szerda

Megkezdődött a rendes suli, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy 8-4-ig a gép előtt kell ülni. Hétfőre hoztam pár rajzot a csapatmunka rám eső feléről. Csak ilyen szabadkézi skiccek voltak, de a gondolatot szerintem elég jól közvetítették. Na most, rajtam kívül senki sem hozott semmit. Mármint lerajzolva. Lehet, hogy gondolkodtak rajta, azt nem tudom. Aztán megpróbáltuk megbeszélni, hogy hogyan legyen. Én szerettem volna, ha tényleg van valami csapatmunka, nem csak az, hogy ha mindenki megcsinálta részét, akkor összetesszük egy power pointba. Mert úgy tök széteső lesz, nem lesznek olyan ábrák, melyek több gondolathoz is kapcsolhatóak, vagy valami közös, mindent átfogó grafika. Elég lett volna  pl egyikünknek berajzolni a házat valamelyik tervezőprogramba, és aztán azt használhatták volna a többiek. De nem, ez nem jött be Olácskának meg Kyle-nak sem, hát mindenki ment a maga útján. Még én szerettem volna kérdezni tőlük, mivel vasárnap nem igazán tudtam megoldani egy problémát az épületünk keresztirányú merevítésével kapcsolatban. És gondoltam majd megbeszéljük, esetleg javasolnak valami alternatív megoldást, ha tudnak. De meg sem értették a problémát. Hiába magyaráztam én merevítésről. Csak azt magyarázták, hogy hát de elég fal van benne, csak 3 emelet, hát hogy ne állna meg. Jah, csak minden fal párhuzamos, és az egyetlen kereszt irányú fal meg tele van lyuggatva. És egyébként is középen van, szerintem tuti nem jó csavarodásra. És ha a teherhordó falakra merőlegesen fújna a szél...  Elment fél órám a magyarázással, és a végén még én lettem hülyének nézve. Míg végül mondtam, hogy oké, a középső fal elég a merevítéshez. Magamban pedig hozzátettem, hogy majd én hozzáképzelek egy speciális sarokmerev vasalást. :D Így végül mindenki boldog volt, ők mert nem tudtak a problémáról, én, mert tudom, hogy végülis meg lehetne oldani. Ezt most csak azért meséltem el ilyen részletesen, mert elég sokszor ez a helyzet. Azóta nem problémázok annyit mindenen. Látom a problémát, de már fel sem vetem, jó lesz az úgy, ahogy csinálják, én meg max kigondolok egy megoldást. Mondjuk így valószínűleg nem tanulok sokat, meg nem is akarom ezt csinálni egész félévben, de egyenlőre jó lesz. Mert pl. mikor bejött az épületgépész tanár, hogy akkor most beszéljünk az aknánkról, meg a berendezésekről, és megkérdezte, hogy mit gondolunk, a lapos tető külső vízelvezetéssel miért nem előnyös, akkor ő sem értette, mikor a visszafagyásról magyaráztam... Ő csak arra gondolt, hogy a nagy tetőfelület miatt túlfolyik a csatorna. Hát nem tudom...Most vagy az angolom nem elég érthető, vagy nem hallott a visszafagyásról, vagy az ő angolja nem elég jó. Ennyire mást tanítanak nekünk?
Az egyetlen dolog, amiben sajnos igen béna vagyok, az a gépes tervezés. Sajnos itt mindenki jobban rajzol nálam a gépen. Pedig legtöbben kevesebb éve járnak egyetemre, mint én. Gyorsabbak is, és jobbakat is tudnak csinálni. Itt senki nem skiccelt, csak Jan, a szakállas srác Csehországból. Meg én persze. A többiek nem is rajzolnak kézzel. Most kezdem megérteni, hogy tőlünk miért várták el és várják is el még mindig, hogy legalább a kezdeti szakaszban kézzel rajzoljunk. Mert csak úgy tudod pontosan végiggondolni a dolgokat. Úgy fogod lerajzolni azt ami a fejedben van, és nem azt, amit a programoddal meg lehet csinálni. Így kerülsz testközelbe a saját gondolataiddal, úgy ismered meg minden részletét, változatát.
Szóval miután elment fél napom, hogy kitaláljam miben is fogom megcsinálni a rám kiszabott részt (szabad kézzel egy délelőtt megvan tök szépre, elvégre ez csak statika, meg csomópontok, minek ezt géppel csinálni, egyáltalán minek 3D-s modell, hogy bemutasd?), majd minden általam ismert programban nekiláttam , végül az archicad-photoshop kombó mellett maradtam.
Aztán kedden volt még két óránk: egy statika, ahol eléggé az alapoktól kezdték, viszont hasznos volt, mert egy csomó szakkifejezést megtanultam angolul, majd egy BPM (ez ilyen kivitel 2 jellegű tárgy: managementről és időtervezésről, meg pénzügyi kalkulációkról szól), ahol megtanultuk, hogy milyen irányelvek alapján osztogatja a pénzt a dán kormány a szociális lakások építéséhez. (míly meglepő: négyzetméter és építési ár alapján :D ).
Aztán tegnap (kedden) suli után úgy döntöttem, hogy sétálok kicsit a városnak azon a felén, ahol eddig még nem nagyon jártam. Gondoltam nem olyan nagy hely, annyira elkeveredni nem fogok. De.... :D Első eltévedés kipipálva :D Becsapósak ezek az utcák... :D Egyrészt eléggé hasonlóak, így vagy fél óráig úgy sétáltam, hogy azt hittem tudom merre járok. Messziről látni lehetett pl egy templomtornyot, ami pont úgy nézett ki, mint egy másik templom tornya, amiről tudom, hogy hol van. Vagyis ahhoz képest tájoltam be magamat. Aztán mikor gyanítani kezdtem valamit, mert hát egyre csak olyan helyeken és tereken mentem át, amiket még tuti nem láttam előtte, akkor a templom felé vettem az irányt, aztán mikor odaértem, akkor láttam, hogy az egy másik templom :D . Na, akkor az alapján keveregtem kicsit, hogy merről jöttem, kb hol lehetek, milyen magasan vagyunk, hol lehet a tenger, lefelé vagy felfelé kell-e menni? Míg kb egy óra után rászántam magamat, és megkérdeztem egy pizzafutárt. :D Aki megkért, hogy várjam már meg, míg beviszi a pizzát a házba, aztán részletesen elmagyarázta. Hát... Én tökre a másik irányba gondoltam a kolit :D Úgyhogy jó, hogy megkérdeztem.
Ja, a hát másik nagy eseménye, hogy még vasárnap elsétáltam a Bilkába, és megnézegettem újra a sídzsekiket, majd egy kis otthoni segítség (felhívtam anyát, hogy kérdezze meg az egyik nagynénémet, akik szoktak síelni, hogy melyik márka milyen) után megvettem 500 koronáért az én szuper fekete (kis fehér részekkel, mint pl a kapucni belseje) sídzsekimet. :) Másnap olyan nagyon esett az eső, hogy mire hazabattyogtam a suliból, a kis barna dzsekim, a farmerom, a cipőm, és a pulóverem olyan vizes lett, hogy csavarni lehetett volna belőle... Még a pólóm is vizes lett. Na ezek után, mivel el kellett mennem a boltba átöltöztem a téli bakancsomba és az új sídzsekibe, és TÖK szárazan megúsztam. A dzsekin kis cseppekben ül meg a víz, és  le lehet róla seperni, vagy ha megrázod magad, akkor hullanak róla szerteszét :) Szóval talán télen is jó lesz. Most azonban még félretettem, mert hideg nincs annyira, a netes időjárás szerint 14-17 fok van.
Biciklim még mindig nincs, tegnap felhívtam Heninget, a biciklis fickót, és vasárnapra ígérte, hogy jön. Addig marad a gyaloglás :) De vasárnap eljön a "gyaloglás vége"  :D (de utálom azt a számot)
A Kamtjatkában eléggé akadozik a net, a mi blokkunkban állítólag különösen rossz. Úgyhogy nem tudom, hogy tudok-e menni este skype-ra vagy egyéb helyekre, ahol beszélgetni lehet másokkal :) (most a suliban vagyok, már nem kell sok és befejezem a saját részemet, kb fél óra. Meg egyébként is. Közbe-közbe azért felnézek facebookra, ide-oda, mert ha már otthonról nem kommunikálhatok az otthoniakkal, akkor legalább innen :)
Képzeljétek, rám írt egy BME-s srác, hogy mikor az Erasmusról keresett infót az északi országokba, engem is kidobott a google. :) és hogy mesélnék-e neki pár dolgot. :D Tök furcsa, mert pár hónapja még én kerestem így emberkéket, hogy ők meséljenek nekem.
Na, még így a végére egy idézet, amit nem rég olvastam valami cikkben, ami Dániáról szólt, és szerintem tök igaz:
"Ápolt gyepen totyogó, szelíd vadludak, fehérre mázolt léckerítések, bicikliző gyerekek, 12-vel hajtó, udvarias autósok, mosolygó gyalogosok, kutya-akadálypályák, csend, mellbevágó jómód, szolid unalom: az ember egy nap után bicikliláncos támadásról ábrándozik a legközelebbi nagymama ellen." Na jó, a bicikliláncos résztől tekintsünk el :)
Majd még jelentkezem!

