Koppenhága-első nap

Úgy tűnik, sosem fogom utolérni magamat... Az elmúlt másfél hét pedig olyan mozgalmas volt, hogy most sem látok rá sok esélyt. De az a tervem, hogy a négy napos koppenhágai kirándulásról most írok, az utána következő Attilás hétről pedig pár napon belül.
Na tehát: Először is a sok keverről, ami megelőzte az utat: Röviden: az őszi szünetben mindenki akart menni Koppenhágába, de végül szinte senki sem jött. Először úgy volt, hogy a litván csajokkal megyek, de ők kitalálták, hogy a szünet elején mennek, és valami ismerősüknél fognak lakni. Nekem meg 1: a szünet vége volt jó, hogy Koppenhágában tudjam leszedni Attilát a buszról. (ő is Student Agencyvel jött, mint én) 2: nem voltak ismerőseim a városban, a litvánok haverjához meg nem fértem már be, vagy nem akarta, hogy egy idegen is menjen, végülis lényegtelen. Ezért eldöntöttem, hogy nem velük megyek. Na, akkor jött a román csapattársam, Diana, hogy ő is akar menni. Ok, akkor megyek vele. Neki két másik ismerőse szólt, hogy ők is mennének: még egy román csaj, meg egy francia srác, Pierre. És Piernek van kocsija, szóval mehetnénk autóval, ami sokkal olcsóbb négy embernek. Aztán Pierre összeveszett valamin Dianával, és eldöntötte, hogy ő inkább nem megy sehova a szünetben. Aztán jött Diana másik román haverja, meg még egy csaj, hogy ők is akarnak jönni, menjünk négyen vonattal. Dianának lett szállása valami ismerősénél, hármunknak pedig le is foglaltuk a legolcsóbb diákszállót. (Arról majd később). Aztán másnap megkeresett ez a román fiú, hogy meggondolták magukat a csajjal, mert túl drága, nekik nincs olyan Wild Card-juk, amivel féláron lehet utazni, ők mégsem jönnek. Na itt durrant el az agyam, és döntöttem el, hogy teszek mindenre és mindenkire, én megyek. Megváltoztattam a szállásfoglalásunkat csak egy főre, és megmondtam Dianának, hogy ha jön, ha nem jön, és szerda reggel indulok. De ő végül jött. Így a napokat együtt töltöttük, estére meg ment az ismerőséhez, én pedig a szállásra.
Szóval szerda reggel találkoztunk itt a Kamtjatkánál, és kibaktattunk az állomásra. Szegény csajt majd megvette az Isten hidege, de hát aki magassarkúban meg kis rövid dzsekiben vág neki az egész napos városnézésnek, az vessen magára. Három óra vonatozás után meg is érkeztünk Koppenhágába, ahol kiderült, hogy aznap ingyen utazhatunk a vonatjegyünkkel a helyi járatokon. Szóval úgy döntöttünk, hogy először lepakolunk mind a ketten, és délután egykor találkozunk egy forgalmasabb helyen, ahova mindketten könnyen eljuthatunk, és utána megyünk várost nézni. Miután feltettem egy neki jó buszra (majdnem az ellenkező irányba szállt fel...Én sem vagyok egy nagyvárosi lány, de azért nem volt olyan nehéz eligazodni a különböző busz meg metróvonalak között) én is elindultam a hostelem felé. Előbb egy busz, majd egy metró következett (vezető nélküliek a metróik!!! Azt hiszem először pesten is ilyet akartak, de valamiért mégsem lett. A sínek le vannak zárva egy üvegfallal, és mikor megjött a metró szerelvény, akkor automatikusan nyílik a fal, hogy be tudj szállni, viszont így ugye nem eshetsz be a sínek közé. És mivel nincs vezető, ezért az otthoni szokásos összegraffitizett ronda fal helyett a szerelvények elején egy szép kis plexi lap van, amin keresztül nézheted, ahogy száguldasz az alagútban. :) A tükröződéstől tessék eltekinteni :)

