagy ha sütök valamit. De feladtam egyenlőre :D Mert kismillió féle lisztjük van, de szerintem egyik sem az a sima fehér búzaliszt. Mindegyiket eleve szerintem csak kenyérsütéshez ajánlják. És mind durum, meg rozsos, meg nem értem még milyenek. És 2kg-osak a csomagok. Már le akartam fordítani, hogy mi a búza dánul, és akkor talán nem veszek valami kukoricalisztet véletlenül...Na, most meg is néztem: tehát nekem elvileg HVEDEMEL-t kell keresnem. :D
Na, mára elég lesz ennyi. :) képeket ide is beszúrok a kirándulásról, de a flickeres oldalra is teszek fel újakat.

studytrip és a Nagy Levél

Na, akkor a kirándulás:
Első nap, hogy biciklivel mentem suliba, és azóta (ma csütörtök van) az utolsó ,amin nem áztam el teljesen :D. Az én hiper-szuper, kicsit rozsdásodó biciklimmel kialakítandó hosszú kapcsolat jegyében két zárral láttam el és a lehető legfrekventáltabb helyre helyeztem, a lehető legsűrűbb bicikliszőnyeg közepébe, hogy lehetőleg észre se lehessen venni :) Sajnos a bicikliket lopdossák rendesen, és sajnos állítólag a külföldiek elsősorban, vagyis a koliudvaron sincs biztonságban szegény...
8:20-ra megérkezett mindenki, a buszok is. Tiszta középískola feeling: felpakolni egy évfolyamnyi gyereket a buszokra, és kirándulni menni... :D Azért ezt szeretem az itteniekben: ha valami 8:20-kor indul, akkor az 8:20-kor, és nem 8:34-kor... Egész nap percre pontosan tartottuk az előre kiadott programot! :D Talán öt perccel később értünk haza, mint ami meg volt adva. És ez, ha azt nézzük, hogy olyan 8-10 megállót tartottunk, akkor szerintem egészen jó.
Beszállásnál mindenkinek a kezébe adtak egy térképet, hogy honnan mikor indul a busz, hogy ha elveszítenéd a csapatot, akkor nehogy ott maradj valahol. Meg egy programot, rövid leírásokkal a megtekintendő házakról. Aztán Aarhus felé vettük az irányt. Még odafelé megálltunk 4 helyen. Aztán Aarhusban is megnéztünk három házat, majd hazafelé még kb 3-4-et.
Elég hamar le lehetett szűrni a lényeget:
Amiket megtekintettünk ,azok egy kivételével mint állami segítséggel, szociális lakásoknak épültek. Vagyis normális, középosztálybeli embereknek, megfizethető áron. A lakások ezért kompaktak, nem túl nagyok, max két kisméretű hálóval. Viszont! A nappali-konyha-étkező tér mindig rendkívül világos és szellős. Legtöbbször nincs sötét előtér, szeretik belátni a teret belépéskor. És odavannak a teraszokért. Meg a függőfolyosós rendszerért. És a kinti terekkel legalább annyira foglalkoznak, mint a belsőkkel. Nem házakat építenek, mint otthon. Hanem "telepeket" A legtöbb társasházat inkább alacsony intenzív beépítésnek mondanám: max két-három emeletes tömbök, és több hasonló, egy koncepció alapján megépített tömb elhelyezve egy nagy egybefüggő tömbön, telken. Így kialakul egy csomó kis kinti tér, kert, hely, ami a közösségé. Játszóterek, gyümölcsösök, vagy csak egy kis pad, ahova le lehet ülni, találkozni, beszélgetni. Kicsit furcsa nekem, hogy pont itt, északon fektetnek olyan nagy hangsúlyt erre, hiszen a hosszú tél alatt biztosan nem grilleznek az udvaron. Vagy lehet, hogy de, és csak én nem tenném, nekik meg ez normális. És mivel rájöttem, hogy hogyan lehet képet beszúrni ide is (jóó tudom, beletellett egy kis időbe, de hát nem vagyok egy technikai zseni.... :) ), ezért most következzen pár fotó ezekről a közösséget erősítő jó kis társasházakról. Ja igen, ezek mind előregyártottak, van ami egyenesen panelekben jön ,téglaburkolattal együtt, meg minden, vagyis mondhatjuk, hogy ez a dán panel :D

Délután négyre értünk vissza a suliba. Amúgy pedig igen jó nap volt, sokat fényképeztünk (tisztára mint a japán turisták: képzeld el, hogy 150 fiatal odamegy az ablakod alá, és lázasan kattogtat a gépekkel). Ja igen, erről jut eszembe: Azért a privát szféra itt máshogy van értelmezve... A tanárok meglepődtek, hogy mi a diákok többsége, ha van rá lehetősége, akkor bebámul a függöny nélküli ablakokon és megnézi a lakás berendezését :D Úgy tűnik, itt az embereket nem zavarja, és nem is érdekli annyira, hogyha látják őket. Viszont gondolom nem is leskelődnek lázasan a szomszédok után. :) Nálunk egy ilyen egymás felé fordított elrendezés nem lenne túl nyerő.