hétvége 2

Na akkor folytatom ahol abbahagytam:
Szóval, pénteken suli után volt egy kis szabadidőm, és még elég energiám is, hogy úgy döntsek, megnézem az igazi strandot. Valaki mondta, hogy ők már voltak ott, meg kb merre van, hát gondoltam miért ne, egy óra alatt megjárom. Aha, egy óra...Mint kiderült, a strand kb 7 km-re van a kolitól és 4km-re a sulitól... Na most, mivel a suliból indultam, ezért ezt a röpke 11 km-es távot laptoppal a hátamon tettem meg, csak úgy délutáni kikapcsolódásként... Basszus, hát legalább 20 km-nek tűnt... Nem baj, amúgy megérte. épp vitorlásversenyt tartottak a fjordon, láttam ahogy a forduló után sorra nyitják ki a nagy orrvitorlát vagy mit (fok?) a hajók, igen látványos volt. A strand meg szép homokos, kagylókkal, meg olyan undi sötétzöld-feketés moszattal a víz szélén. A víz pedig eléggé hideg, maradjunk ennyiben. :D én csak a lábamat dugtam bele, de állítólag volt olyan diák aki meg is fürdött. A szél persze fújt nagyon, a víz hullámzott. A hely egyébként nem nagy, kb 40-50 méter max, és van rajta egy móló, meg pár hullámtörő kőgát szerűség a két oldalán.A part a strandon túl inkább sziklás, meg be van nőve dzsindzsával. Sajnos nem volt nálam a fényképező, úgyhogy egyenlőre nincsenek róla képek. Majd ha lesz biciklim akkor visszamegyek még és csinálok pár képet :) annál is inkább, mert ott van Horsens "gazdag negyede", legalábbis a házakból ítélve. Van pár viskó, amit elfogadnék :D
Aztán délután jött a biciklis fickó a kolihoz. Hensen egy dán fickó, aki szabadidejében bicikli alkatrészekből csinál "új" bicikliket. És múlt héten páran szóltak neki, hogy most valszeg lenne kereslet az olcsó bicókra, úgyhogy elhozta a portékáját. Én még nem vettem, mert a maradék két női biciklije túl magas volt nekem. De vasárnap jön megint, és talán hoz kisebbet, legalábbis remélem, miután megkérdezte, hogy hány cm vagyok :D A legolcsóbb, amit most hozott 350 korona volt, és kb olyan 600-ig mentek az árak, attól függően persze, hogy milyen a gép. Meg zárat is lehet hozzá mindjárt venni, 50 koronáért. Szóval holnap remélhetőleg sikerül beszereznem egy biciklit. :)
Aztán este meg buli volt az egyetemen. Hát igen, ez az, amit otthon nem lehetne megcsinálni, hogy mondjuk a HK-sok kibérlik a K épület auláját egy partihoz. :D Egy nagy kivetítőn, ami az üveghomlokzat egyik keresztirányú osztóbordájába van beleépítve és onnan lehet az üveg elé leereszteni (természetesen automatikusan, itt még a kéztörlő papírt is elektromosan lehet adagolni a wc-ben, komolyan...Mondjuk a mosógépes afférom óta jobb szeretem a mechanikus dolgokat, mert érdekes módon a bercsényiben még nem volt olyan gondom, hogy nem tudom kinyitni az ajtót, vagy nem az a program fut amire állítottam...) folyamatosan vetítették a héten készült képeket, videókat, (igen, mindenkiről készült pár ciki meg idióta kép). Éjfélkor aztán eredményt hirdettek, a három legjobb csapatot jutalmazták (sörrel meg vidámparki belépővel). A mi csapatunk nem nyert :D Pedig jók voltunk. A mottónk akkor is nekünk volt a legjobb! :D (ne akarjátok tudni... XD)
Aztán egyre ijesztőbb lett a kinti világ. körben egyre csak villámlott, lassú morajlással közeledett a tenger felől a vihar. Mivel egyébként is fájt a lábam a sok megtett km-től, ezért elég hamar leléptem, hogy még a nagy zuhé előtt hazaérjek. Nem igazán jött össze :D A sötét, kihalt utcák, a folytonos villódzás és a távoli rengések együtt bizony elég ijesztőek voltak... Pláne, hogy egy bazi nagy temető mellett kell menni :D, ezért leszólítottam az egyetlen embert aki arra ment mint én, kiderült, hogy ő is Kamtjatkás, úgyhogy ennek örömére végigdumáltuk az utat, és képzeljétek! A szobatársa magyar :D. Nem akartam magamat rákényszeríteni szegény magyar gyerekre, így csak megadtam a srácnak a szobám számát, hogy mondja meg a magyar fiúnak, hogy hopp, én itt lakom, ha van kedved ugorj át majd. Egyébként senki nem válaszolt a facebookos akciómra, amiről nem tudom, hogy írtam-e már. Vagyis hogy kikerestem a kifüggesztett névsorból a magyar neveket a suliban, és rájuk kerestem Facebookon, megírtam nekik, hogy mi a helyzet, hogy ha van kedvük találkozni, akkor én benne vagyok. De úgy tűnik, rajtam kívül senkit nem zavar, hogy nem ismeri a körülötte élő honfitársait. Vagy csak nincsenek annyira egyedül mint én, mert mind ismernek már valakit otthonról. Hát mindegy. Ja, ha már magyarság:
Ma voltam ugye a középkor fesztiválon, ahol magyarokba futottam :D Anya kedvenc dobos-zászlóforgató csapata a savaria karneválról idén itt van Szombathely helyett :D Én otthon mindig azt hittem, hogy a narancssárga felsőbe öltözött, és kékes zászlókat lengető csapat francia. Ma is láttam őket, ahogy sorfalat álltak a középkori esküvőhöz. Aztán egyszer csak hallom át, ahogy egymásnak kiabálják, hogy "Hátrébb!" na több sem kellett, gyorsan odaugrottam, hogy: "sziasztok, ti magyarok vagytok?" :D örültek ők is, hogy csak így belefutnak valakibe otthonról, beszélgettünk kicsit, és elmondták, hogy három magyar árus is van valahol szétszórva a forgatagban :) Tiszta kolónia :D Aztán összefutottam Marianával, egyik sulis ismerősömmel, és együtt nézelődtünk tovább. Igen jó ez a karnevál. Először is, minden helyszín ingyen van. Arra jössz-mész, amerre szeretnél. Másodszor sokkal több energiát fektetnek abba, hogy "középkoriasítsák" a várost: a parkolókat pl eltakarják pl egy fonott nádkerítéssel, a lámpaoszlopokat beburkolják deszkákkal, az utakat felszórták murvával és tűlevelekkel, és erre-arra leraktak valami kis harácsot, tüzet, aminek semmi funkciója nem volt, csak hogy füstöt csináljon, meg gyógynövényeket raktak ki, így a szagok, illatok tényleg olyanok lettek, mint ha visszamentünk volna az időben (gondolom :D).  Harmadszor pedig sokkal interaktívabb, mint pl a savaria karnevál. Ki lehet pl próbálni egy csomó mindent. A kötélveréstől a kenyérkészítésig. És oké, hogy van, amiért fizetned kell, de pl a gyerekek nagyon élvezték, hogy meggyúrhatták a saját kis zsömléiket, majd azt kemencében meg is sütötték, és végül megkapták. Votlak helyek, ahol elkerítve állatok voltak: libák, vadászkutyák, lovak, csirkék (a csirkék mellett mindjárt meg is lehetett nézni, hogy hogyan ölik le őket, meg forrázzák, fosztják, stb, ami elég morbid, meg undorító, de hát istenem, ez is az élet része, minek szépítsük). Meg persze árusok mindenfelé. Kisebb színpadok, sátrak, ahol a vendég társulatok laknak. Az árusok nagy része sajnos kajaárus volt, viszont ami tetszett, hogy mindenki próbált "középkori" lenni: édességből pl csak mézben pörkölt mandulát (ezt meg is kóstoltam, igen nagyon finom  :) ) meg kandírozott almát pálcikán lehetett venni. Semmi hagyományos cukorkaárus. A kézművesek is mind olyan dolgot árultak, ami valahogy kapcsolatban áll a régi időkkel. Bőröket, szőrmét, nemez vagy épp fémműves, vagy fa cuccokat, gyógynövényeket, középkori jelmezeket árultak. A templomokban csak gyertya világított, és az igazi papok is szerzetes jelmezt húztak, legalábbis én láttam egy szerzetes jelmezes férfit, aki a szentélyt lezáró kis kötélen (hogy oda ne menjenek turisták) átlépve jött ment a sekrestyében meg a papi részen, bibliát hozott, úgyhogy azt kell gondolnom, hogy ő valóban pap volt. A mellékutcákat koldusgyerekek töltötték meg. Igazán vicces volt látni a sok jóllakott kis szöszi dán gyereket művészien bepiszkolt arccal, mezítláb látni, amint próbáltak nyomorultnak tűnni. :)
Aztán megnéztünk egy lovagi tornát is, ahol a történet szerint két lovag versengett a nemttomelyik germán törzs királynőjének, Katarinának a kezéért, és mindenféle próbát kellett kiállniuk, míg végül egyikük elnyerte a királylány kezét :)
A Savaria karnevál persze nagyobb, sokszínűbb, és több a program, több időt el lehet tölteni ott. De nekem összességében nagyon tetszett ez is. Új és friss hangulata volt a sok Savaria karnevál után :) 
Tettem fel képeket a karneválról flickerre, itt a link:

http://www.flickr.com/photos/kpallsi/

Mára ennyi, holnap nekilátok az első házi rám eső részének tanulmányozásában :) -úgyis tök mindegy mit viszek, Olának már meg lesznek a saját ötletei meg verziója mindenről. Egyszerűbb lesz csak bólogatni egyenlőre, mint veszekedni. Aztán ha véletlenül a végső csoportokban is egybe osztanak be vele, akkor majd muszáj lesz felvenni a kesztyűt. Mégiscsak a jövő félévi ösztöndíjam múlik rajta :D

hétvége

Szombat reggel van (na jó, fél egy, de még elég álmos a koli, a szobatársam nem rég kelt fel és még pizsamában csoszog ide-oda. Érdekes, hogy már egy hete itt vagyok. Néha sokkal többnek tűnik, máskor meg olyan, mintha csak tegnap jöttem volna.
Szóval a sport nap csütörtökön: vicces volt, mindenféle ökörséget csináltunk a parton. Amiről kiderült, hogy nem az a strand, az csak egy park, ami épp a tenger mellé került. :) Volt szumó verseny olyan levegővel töltött nagy ruhákban, valami idióta játék, ahol tépőzáras pólót húztunk, meg kaptunk egy tépőzáras pajzsot, meg egy tépőzáras ütőt, meg egy tépőzáras labdát, és az volt a cél, hogy a labdát az ellenfél térfelén kijelölt négyzetbe juttassuk Az egyetlen szabály az volt, hogy ha nálad a labda, akkor nem mozdulhatsz. És egyébként lehetett testtel szerelni, pajzzsal leszedni, ütni, hadonászni az ütővel, dobni... :) A vicces az volt, hogy tulajdonképpen mindenhol hozzád tapadt a labda, és mikor a hátadra tapadt labdát valaki egy szivacsos baseball ütővel tépi le rólad, az azért élmény. Meg volt olyan feladat is, hogy a csapatnak minél kevesebb lábbal kellett átjutni egy megadott távon. mi húszan voltunk, és végül asszem összesen 8 lábbal sikerült megnyernünk a versenyt :D Hogy ki kin hogy lógott, meg ki hogyan talicskázta át a másikat, azt már nem tudnám megmondani. :D Meg még egy csomó ilyen feladat.
Aztán este tutor-vacsi volt, vagyis a tutorunk főzött az egész csapatnak, valami szalonnás-gombás-húsos tésztát.
Pénteken aztán vééégre történt valami a suliban is: megkaptuk az első kis házinkat. Négy embernek kell együtt dolgoznia, és jövő péntekre kell beadni egy dán építési szokásokról szóló kis tanulmányt. Minden csapatnak választani kellett a megadott öt dán társasház közül egyet, és az alapján kell megoldani a feladatot. én végül a szerkezeti részt vállaltam el a csapatomban. Ami csak azért érdekes, mert otthon pont a statikával-szilárdságtannal van a legtöbb gondom, de úgy tűnt, a többieknek még annyira sincs lövésük hozzá. Majd előveszem a tartószerkezetek modellezése tárgyban elsajátított tudásomat (haha) és alkotok valamit. Meg rajzolok egy átszellőztetett téglaburkolatos falat, esetleg megspékelem egy olyan hőátadási görbével vagy mi az, és mindenki boldog lesz, hogy mennyire figyelnek a dánok a hőszigetelésre, és ezt a mi csoportunk milyen ügyesen észrevette.
Amúgy a csoportunk megér egy misét: szerencsére ez most csak egy hétre egy random módon beosztott csoport, utána új csoportokat osztanak, egész félévre. De azt már a tanárunk osztja be, aki úgy vizslat mindenkit, mint egy pszichológus, meg teszteket töltet ki, interjúzik velünk, hogy megismerjen, és megfelelő csoportokat tudjon összetenni. Mert itt mindenki azt hangsúlyozza, hogy a személyes kompetenciák legalább olyan fontosak, mint a hagyományos tudás. Vagyis pl az, hogy te vezető típus vagy-e, vagy mediátor, vagy elnyomod a többieket, vagy épp nem tudod prezentálni a gondolataidat, vagy hamar megalkuszol, stb stb.
Na szóval a csapatunk: egy szóban el lehet mondani: OLA Ola egy csaj, és most nem jut eszembe honnan jött. Valami Lettország vagy hasonló... Na és a csaj annyira önmaga körül forog, hogy senki nem tud mellette érvényesülni. Na most aki ismer, az tudja, hogy azért engem sem könnyű az asztal alá beszélni...De ő megteszi gond nélkül. Basszus, hiába javasolnék valamit, hogy akkor beszéljük meg, vagy döntsük el, általában a "What if we..." és a "Why don't we...." részig jutok, és már belém is van fojtva a szó. Kyle a csoport másik tagja ausztrál, és mivel nekei anyanyelve az angol, ő még néha tud valamit mondani, mert megfelelően gyors és tömör. Meg egyébként is, Ola őt bírja. De szegény Maxim, aki egy francia srác, és elég gyengén beszél angolul (inkább félénk) tényleg meg sem szólal... Pedig jó ötletei vannak (volt, hogy mi ketten dolgoztunk együtt pár órát egy kisebb feladaton), csak meg kell várni, amíg kifejezi magát, gyűjt egy kis bárotságot, hogy elmondja mit gondol. Szóval az első feladatot mi négyen csináljuk meg. Együtt, de van négy altéma, és mindenki felelős az egyikért. Ola rásózta Maximra a legnehezebbet, ő meg mire ellent mondott volna, már túl voltunk a dolgon. A csaj kiosztotta magára a legjobb témát (építészet és lakásbeosztás: erről lehet látványos ábrákat rajzolni, hogy nappal hogy működik a lakás, meg éjjel, meg nézd, a konyha mellett van a spájz, mert az mekkora királyság, hogy nem kell a tíz tojást átvinned a nappalin, hogy csinálj egy rántottát, meg ilyenek), én meg lemondóan elvállaltam a statikai-épszerkes dolgot. Holnap majd kiötlök valamit hozzá. Annyira talán nem lesz nehéz. Most azonban megyek, mert középkor fesztivál van, és meg akarom nézni a középkori esküvőt a felvonulással. :D majd este még írok, hogy mi volt még tegnap este (röviden:buli ) :D

lent és fent