Na szóval megérkeztem a Generator Hostel-ig, ami egy tök jó diákszálló, szívesen ajánlom bárkinek, nekem nagyon bejött! Nagyon hangulatos leülős részeik vannak, játékokkal, meg bárral, meg pihennős résszel, meg reggelizős résszel, meg terasszal, stb. Esténként nagy volt ott az élet. A szoba persze kicsi, viszont tiszta volt, és új meg modern. Én egy nyolc ágyas szobában foglaltam ágyat magamnak, 150 korona/éj áron, ami az egyik legolcsóbb lehetőség volt, és ha azt is hozzátesszük, hogy a belvárosban volt, 5 perc sétára a fő sétálóutcáktól, és két utcányira az egyik kastélytól, akkor szerintem az általam megtalált hostelek közül viszi a pálmát. A szoba koedukált volt, tartozott hozzá egy csap, egy WC és két zuhanyzó. Szobatársaim egy kínai srác, három svájci fiú és három nem ismert nemzetiségű lány voltak. (a lányokkal csak alva találkoztam: mire ők megjöttek hajnalban, addigra én már aludtam, és mikor reggel én elmentem, akkor meg még ők aludtak). Az ágy alatt volt egy saját dobozom, kulcsra lehetett zárni, bár az értékes dolgaimat úgyis vittem magammal mindig.
Aztán elindultam, hogy találkozzak Dianával. Aki persze késett több, mint fél órát, de végül elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Zsuzsi nagynénémtől kapott szuper kis könyvemből könnyű volt útvonalat kreálni, meg előtte már megbeszéltük, hogy kb mint szeretnénk megnézni. Rájöttünk, hogy az ingyenes helyijárat a menetrendszerinti vizibuszra is érvényes, tehát elindultunk, hogy akkor csónakázással töltsük a délutánt. Útközben felmentünk egy templom tornyába, aminek az az érdekessége, hogy fele úttól a torony külső felén kanyarog tovább a lépcső. Ja, meg az, hogy véletlenül rossz irányba tekeredik: balra, ami állítólag vonzza a gonoszt, és mikor az építész rájött erre, akkor felmászott a tetejére és leugrott. De ez csak legenda :)

Az első képen a torony, a másodikon a tetejéről látható Öresund híd, ami összeköti Dániát Svédországgal, a harmadikon "csak" a kilátás a városra, a negyediken pedig Diana és én, meg hogy mennyire fújt is a szél. :)
Aztán megnéztük a "Black Diamond" becenévre hallgató Royal Library-t (ja igen, Koppenhágában minden Royal: God save the Queen, her Majesty Margit the 2nd :) ). Na szóval ennek a könyvtárnak az az érdekessége, hogy a régi mellé berakták a tök új modernet, és tök jól összekötötték a kettőt.

Ez az új rész csatorna felé eső része. Messziről tök fekete, közelről meg minden tükröződik benne. A biciklik mennyiségét is érdemes megfigyelni. :) Aztán be is mentünk, nagyon modern, meg hú de szép. :)

Aztán felvizibuszoztunk a kis hableány szobrához, ami egész Koppenhága, sőt, egész Dánia szimbóluma. Hát. Nem értjük miért. Jóóó, szép meg minden. De sok szép cucc van erre, ami lehetne szimbólum, ez csak egy átlagos szobor, extra mennyiségű kattintgató japán turistával megspékelve. Persze nem lehet kihagyni, ha erre jár valaki, csak nem kell egy nagy durranásra számítani.Itt van róla pár kép. Ja, az első kép még útközben készült, a vízibusz elmegy egy katonai rész mellett (cirkálók meg pár kisebb tengeralattjáró) és megkerüli a régi kikötőt is, ahol ilyen szép dolgokat láthat az ember.

Aztán hazafelé bementünk Christianiába is, de csak egy kicsit. Ez egy olyan negyed, ami még a hatvanas években kinyilvánította függetlenségét, és lényegében egy apró kis "államot" hozott létre. Az itt élők nem adóznak, és nem is kapnak pénzt az államtól. Saját iskolájuk van, és gyakorlatilag egy kommunában élnek, ami megrekedt a hippi korban :) Ezért aztán nagyon hangulatos, tényleg olyan, mintha visszarepülnél az időben, de tilos fényképezni, mert ugye a hippikhez a füves cigik és az ópiumos pipák is hozzátartoznak, és ha véletlenül lekapnál egy drogkereskedőt, az nem lenne túl jó. :) De nem kell félni, nem volt semmi vad dolog, csak kézműves termékeket áruló rasztahajú emberkék.
Ja, még nap közben elsétáltunk a Nyhavn mellett, ami "új kikötőt" jelent, és igazából elég régi XD. Ez egy kanális, ami benyúlik a városba (amúgy Koppenhágát kis Amszterdamnak is nevezik, tényleg mindenütt ott a víz), és régen ez volt a fő kereskedelmi kikötő. Ma már csak régi hajók horgonyoznak a partján, a turisták nagy örömére.