Viszont éppen ezért, kedden, amikor megkaptuk a féléves feladatot, amiben "modern Scandinavian style"-ban kell megterveznünk a házat, én úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje úgy értelmezni a dolgot, ahogy itt szokás, és ahelyett, hogy az otthon megszokott módon letettem volna egy épületet a telekre, igyekszem megvalósítani ezt a telepes-közösségformáló elrendezést.
Tehát a féléves feladatról: komolyabb, mint gondoltam. tulajdonképpen kaptunk egy szerepjátékos papírt, amiben leírják, hogy akkor te most a Golden Way (még humoruk is van :D) építésziroda munkatársa vagy, aki indul egy tervpályázaton, ahol a horsensi önkormányzat épít lakásokat, ilyen meg ilyen irányelvek alapján. A cégednek ennyi meg ennyi pénze van a tenderre, eddig ilyen meg ilyen munkáitok voltak. Aztán a tender után lesz rendes verseny a csapatok között, a kiadott két helyszín közül mindkettőre kiválasztják a legjobbat, és aztán utána azzal kell tovább dolgozni.
A csapatodnak pedig mindennel foglalkoznia kell: építészet, szabályozások, statika, épszerk, gépészet, tűzvédelem, fenntarthatóság, költségvetés (pl a saját munkadíjunkat is bele kell számolni a költségekbe, így nyilvánvalóan limitált órát dolgozhatunk a feladattal, hiszen akkor nem marad pénzünk pl a reklámra, designra, stb.más kárdás, hogy mennyi munkaórát vallunk majd be a végén, és mennyi lesz a valóságos) kivitelezés, felvonulás, ütemterv, stb. Nyilván nem várják el, hogy mindenbe részletesen belemenj, lehet később majd specializálódni egy-egy témára, sőt, saját kutatást is kell majd csinálni egy választott, és a tanárral egyeztetett témáról. (én a mostani állás szerint a fenntarthatóságra, energia hatékony megoldásokra szeretnék specializálódni). Szóval igencsak izgalmasnak tűnik a félév. remélem az is lesz.

És akkor most a Nagy Levélről: Szóval ez a hét arra volt szánva, hogy megnézzük a helyszínt, és egyedül elkezdjünk gondolkodni róla. Külön kérték, hogy ezen a héten még KÉZZEL skicceljünk :) Úgyhogy végre elemembe érezhettem magamat, elbattyogtam az írószerbe, hogy skiccpauszt vegyek, igyekeztem kézzel lábbal lemondani az eladónak, hogy mit keresek, de lövése nem volt...Mármint megértette, hogy mit akarok, de hogy ő ilyenről még nem hallott... hiába, nem egy K épület melletti Ápisz :D Szóval bementem az ABC-be, és vettem sütőpapírt. :D A legnagyobb esőben kimentem a helyszínekre (bár bakancsban és sídzsekiben ez már nem egyenlő a "csavarni lehet belőlem a vizet" állapottal), mert a csapat megbeszélte, hogy másnap délben találkozunk itt a kolinál, és megnézzük ki mit gondol a helyszínekről.