Az elmúlt egy napban igazán megtapasztaltam a jó és a rossz oldalát is az itteni életnek is. Tegnap délután nekiláttam mosni: Főleg az új ágyneműimet akartam kimosni (saját ágynemű és takaró meg párna is jár a szobához, a végén haza lehet vinni, ha még nem írtam volna), de ha már nekiláttam, akkor gondoltam ne menjen pocsékba az a 10 korona, amit minden mosásért fizetni kell, úgyhogy beleraktam egy pulóveremet és egy nadrágomat is. Na most. itt úgy megy a mosás, hogy bemész a főfőnök irodájába -Stephan- és 25 koronáért kapsz egy mosó kártyát. Aztán arra teszel nála pénzt, mintha befizetnél egy banknak. Aztán elmész a mosodába, beállítasz egy mosógépet, beledugod a kártyád, az levesz róla 10 koronát és elindul a mosás. Csakhogy az én mosógépem elindítás után úgy döntött, hogy a beállított 4-es programról (normál mosás 40 fokon) átugrik 6-osra, ami egy 95 fokos program... és az istennek nem tudtam visszaállítani. lekapcsoltam, újra be, nyomkodtam össze vissza...Mivel minden digitális meg elektronikus, az ajtót sem bírtam kinyitni. Hívtam embereket, akik más mostak, a szobatársamat is...Senki nem tudott mit csinálni. Végül lekapcsolva ott hagytam az egészet éjszakára, és írtam Stephannak egy e-mailt, amelyben szerintem elég világosan elmondtam, hogy mi a problémám. Tökre elment a kedvem minden további szocializálódástól, úgyhogy a nap maradék részében csak ültem itthon, és szar kedvem volt. Beszéltem anyával, meg Emesével meg Attilával, próbáltak belém lelket önteni. Mert kijött rajtam az elmúlt napok minden feszültsége. Az, hogy egyedül érzem magamat, mert hiába vannak ismerőseim, nekik mind van valaki, akit régebb óta ismernek, vagy legalább ugyanonnan jött mint ők. Nekem meg senki. Bár tegnap kikerestem pár magyar nevet az építész diákok kifüggesztett névsorából, és írtam is olyan nevű embereknek e-maileket, de még senki nem válaszolt. Szóval így telt el a tegnap este. Aztán ma reggel megyek be Stephanhoz, aki közli, hogy nincs semmi probléma, reggel első dolga volt megnézni, és neki elindult a hatos program...Mondom ne idegesíts, kifőzöd a ruháimat? na akkor újra elmondtam, hogy mi a tényállás, mondta hogy jaaa, mindjárt jön, én meg futottam lekapcsolni. Fél órát ment kb. a program, a mosógép forró... Az ajtó még mindig nem nyílik...Jött Stephan, leáramtalanított mindent, hátha a mosógép elfelejti, hogy melyik programot csinálta. Nem felejtette el. Na akkor hívott valami szerelőt, aki telefonos segítség mellett végülis szétszerelte az egész mosógépet, és sikerült kinyitnia az ajtót valami belső zár kioldásával. kicsapott a gőz, én meg keresztet vetettem a ruhákra... miután olyan hőmérsékletre hültek a cuccok, hogy meg lehetett fogni őket, végül átpakoltam egy másik gépbe, és a koli költségén kimoshattam őket rendesen, 40 fokon. a szerelő meg elindított egy programot az általam először használt gépen, hogy lássa, csak én voltam béna, vagy tényleg rosz. Tényleg rossz volt, neki is ugrált a programok között. Aztán megvártam a mosás végét, nem mentem be reggel a suliba, kíváncsi voltam mi lett a cuccaimból. Egészen jól megúszták, az ágyneműnek nem lett semmi baja, a farmerem is okénak tűnik, bár kérdés, hogy nem ment-e össze. A polár pulóver...Hát egy kicsit megsínylette. olyan alaktalan lett és kinyúlott kicsit. Nembaj, itthon jó lesz, anya neked meg bocs, hogy tönkretettem. Még filóztam is rajta, hogy kérni kellene érte kártérítést, de aztán Stephan egy másik cselekedete jóvátette a reggeli hibát, és már nem akarok balhézni egy pulóver miatt.
Ez pedig a következő: Még tegnap előtt írtam neki egy másik e-mailt, hogy milyen dolgok hiányoznak a szobából, meg milyen hibák vannak. Amik engem különösebben nem zavarnak, csak kiköltözéskor nem akarok értük fizetni, mert nem én tettem őket tönkre. pl hogy 6 teáskanál helyett csak 5 van, meg egy csomó ilyen dolog. És ma, mikor hazaértem, itt várt minden cucc ami a listán volt. :) oké, a teáskanál nem nagy cucc. De egy új serpenyőt és egy új minisütőt is kaptunk, ami azért már számít :) meg a hiányzó poharakat, késeket, tányérokat. És egy zöldséghámozót :) Hát a minisütőnek úgy örülök :) a régi össze-vissza volt égve, és nem is működött szerintem. most meg itt van egy szép tiszta új :) Hát így mennek itt a dolgok. Úgy tűnik mindkét oldaltól (a diákok és a vezetés) is elvárják, hogy kövessék a szabályokat. 11 után ne szárítsd a hajadat, ha valamit tönkreteszel akkor fizess, stb. De cserébe ők is dolgoznak érted. Úgy tűnik. Kivéve mikor félreértik az üzeneteidet és kifőzik a ruháidat. :)
Egyébként ma a suliban nem volt semmi, ugyanazokon a kérdéseken pörögtünk: mit vársz a félévtől, mik a személyes céljaid, miben szeretnél fejlődni, stb. Délután pedig sport nap lesz a tengerparton, bár elég szar időnek áll, felhős és talán szemerkél is. esetleg viszek egy extra pulcsit a dzseki mellé :) (hallom otthon meg felforr a Balcsi, olyan meleg van). Fél háromkor találkozom a litván lányokkal: Vilda, Jürgita, Jürga és még ketten akinek per pill nem tudom a nevét...
Ja, tegnap voltam bevásárolni is, vettem mindenféle tartós kaját, mint tésztát, konzervet, meg zacskós babot. (semmi üveges cuccuk nincs, úgyhogy az otthoni főzelékkészítési receptem itt nem működik) Ja, és tejfölt sem láttam, majd kipróbálom, hogy milyen, ha natúr joghurttal helyettesítem. Dőzsölésképpen vettem egy nagy üveg málnalekvárt. A lekvár egyébként nem drága, kb mint otthon, talán még olcsóbb is, bár nem tudom, hogy melyik márka milyen minőséget takar, szóval nem biztos, hogy ugyanolyan jó ugyanolyan áron van. De ha azzal hasonlítom össze, hogy mennyi egy liter tej (kb 500-600 ft), akkor meg az jön ki, hogy lekvár olcsóbb, mint a tej. Vannak itt ilyen fura dolgok. Na mindegy.
Na, megyek, megsimogatom az új mini-owen-t :D