Ja igen, a második kép az az Opera (Royal Opera XD ) Amit még hazafelé láttunk. Szerintem nem túl szép, de azért este jól néz ki:)
Aztán visszamentem a szállásra, ittam a bárban egy forró teát, és bedőltem az ágyba, mint akit fejbe vertek. :)
A csütörtöki (második) napról pedig majd holnap írok, mert sok lesz a jóból egyszerre, egyébként is készülök a litvánokkal a Halloween buliba. :) Kíváncsi leszek, ki öltözik be.

utolérem magamat

Nos, lement a tender, de akkor az elmúlt egy hétről szép sorjában:

Szóval szombaton délelőtt beutaztam Aarhusba. A vonat szokás szerint drága, de tiszta, csendes, és kellemes volt. Zsuzsi nagynénémtől kapott szülinapi ajándékomból, egy Dániáról szóló nagyon praktikus kis könyvecskéből kinéztem két templomot, ami érdemesnek tűnt a megnézésre, és mivel az egyik csak délig volt nyitva, azért gondoltam először ezeket nézem meg, aztán igyekszem dzsekit találni. Végül csak az egyiket találtam meg dél előtt, de az nagyon szép volt, téglából épített, fehérre meszelt szerkezettel, protestáns egyszerűséggel. Volt egy régi orgona a szokásos helyen az ajtó fölött, meg egy új, a szentélynél. Ez az új egy nagy fekete fa dobozban kapott helyet, két oszlop közé belógatva. tök jól nézett ki a fehér, régi oszlopok közé befeszítve ez a modern egyszerűségű doboz.
Aztán nézelődtem, bejártam a belvárosi sétálóutcákat, voltam vagy 5 H&M-ben, úgy tűnik ez nagyon elterjedt itt, míg pl C&A-t egyet sem láttam. Voltam egy "Magasin" nevű óriási áruházban is, olyan hagyományos áruház féle, különféle osztályokkal, nagyon elegáns volt, meg persze borzasztó drága, de körülnézni azért jó volt. Még nem jártam ilyen helyen, tényleg úgy képzeljétek el, mint mondjuk az Igazából szerelem-ben az áruházat, ahol a szerkesztő fickó megveszi azt a medált. Később olvastam a Zsuzsi könyvében, hogy dán királynő természetesen mindig dán boltokban vásárol, és kedvence a Magasin :D Na, még jó, hogy nem futottam vele össze a wc-ben XD. persze gondolom ő a koppenhágai üzletet látogatja. Összességében majdnem vettem egy pulóvert, egy kabátot egy nadrágot és egy sálat XD Majdnem. Mert végül nem vettem semmit. Bár a sálat nagyon nehéz volt otthagyni, szép finom mintás lyukacsosan kötött-horgolt? nagy kendő volt, tört-fehér színben. De már van sálam, ezért nem vettem meg XD. Ja igen, voltam egy olyan boltban is, ahol a gyerekek maguk készíthették el a plüssmackójukat XD. Kaptak egy "segítőt" (bolti dolgozó), aki végigkalauzolta őket a bolton: Először kiválaszthatták az állatkát: mackók, nyuszik, mindenféle. A forma meg volt varrva, csak nem volt kitömve. Aztán választhattak bele "hangdobozt": olyan brummogó, meg zenélő cuccokat. Aztán egy jópofa géppel kitömték, közben megismerkedhettek a tömőanyagokkal, stb. Majd választhattak kiegészítőket: pólót, sálat, kalapot, stb. Végül elnevezhették őket, és kaptak egy "születési kivonatot", amiben le van írva, hogy ők a tulajdonosai XY mackónak :) Nagyon jópofán volt megcsinálva az egész bolt. Sajnos a fényképezőgépemet otthon felejtettem, úgyhogy erről az aarhusi kiruccanásról kép nincs. :(
Aztán vasárnaptól jóformán mást sem csináltam, csak a tenderen melóztam. a Csapatból senki nem használt még Photoshopot, semmi más programot, amivel plakátot lehetne gyártani, vagyis nekem kellett megcsinálni az egészet. Azért nem volt okom dühöngeni, mert ott voltak a többiek is. Diana és Cong pl nekilátott megtanulni a Photoshopot, Romain pedig a Revittel ismerkedett. Cong basszus két nap alatt egészen emberesen megtanulta a photoshopot! :) (persze azért ez így furán hangzik, elvégre én sem "tudom", csak használtam már, de úgy értem, hogy a plakáttal kapcsolatos dolgokat egészen jól meg tudta csinálni a végére) Én pedig az Artlantis renderelő programnak mutatkoztam be, ráadásul egy cseh verziónak, mertcsak olyat sikerült szerezni hirtelenjében XD Amikor egyik délután Andre az osztályfőnökünk bejött megnézni, hogy hogy állunk, és meglátta, hogy Diana Cong kínai (igazi kínai szimbólumos) Photoshopjával dolgozik, míg én a cseh renderelővel szenvedek, akkor kitört belőle a nevetés, hogy hát ez nagyon jó. Amúgy már én is felismerem kínaiul a "rétegek összeolvasztása" és "biztosan törli a réteget?" kifejezéseket XD