Másnap délben kint ácsorgok...Senki...Na mondom ez jól kezdődik. Aztán megjelent Romain, a francia srác, mondom szia na végre! Erre ő: ja, hát ő igazából csak véletlenül járt erre.... :D És látta a kínai srácot, Chongot a suli felé sétálni 20 perce. Hát gondoltam király. Na akkor fel a szobába, megnézni, hátha valaki elérhető a neten. Diana, a román lány írt e-mailt, hogy ő most beteg. Oké, akkor nézzük mit tudunk csinálni ketten. Romain: Oké. Én: Na milyen a helyszín, melyik tetszik jobban? voltál kint? Romain: Nem, de rágugliztam...Na gondoltam, az király...Én ázok kint, te meg ráguglizol... Úgyhogy mondtam is neki, hogy na, akkor most szeded a cuccodat, és kimászol szivecském! (na jó, valójában igyekeztem elmondani neki, hogy DE AZ NEM UGYANAZ, és hogy a személyes benyomásokat nem tudod begyűjteni a netről...) Na, szóval végül kiment. Én meg írtam egy kör e-mailt, hogy ma reggel mindenki a suliban 8:20-kor (Diana ha tényleg beteg, akkor nem kell)  és úgy jön oda, hogy volt kint személyesen, és hoz magával skicceket.
És láss csodát, ott is voltak. És rajzoltak is egy keveset. Bár igaz, hogy Chong nem kézzel, hanem sketch upban, mert hát az is sketch.. De legalább foglalkozott vele.
Aztán jöttek a problémák: Az egy dolog, hogy rajtam kívül mindenkinek a másik telek tetszett jobban, ha nekik az tetszik, akkor legyen, bár szerintem sokkal nehezebb helyszín, de biztosan van oda is jó megoldás, szóval ha a csapat úgy dönt, hogy legyen az, akkor legyen.
De az már nincs rendben, hogy Chong egy komplett épületet hozott. Egy "készet". Ami ráadásul egy nagy levél volt. Komolyan! Egy negyed részt a földbe fúródott naaaagy falevél. Na, ez kicsit sok volt, de próbáltam megérteni. Kérdeztem: És miért gondolod, hogy ide pont egy levél lenne jó épület? Van valami a helyszínben, amire szerinted egy levél jó válasz? Ő: Neeem, csak ez olyan modern lenne... :D Na jó, akkor elkezdtem magyarázni, hogy talán ez most még korai. Hogy egyenlőre a telepítéssel kellene foglalkozni, a fő koncepcióval. A megközelítéssel max. Szerencsére vittem sütőpapírt :D úgyhogy nekiláttam arról a telekről is rajzolgatni: hogy látod, ha ide teszed, ki a sarokra az épületet, az mennyire mást jelent, mintha visszahúzod, vagy így elforgatod, stb. És hogy most még nem kellene lekorlátozni magunkat egy megoldásra, inkább keresgessünk. Diana és Romain ötletei egészen jók voltak, pláne, ha azt vesszük, hogy Diana még csak elsős volt, Romain pedig alapból építős, így nem sokat tervezett eddig. Na, akkor mindenki rajzolgatott még, aztán délután Anle, az osztályfőnökünk (kép róla, a nő az :D) megnézte ki mit alkotott. Ami nagyon tetszett, hogy mindenkihez olyan szinten állt hozzá, ahol tartott. Aki még a szabályozást olvasta, annak abban segített, aki meg már a parkolókon gondolkodott, annak abban. Chong leveléből ő is próbálta kiszűrni a lényeget, vagyis hogy mi a legfontosabb gondolat, hogyan lesz egy szimbólumból épület.