első napok

Nos, beindult az élet rendesen.Az első itt töltött teljes napomat vásárlással és takarítással töltöttem. A takarításról nem nagyon szólnék részletesen, csak annyit talán, hogy megalkottam egy új szót közben: zsírmoha :D Ez nőtt a szagelszívó szűrőjén. Ez az élősködő zsírból, olajos gőzből és porból tevődik össze, és igen undorító tud lenni, valamint makacsul ragaszkodik eredeti élőhelyéhez, ezért nehéz eltávolítani.
Na, szóval a takarításról ennyit. A vásárlás: Elzarándokoltam a Bilkába, ez ilyen dán Tesco féle, jó nagy, a festékektől kezdve a kerti növényeken át a tengeri herkentyűkig van minden, elég rendes választékban. A ruha osztály pl akkor, mintha beleköltözött volna egy komplett C&A. És minden iszonyat kaotikusan van elhelyezve. Nem olyan átláthatóan vannak lerakva a sorok, mint otthon általában, igazából sorok sincsenek, csak "termék kupacok". így történhetett meg az, hogy nem találtam meg a papír zsebkendőt...:D De komolyan, végignéztem az összes dolgot azon a részen, ahol kozmetikai cuccok voltak, meg a háztartási osztályt is...nem volt. Ez volt a vajjal is: Semmi vaj a tejek, sajtok, joghurtok részénél. Semmi vaj a tojásoknál. Le is mondtam róla:oké, nem eszek vajat... Aztán valahol tök máshol volt egy külön vajas polc... Ami viszont nagyon bejött, az a digitális árcédula. egyszerűen a hagyományos árcédula helyére van rakva egy kis kijelző, és azon olvashatod a termék ismertetőit, (név, mennyiség ár stb) valamint azt is, ha valami akcióban van. Úgy tűnik itt az a szokás, hogy ha valamiből többet veszel, akkor az egységár csökken. pl ha négy üveg mosószert veszek, akkor nem 25 korona egy, csak 20. A digitális rendszer előnye, hogy mivel ugyanazon a rendszeren van, mint amit a pénztárakban használnak, így nem fordulhat elő, hogy a pénztárgépbe még nincs bevezetve egy akció, ami már ki van táblázva.
Az árakról: Vannak dolgok, amik meglepően drágák. Pl a kenyér is. 500-600 forint alatt nem igazán tudsz venni. Vagy pl. egy bounty olyan 400 ft. Következmény: nem fogok kenyeret és csokit enni :D Na jó, kenyeret muszáj lesz. Más cuccok viszont, pláne ha épp akció van, akkor nem olyan vészesek, majdnem olyan árban vannak, mint nálunk. Az alma ára pl most nem olyan vészes, de minden más gyümölcs nagyon drága. Gondolom messziről kell importálniuk a szőlőt meg a barackot :D
Na, de akkor lépjünk tovább: Elkezdődött a suli is, tegnap. Hát itt egy kicsit máshogy mennek a dolgok, mint otthon. :)
De az elejéről: itt is létezik tutor (senior) rendszer. Csak itt szorosabban együttműködnek a tanárokkal, mint nálunk. Az első hét oktatása úgy néz ki, hogy délelőtt 9-kb 11.30-12.00-ig tantermi oktatás van, erről majd később írok bővebben, utána ebédszünet féleség, (chill time) és aztán jön a tutor society, és mindenféle programokat szervez a tantermi csoportoknak. Tegnap délután pl. akadályverseny volt mindenféle jégtörő játékokkal, ma délután kincskeresős játék a városban, majd "pub crawl", azaz kocsmatúra.
Szóval az oktatás: mindenkit beosztottak egy osztályba, az osztály kapott egy osztálytermet, mindenkinek saját asztala és kulcsos kis szekrénye van. (azt asztal elektromosan mozgatható fel-le: minden közép-és kelet európai diák kedvenc játéka :)) a terembe csak kártyával léphetsz be, vagyis nem lehet csak úgy ki-be mászkálni akárkinek. A tematika szerint az osztályokon belül is csoportokat fonak csinálni, olyan 4-5 fővel, és azok egész félévben együtt dolgoznak egy projekten. A csoportokat az osztályfőnökünk (mert hogy az is van) fogja kijelölni, bár lesz beleszólásunk. Ezért, hogy megfelelő embereket tegyen össze, mindenkivel csinál egy személyes interjút, csak úgy beszélget veled, hogy megismerjen.
A félévem feladata egy többlakásos társasház megtervezése, de nem csak a design része, mint otthon, hanem minden. Vagyis a megrendelővel történő egyeztetéstől kezdve az épszerkes csomópontokig, tűzvédelemig, épületgépészetig, kivitelezésig, az organizációig, jogi és pénzügyi vonatkozásokig mindent meg kell oldani. Mint egy valós irodában. Ezt a "valóság modellezést" szolgálja az is, hogy minden nap reggel 8-tól délután 4-ig bent kell lenni, és csapatmunka van. A csapat maga dönti el, hogy mikor épp min és mennyit dolgozik. A tanárok meg néha bejönnek, és esetleg adnak egy kis iránymutatást, hogy merre haladj tovább, meg lehet kérdezni tőlük. Inkább azt szeretnék megtanítani, hogy te akarj megtudni dolgokat, te akarj utánanézni mindennek. Nem akarják megmondani neked a "jó választ" semmire. Legalábbis most ezt hangoztatják :)
Itt a tanárok tényleg nagyon közvetlenek. A keresztnevükön szólítjuk őket, és lehet velük poénkodni is. Mindenben segítenek. Olyanokban is, hogy elmagyarázzák merre van az írószer az egyetemen.
Jah, az egyetem épületei: Hááát, a VIA-n tuti hosszabb a fő folyosó, mint a K épületben :D Van egy jóó hosszú épület, főleg egy nagy folyosó, meg kis tanuló sarkok, olyan irodák, amik mindenkinek fontosak lehetnek (pl. ahol tartózkodási engedélyt igényelhetsz, vagy kikérheted a diákkártyádat stb) és erre merőlegesen fűződnek fel az épülettömbök A-től G-ig. Középen pedig van egy nagy fő aula a kajáldával, meg meg jó sok leülős, beszélgetős-evős hellyel. Szóval izgi hely. :) 
Az osztályunkban van pár jó fejnek tűnő emberke. Akikkel többet dumáltam eddig azok Jürga Litvániából, Diana Romániából, Kyle Ausztráliából, Jan Csehországból. Persze a csapaton kívül is ismerkedünk, főleg a délutáni tutor programok alatt. Úgy tűnik sok a litván, cseh, román. Meg persze a franciák és az olaszok, de ők eléggé zárják köreiket, szóval nehéz közeledni hozzájuk. A lengyelek viszont jóformán a keblemre borultak, mikor megtudták, hogy magyar vagyok, mert hát mi ugye jóban vagyunk meg szeretjük egymást. :D
Magyarral sajnos még nem hozott össze a sors, de holnap bemegyek a kolit intéző irodába, és megkérdezem, hogy van-e magyar rajtam kívül, adjanak már valami infót róla :)
Mára ennyi, most még nekilátok plakátot gyártani az otthonról hozott fényképeimből, mert ma vettem hozzá lapot. Ha kiteszem, talán nem lesz olyan nagyon üres és fehér a fal mindenfelé.