 

Az enyémre azt mondta, hogy a gondolat tetszik neki, de a telepítésemnek még vannak problémás részei, és igaza is van. :D Jelenleg három hosszanti tömeg elhelyezésének lehetőségeit vizsgálom, és eddig mindig oda lyukadtam ki, hogy valamelyiknek északra néztek a teraszai, ami azért nem túl szerencsés. És igazán szeretnék "access balcony-t" vagyis olyan függőfolyosó félét, ami itt szokás, és nekem tetszik, de az így kialakuló két homlokzat-típus viszonyával még vannak gondjaim. Meg ilyenek. De nagyon remélem, hogy jövő héten kedden, mikor a csoportnak választania kell egy projektet a négy közül, akkor nem a nagy levél nyer :D Mert én nem akarok egy félévet azzal eltölteni. :D Aztán meg hazamegyek, és kiröhögnek a BME-n.... Na mára ennyi, szerintem éppen elég lesz :D

halad az idő

kedd van, majdnem egy hete nem írtam. Már voltak, akik figyelmeztettek is rá, hogy ideje lenne folytatni :) Szóval:
A múlt hét eltelt a sulival, összetettük a prezentációnkat, meg gyakoroltuk, felkészültünk rá, hogy esetleg a csapat másik tagjának részét kell előadni, mert más osztályokban így volt. De nálunk végül a sajátodat mutathattad be. Annyira nem is lett rossz a végén, mint gondoltam a hét elején. Azért volt akinek jobb lett. :D Aztán megkaptuk az új csoportot, hááát, érdekes lesz... :)
Egy csoportba kerültem egy hallgatag román lánnyal Dianával, egy francia sráccal Romainnal (francia általában = nem beszél jól angolul és nem is akar dolgozni) és egy kínai gyerekkel Cong-gal, akiről épp előtte állapítottam meg, hogy nem teljesen százas...Kis fejrángás meg ez-az :D De ő full time student, azaz az egész egyetemet itt végzi. Vagyis ismeri a rendszert, hozzászokott az itteni elvárásokhoz, szokásokhoz, munkamódszerhez, vagyis még igen hasznos tagja lehet a csapatnak. Kíváncsi leszek mi sül ki belőlünk. :)
Aztán péntek délután sétálni mentem a városba. Most jobban figyeltem, hogy merre megyek, sikerült is eltévedés nélkül bejárnom egy eddigi ismeretlen városrészt. Belebotlottam az északi temetőbe, hát gyerekek! Ide fogok járni olvasgatni! :D Gyönyörű! Egyáltalán nem olyan, mint az otthoni temetők. A sírok kis buxus kerítéssel vannak körülvéve, vagy alacsony kőfallal, mindegyik mint egy saját kis udvar. A sírkövek kicsik, így nem is látszanak ki a növények mögül. A közöttük levő rész pedig a legpuhább és legápoltabb gyep, öreg fák, virágok helye. Szóval az egész úgy néz ki, mint egy igen gondozott és nagyon izgalmas dimbes-dombos kastélypark. Azóta voltam már a déli temetőben is (tudom, morbid, hogy járom a temetőket) és az is ilyen.
Szombaton is sétáltam, meg főztem, meg boltban voltam, meg ilyenek. A sok városjárás alatt azért leszűrtem pár dolgot az itteni életről, úgyhogy most kicsit ezekről írnék:
Képzeljétek el, hogy a tesco zöldséges részét kiteszik az áruház előtti szabad placcra, és nem őrzi senki. Ha akarsz venni egy kiló krumplit, akkor fogod, összeszeded, és beviszed magaddal a boltba, ott veszel egy kosarat, abba beleteszed, körbemész a boltban, majd ugyanúgy fizetsz a kasszánál. Én nem mondom, hogy itt nem lopnak belőle, mert lehet, nem tudom. De csak megéri nekik kipakolni, akkor nem vihetik fizetés nélkül rekesz számra a barackot... Meg a város közepén is, a fő téren/utcán (egy nagy sétáló övezet a város közepe, kb mint Szombathelyen) minden bolt nyugodt lélekkel kipakol. A kabátoktól kezdve (amivel még Magyarországon is találkozik az ember) a mosogatószivacsokon át a szappanig, melltartóig van minden az utcán. És nem csak egy-egy állvány. Állítom egész részlegeket raknak ki! Egyrészt tehát itt is azt látom, hogy itt nem kapnak fel mentükben a járókelők egy-egy ceruzát az írószer előtt, másrészt pedig zsibvásár hangulata lesz a térnek. Ez egyszerre fura és izgalmas is. Egyrészt milyen már, kerülgetni a bugyikat meg az elemeket... Másrészt viszont tökre tele van élettel. Arra ösztönöz, hogy ne csak átrohanj a téren, hanem nézelődj, beszélgess, ülj le. És így az utca nem egy üres tér lesz, hanem egy jó hely, ahol sokan töltik a szabadidejüket.
A közlekedés: apa mesélte egyszer, hogy Svájcban megállt egyszer a járda szélén, és átnézett a másik oldalra, hogy jól látja-e, hogy ott egy műszaki bolt van. De nem akart átmenni, zebra sem volt. És az autók megálltak...És át "kellett" mennie, mert ahogy mesélte "még félt, hogy ha nem megy át, meglincselik :D" Na itt is valami ilyesmi van. A legtöbb helyen nincs zebra, csak a járda lesüllyed az út szintjére, és így eltűnik a padka. Na, az asszem a hivatalos átkelőhely. :D Elég, ha lelassítasz egy ilyen helyen, és már engednek is át. Jó azért nem mindenki, de ha lelépsz az útra, hogy átmenj, akkor nem dudálnak rád idegbeteg módon, hogy "mennyééé má", hanem megállnak. Esetleg még mosolyognak és biccentenek is, amikor az otthon megszokott módon bemosolygok a vezetőre, hogy "köszi, hogy megálltál".
Az is egyre biztosabbnak tűnik, hogy a felső, északi város, ami felmászik egy kisebb domboldalra sokkal jobb hely, mint a part menti utcák. Pedig én azt gondoltam eleinte, hogy fordítva lenne logikus. De a part nagy részét ipari kikötők, halfeldolgozó üzem, meg ilyenek foglalják el. A tanárnőnk -Anle- szerint ezek minden városban így jellemző Dániában, most kezdenek el változtatni rajta: kimozdítani a bazi nagy undorító kikötőket a városközpontból, kitenni őket a város szélére, és visszaadni az embereknek a partot: rekreációs tereket, lakó és közösségi épületeket terveznek ide. Hát, Horsensben ennek sajnos még nyoma sincs.
Na, aztán vasárnap megvettem a biciklimet!!! :) Szép kékes színe van, csak egy kicsit rozsdásodik és kicsit kattog :) 350 korona volt (kb 12-13.000 ft) és ingyen kaptam hozzá egy zárat, mert hogy ilyen sokat kellett várnom rá. Van rajta még kilométeróra is. És működik a váltó, három fokozata van :D Szóval igen boldog vagyok vele. Gyorsan ki is próbáltam:letekertem a strandra. Hát mit ne mondjak, kb 20-25 perc alatt ott voltam, gyalog meg majdnem meghaltam múltkor. Lábaltam a tengerben, jóóó hideg :D, gyűjtöttem kagylót, kiültem a mólóra. Egy idősebb házaspár még úszni is belement, voltak legalább fél órát :D Aztán találkoztam a mólón három gyerekkel, két fiú és egy lány. A srác az volt, akinek kölcsönadtam a mosókártyámat még múlt héten. Leültünk a mólón, beszélgettünk. A lány kínált bodzabogyóval, én meg gondoltam biztos nem bodza, mert hát azt mi nem esszük meg... Kérdeztem, hogy mi az? Erre meg mondja, hogy hááát, nem tudja az angol nevét, de az ő országában úgy hívják, hogy "bodza" hűű mondom: "Are you Hungarian then?" "Yes" "ok, me too" :D szóval vicces volt. Kicsit beszélgettünk magyarul, győri a csaj és most kezdi az egyetemet, az egészet itt fogja csinálni, számítástechnikát tanul. Jah, és Pintér Lujzának hívják. De leginkább angolul beszélgettünk a srácok miatt. Aztán elindultunk hazafelé, ők gyalog voltak, így én meg toltam a biciklit. (na tessék, csak gyalog kellett megtenni újra azt a hosszú utat :) ) Megnézték az én szobámat, mert ők is olyanban laknak mint én (shared: nincs külön hálód, azt is megosztod valakivel, nem csak a konyhát/nappalit/fürdőt). Aztán én is az övékét. Hát, az enyém sokkal jobb! :D Nekik nincs külön háló részük, mint nekünk, hanem egy nagy tér az egész. És ugyanannyit fizetnek, mint én. Szóval szerencsés vagyok :D
Aztán hétfőn study trip volt Aarhusba, megnéztünk pár jó társasházat, meg olyan alacsony intenzív beépítéseket. De most lassan kezdődik egy óra, úgyhogy arról majd máskor mesélek.