Jah, még valami: megvan a pontos címem, esetleg anyát vagy Attilát érdekelheti :) (tegnap végre sikerült mindkettejükkel beszélni skype-on, tök jó volt, kicsit kielégítette a vágyat, hogy magyarul beszéljek. Mert tud ám hiányozni...Nem beszéltem 4-5 napja magyarul, és tegnap, mielőtt sikerült velük skype-olni, már majdnem meghaltam egy kis hangos magyar szóért. :) )
Szóval a cím:

Katalin Pallósi
Amaliegade 14, 1. -b- 176
8700 Horsens

Holnap kiragasztom a névtáblámat a postaládára, és már jöhetnek is a levelek :)
Egy utolsó mondat: tettem fel új képeket a flickr-es oldalra.

út és megérkezés folyt.

Hát kicsit még furcsa volt itt fürdeni. Tulajdonképpen nincs is zuhanytálca, csak úgy lejt a talaj, hogy lehetőleg ne áztasd el az egész fürdőt. Meg leburkolva sincs, csak egy csíkban a hátad mögött, egyébként ugyanaz a sima gipszkartonon-tapétás a fal mint mindenhol máshol. (na erre tuti nem tudok képet ragasztani, ha nem akarom, hogy letépje magával az egészet). De vissza az eredeti témához: szóval a kalauz segített pl. átcuccolni egyik kocsiból a másikba, mert hogy azt a kocsit, ahova először lepakoltam lekapcsolták valahol félúton. Amúgy a vonatok gyorsak, modernek, tiszták és csendesek. Van pl. beépített kávé és kakaó automata, illetve olyan elszeparált kocsirészek, ahol azok ülnek, akik nyugalomra vágynak, ide pl kisgyerekkel nem lehet beülni. És a következő állomásokat mindig elpre bemondják, meg ki is írják egy kis digitális képernyőre, mellé pedig, hogy percre pontosan mikor fogunk odaérni. Így nem kellett attól félnem, hogy fent maradok a vonaton :)
A megérkezés után aztán a pakkokkal egy kb 1-1,5 km-es séta következett át a belvároson. Van helyi járat, de egyrészt drága, másrészt látni akartam már a helyet, ahol a következő fél évemet fogom tölteni. Megérte :) Nagyon tetszett! Kicsit kőszegies beütése van, de annál nyüzsgőbb. Talán egy északias Kőszeg némi Győr vagy pécs hangulati beütéssel :D A belváros nagyrészt sétálóutca, de ahol nem az, ott sem kell aggódni, az autósok türelmesen megvárják, amíg keresztülbóklászol a macskaköves vagy burkolólapos utcákon. Zebra alig van, egyébként is átengednek legtöbbször előzékenyen. Meg persze sokan bicikliznek. Rengetegen. olyan biciklis út van a nagyobb utak mellett, hogy le a kalappal... Egyrészt normálisan el van választva szintben mint a kocsiktól (attól magassaban van), mind pedig a gyalogosoktól (azoktól meg egy kicsit alacsonyabban) esetleg egy sor macskakővel ki is emelik a határt, nincsenek ronda sárga vonalas felfestések, amik pár év alatt lekopnak. Másodszor pedig szélesek. Három biciklis nyugodtan elfér rajta egymás mellett.
A belváros elegáns üzletei pedig úgy tűnik az itt lakóknak nem is olyan luxusok, mindben voltak vásárlók, olyan átlagembernek tűnők, persze ezt nem tudhatom. Van két nagyon hívogató édességbolt, meg egy jónak tűnő írószer is, majd körülnézek :)
A koli előtt aztán belefutottam egy srácba, aki segített becuccolni, és kiderült, hogy ő pont ilyen mentorféle, pont jókor jártam arra, segített átvenni a kulcsokat, meg megmutatta a "lakást". Szobának legalábbis nem nevezném: Egy saját lépcsőről lehet megközelíteni ezt meg a mellettünk lakók részét. A lépcső végén kis terasz, erről nyílik a két lakás. Ha belépsz a miénkbe akkor szemben a fürdő, balra kicsit haladva egy kis étkezőasztal, jobbra elfordulva egy falon a konyha, továbbhaladva az ablak előtt két íróasztal, innen jobbra fordulva a háló két ággyal. nah, mondjuk az elég kicsi. Majd töltök fel róla alaprajzot :D
A Szobatársam Johanna, a nemzetigét elfelejtettem :D Igazából a nevét is, de mivel ő is megkérdezte még egyszer az enyémet, hát én is az övét :D Kicsit fura csaj, már egy éve itt lakik, mindenhol az ő cuccai vannak, alig tudtam helyet túrni a saját dolgaimnak. Most kicsit olyan, mintha én mindenhol szépen elszeparáltam volna a dolgaimat az övétől, pedig csak arrébb tologattam az övét, és odatettem egy kupacba a sajátomat. Meg kosz is van. A szagelszívó alja pl egy merő zsírpacni, stb stb. Úgyhogy holnap szerintem tartok valami fertőtlenítős nagytakarítást. Már ha tudok szerezni tisztítószereket vasárnap. Ezért fogok pár napig hálózsákban aludni... :D mert kaptam vadi új allergiabarát takarót meg párnát is, meg huzatot rájuk meg lepedőt, de azokat ki kellene mosni egyszer (mmint a huzatokat, a takarót csak kicsomagoltam, hadd szellőzzön). De se mosószerem, se mosoda használatra jogosító kártyám, azt hivatali időben tudok csak kérni. 10 korona lesz minden mosás! Az 370 ft! Most aztán nem fogom túlaggódni, mint a Bercsényiben, ahol a világos szürkét nem mertem a sötét szürke mellé tenni... Szépen mindent egybe bedobok, jól megrakva a mosógépet :D Jó, mondjuk eleve a fehér lepedőt nem moshatom össze a kék huzattal, stb...inkább hagyjuk majd meglátom :)
Aztán mivel Johanna elaludt filmnézés közben, meg egyébként sem nagyon szól hozzám, csak ha kérdezek vmit, így elindultam sétálni még sötétedés előtt, hogy lejutok a partra valahogy, mert a sirályok itt rikácsolnak egész nap a fejünk fölött, hadd nézzem már meg azt a Balti tengert! Volt egy kis homályos gondolatom egy hangulatos kikötőről, meg ilyenek. Hát ez nagy csalódás volt.... Egyáltalán nem is nagyon lehet lemenni a vízhez. mindenhol nagy feldolgozó üzemek, szállítmányozó cégek, raktárak. És egy ilyen nagy kikötő bizony csúf egy hely, nincs benne semmi hangulatos.... Végül találtam egy füves részt, ahol azért jól el lehet lenni a víz mellett, de belegázolni azért inkább itt sem :D Hazafelé meg akartam keresni az egyetemet, de végül nem sikerült, ez marad holnapra. Helyette bebarangoltam jópár kis utcáskát, aranyos tégla meg fachwerkes házikókkal, modernizálva persze, pl a nyílászárók szinte mind fémprofilosak és a külső síkra vannak dobva. Anyának üzenem, hogy már tudom hol a kórház, az ügyeletes orvos helyét is láttam, úgyhogy tudom hova menjek, ha baj lenne. :) 
Most pedig itt ülök, és már nagyon fáradt vagyok, és Johanna most ment el valahova, gondolom bulizni, én meg alszom, mert már igen kijött rajtam ez a két éjszaka hülyén alvás.
Attila mackója itt van, talán segít egy kicsit ezen az új helyen, meg ezen a nagyon süppedős puha ágyon elaludni...
Holnap még valszeg ilyen kis magányoska leszek, mert most még minden új ember azokkal a már meglévő ismerőseivel, saját országának szülöttével van, akivel jött, én meg ugye egyedül jöttem. De aztán hétfőn legalább a csoportomat megismerem, meg a nemzetközi napon a többi magyart is, mert biztosan vannak még rajtam kívül.
Jah és tényleg, jövő hétvégén meg még középkor fesztivál is lesz, tisztára pótolják nekem itt a Savaria karnevál forgatagának hangulatát :)
Na jó éjszakát mindenkinek, ígérem ilyen sokat nem fogok írni, csak most hirtelen minden megváltozott ami eddig körülvett, és ezt ki kellett írni :)

út és megérkezés

Nah, itt vagyok :) De kezdjük az elejéről:

Szóval, péntek reggel fél hatkor keltünk. Egyébként sem tudtam volna már aludni, ötkor úgy felpattantak a szemeim, hogy hiába volt minden próbálkozás a visszaalvásra. Aztán apa bevitt anyát meg engem Szombathelyre, onnan anyával elvonatoztunk Győrbe, ott kellett várni a Student Agency-s buszt. Kicsit késett, aztán mikor végre begurult, és az utaskísérő angolul szólalt meg, én annyira meglepődtem, hogy alig bírtam neki válaszolni. Valahogy nem vártam, hogy nem magyarok lesznek a buszon, de két nénin -akikkel együtt mentem WC-re az első pihenőnél Pozsonyban, és hallottam ahogy magyarul beszélgetnek- és rajtam kívül egyetlen magyar sem volt a buszon. Anya megnyugtatására, aki mikor meglátta, hogy a sofőr mögötti első hely az enyém, és erre olyan elkerekedett, ijedt szemeket meresztett: volt hárompontos biztonsági öv és használtam is, meg amúgy is kötelező volt. Prágáig nem is volt semmi gond. Hacsak azt nem számoljuk, hogy a szlovákok és a csehek sem  tudnak autópályát csinálni (konkrétan az övék is beton darabokból volt összerakosgatva, mint nálunk valamelyik, csak náluk a sávok között itt-ott még a fű is kinőtt :D Szóval Prágától aztán azért akadt pár kellemetlenség. Először is, Prágában át kellett szállnunk egy másik buszra. Ez mondjuk nem volt nagy kunszt, még segítettek is átpakolni, csakhogy annyian szálltak fel ott, hogy a csomagjaink egyszerűen nem fértek be a csomagtartóba. Nah, akkor elkezdték célállomás szerint hívni az embereket, hogy aki messzebb megy, annak legyen belül, meg a transzfer autó, ami a maradékot hozza ne menjen olyan messzire mikor már felesleges neki. Mivel Koppenhága az egyik legközelebbi megálló volt, persze, hogy az én táskáim is azok közé kerültek, akiké nem fért fel. A maradék táskákat elzárták, és mondogatták, hogy ne aggódjunk, a transzfer kocsi nemsokkal utánunk indul, és gyorsabb, mint egy nagy busz, mire Koppenhágába érünk, az is ott lesz. Kaptunk is számot róla, hogy mit adtunk le, meg a táskákra is ragasztottak, szóval gondoltam végül is nem lesz belőle gubanc. Németországból nem sokat láttam, mert egyrészt besötétedett, másrészt pedig itt már nem rázott úgy az út, mintha macskaköveken mennénk, és kicsit aludni is sikerült. Meg persze volt Filmvetítés és ötféle zenecsatorna, de én inkább maradtam a saját zenémnél, mert pl. a "Final countdown" című klasszikus cseh nyelven és fejhangú énekesek által előadva nem olyan menő :D
Aztán hajnali fél négy körül arra ébredtem, hogy az utaskísérő dumál a mikrofonba és hopp, már egy komp beljesében állt a busz... Az utazás idejére (kb 40 perc) felmentünk a felsőbb szintekre, ki is lehetett menni egy nyitott teraszra, húú, nagyon jó volt! Először azt hittem, hogy azért imbolygok, mert hogy előtte egy perccel keltem fel, de aztán rájöttem, hogy mindenki cikkcakkban jár :D Eszeveszetten fújt a szél és hideg, sós levegő csapott az arcunkba, sokáig nem lehetett kint bírni, pedig anya polár pulóvere a fülemig fel volt húzva. Egyet kell értenem tesóm egyik kamionos haverjával: a komp klassz dolog! Jó mondjuk ennyi idő alatt nyilván nem lesz tengeribetegsége az embernek, de akkor is, nekem nagyon bejött, és pár perc alatt megszoktam a talaj finom hullámzását. Aztán hipp-hopp, már Dánia földjén is voltunk. Itt is szundítottam kicsit, aztán az első napsugarakkal keltem, és nézelődtem. Sok a szélkerék. Meg a legelésző lovacska. És a házak kicsit olyanok, mintha a svéd piros halász faházikókat keverték volna valami angolos, kisméretű tömör téglás, ki-be ugrálós ízléssel. Aztán amikor megérkeztünk Koppenhágába, leszállt az a 8-9 cseh gyerek is, akiknek velem együtt nem fért fel a cucca. És kiderült, hogy még két órát kell várnunk a csomagokra...Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon érdeklődjünk pontosan mikor érnek oda.  Nah jó, addig körülnézünk, mentem velük, mert mit csináljak egyedül, meg azért 8 ember nehezebben marad hoppon, ha egyedül sétálgatok, féltem volna, hogy lemaradok a csomagokról vagy nem tudom. Szóval megismerkedtünk a vasútállomással, ők is tovább utaztak Erasmussal, ketten asszem Horsensbe is jöttek, a többiek Aarborg-ba mentek. Aztán persze ők hívták a telefonszámot amit adtak, és szép fokozatosan hízott az idő, míg végül majdnem öt órát kellett várnunk a csomagokra! Meg is beszéltünk, hogy azért ez már sok, írunk panaszlevelet a cégnek. Ma vagy holnap írok is.
Ezek után fél 12-kor végre eljutottam jegyvásárláshoz: Kiváltottam egy úgynevezett "Wild Card"-ot, ezzel féláron utazhatok majdnem minden nap a héten (a dán diákoknak nincs alapból félárú kedvezmény). A kártya be is hozta az árát egyetlen Horsensbe menő jegynél. Délben felszálltam hát egy vonatra, és háromra már Itt is voltam a vasútállomáson. Jah igen: Itt a kallerek egyáltalán nem olyanok, mint a mávnál. Inkább utaskísérőnek tűnnek, elbeszélgetnek az utasokkal, ha valaki valamit benézett akkor nem büntetik meg mindjárt, mert elhiszik, hogy félrenéztél valamit, és azt kell gondolnom, hogy itt ezzel nem is élnek vissza az emberek. Talán :D Egyébként persze vannak itt is fura alakok. Pl a vasútállomáson, míg vártunk odajött két kéregető is. Aztán mikor mondtuk, hogy nem értjük, akkor folyékonyan angolul nyomta tovább, hogy miért is adjunk neki. Majd egy vasúti alkalmazott szépen elterelgette tőlünk. :) folyt köv, most fürdés szünet :)

indulás előtti hajrá

Nah, jól elment ez a nyár, jövő hét pénteken indulok Horsensbe :) Miután ezerféle kijutási módot végigböngésztem, végül a busz mellett maradtam. Találtam egy cseh busztársaságot (Student Agency), ezzel megyek Koppenhágáig, onnan vonattal Horsensbe.
De hogy hogyan is jutottam el ehhez a választáshoz: Először vonattal akartam menni, ki is néztem egy euronight vonatot, ezzel mentem volna Hamburgig. Vannak nagyon kedvezményes jegyek, ezeket "sparnight" jegyeknek hívják, így kb 8-10 ezer forintba került volna odáig az út. Csakhogy nyár elején, mikor először rákérdeztem a MÁV nemzetközi jegyirodájában, kiderült, hogy elkéstem... Ezek a jegyek már elfogytak. Hát basszus ki hitte volna, hogy egy vonatra két hónappal az út előtt már nincs jegy... Ezután jöttek a repülős változatok. Budapestről, Bécsből, Graz-ból. Arhusba, Vejlébe (Horsensnek nincs reptere, ebben a két közeli városban lehet landolni). Közvetlenül sehogyan nem tudsz eljutni... Akkor jöttek mindenféle variációban az átszállások, minden fapados társasággal. De ez meg már elég drága lenne így. Egyrészt elég nagy kerülőket kellene beletenni. pl londoni átszállást. Aztán pedig a plusz csomag feladása bizony nagyon húzós. Így mivel nekem két nagy táskám is lesz (egy gurulós bőrönd és egy csővázas hátizsák), még akkor is 30-40 ezer lenne az út, ha amúgy maga a repjegy csak 5-6 ezer ft. Ekkor jött a busz. Így sem olcsó, pláne, hogy Koppenhágától a dán vasúttal eljutni Horsensig majdnem mégegyszer annyiba kerül, mint az egész addigi út. De még mindig ez a legolcsóbb. Győrben tudok felszállni, aug. 19-én reggel 10.45-kor indul a busz. Másnap reggel 07.00-kor vagyunk elvileg Koppenhágában. Ezután még kb 2,5 óra a vonatút.

Már a kolit intéző nővel is egyeztettem, megkaptam a címet, hogy hol tudom átvenni a koli kulcsot, és gondolom ők vezetnek majd át a koliba. Íme, a blog első képe: a Kamtjatka főépületéről:

http://www.flickr.com/photos/kpallsi/6032437065/in/photostream

Hát. Már eléggé kíváncsi vagyok, meg izgatott :) Anyával elkezdtünk vásárolgatni már a fogkefétől a szagzáras csomagolású fokhagymapehelyig (mi van ha kint nem lesz és én épp főzni szeretnék? :D ). meg pakolászunk, intézkedünk. Pl meghatalmazásokat írunk előre, hátha kell valami hivatalos ügyben az itthoniaknak eljárniuk helyettem. Attila is kap feladatot, ő fogja pl elhozni a diákigazolványom matricáját (bizony, megkérdeztem a KTH-tól, és meghatalmazás ellenében másnak is kiadják) meg bármilyen sulis kérdésben ő lesz az "összekötőm" :)
Egyébként holnap után jön, még egyszer utoljára találkozunk (múlt hétvégén én voltam náluk Kecskeméten). Megünnepeljük a szülinapomat előre, mert augusztus 22-én már pont nem leszek itthon. Tesómtól Dánia térképet kértem :)
Szóval összefoglalva most minden pörög, én is, izgulok kicsit, de leginkább csak izgatott és kíváncsi vagyok milyen lesz, milyen emberek lesznek, hogy sikerül majd beilleszkedni. Majd meglátjuk. :)