És azért van abban valami jó, amikor éjfélkor (mert többször is éjfél körül keveredtem haza, aztán másnap reggel megint nyolcra-kilencre be a suliba) teaszünetet tartunk, és a litvánok fura füveitől kezdve az igazi kínai bambuszrügyteán keresztül az én hárs-és bodza kombómig mindenki iszik mindent XD Egy bambuszteát kaptam ajándékba is, majd hazaviszem az otthoniaknak :)
Végül elkészültünk csütörtök éjjel, pénteken pedig mindenki büszkén kilógatta a plakátjait. A tanárok és a diákok is értékelték aztán a munkákat, minden csapatnak öt másik csapatot kellett pontozni, előre megadott értékelési szempontok szerint. Egy plakátra viszont olyan kevés idő jutott, hogy nem igazán lehetett belemélyedni. Nagyon sokat számított a látványosság, és így olyan alkotások kerültek a nyertesek közé, amik szerintem nem mind érdemelték meg. Mert lehet, hogy jól nézett ki, viszont a lakás alaprajzok szarok voltak, a teraszok északra néztek, a csövek nem vezettek sehova (nem volt gépészeti helyiség), vagy épp statikailag elég bajosan (de előregyártott elemekből még inkább bajosan, pedig nekünk elvileg előregyártott dolgokból kellett építkezni) megoldható teraszok, stb. Elvileg úgy van a pontozás, hogy 30% építészet, 30% megépíthetőség (statika és épszerk) 30% fenntarthatóság és 10% ár. Na most, volt olyan nyertes munka, ami csak az építészettel foglalkozott... Az öt legjobb közül nekem kettő tetszett, a másik három nem érdemelte meg. De végülis különösebben nem számított, jó a nyertesek kaptak ajándékot, de mindenki dolgozhat tovább a sajátján. A mienk szerintem elég csúf lett kinézetre (nekem túl színesek és rikítóak lettek Cong renderelt képei), viszont tartalmilag meg jó lett a többiekéhez viszonyítva. Mi azon kevesek közé tartoztunk, akik minden résszel foglalkoztak. Bár az épületgépészeti részünk elég gyenge lett. Viszont a fenntarthatósági és alaprajzi munkámra büszke vagyok. A többiek munkáját látva is úgy gondolom, hogy a lakásaink igen jól használhatóak és praktikusak.
Na, ennyit a tenderről.
Péntek délután aztán bent maradtam az osztályban, mert Attila szegény a tender miatt már napok óta nem hallott felőlem (anya is megjegyezte, hogy mostanában keveset írok), és megbeszéltük, hogy négykor tudunk skypolni. Szóval rá vártam a teremben, és közben pár srác az osztályból használatba vette a projektort, és "szélesvásznú" mozidélutánt tartottak, a Zoolandert néztük, hát nem ajánlom senkinek, elég nagy baromság :) Aztán a film után nekiláttak "ölni egymást": valami lövöldözős játékot nyomattak, meg Queen-t hallgattunk. :) Aztán beszélgettem Attilával, de asszem érezhető volt rajtam, hogy mindjárt leborulok a székről, mert nem is nyaggatott sokat, hagyott menni :) Aztán hazajöttem, ettem, öszetoltam a két fotelt, belebújtam a hálózsákomba, elindítottam egy filmet, és be is aludtam 10 percen belül. :) 10 körül felébredtem a film végén a zenére, átmásztam az ágyamba és másnap 11-ig megint ki voltam ütve. :) A hétvége nagyrészt alvással, evéssel meg takarítással telt el, pláne, hogy kicsit betegnek is éreztem magamat, kapart a torkom, úgyhogy nagyon nem akartam menni semerre.Azért a parton voltam egyik nap naplementekor, készítettem pár képet: 

 Akik ezekben a házakban laknak, azok az első képet látják az ablakukból...

 A labradornak nem volt hideg a víz... :)

 Apálykor az előbukkanó kis homokpadokon lakmározó madarak.

A koli Slotsgade felőli épületének utcai homlokzata.

Na, és most megyek a vonatállomásra megvenni holnapra jegyemet Koppenhágába :) Erről meg a maradék dolgokról a tender után majd később írok. Mostanra elég lesz ennyi :)

Na, tényleg úgy tűnik, hogy hét közben nincs nagyon időm írni, csak hétvégente. Ma péntek van, egy újabb hét elment.
Dolgozunk a projekten, jövő pénteken tender terv beadás, vagyis addigra össze kell tennünk három A1-es plakátot, és ki kell töltenünk a tender formanyomtatványait: Igyekeznek élethűvé tenni, ezért a plakátokra pl nem írhatjuk rá a nevünket, hanem azt mellékelni kell egy zárt borítékban XD
De mindig csak a suliról írok, úgyhogy most nem is merülök bele ebbe a témába, inkább lássuk mi más történt:
Első és legfontosabb: Joana elment három hétre :) Kínába... :D Ennél messzebb már asszem nem is mehetett volna. Valami sulis csoporttal ment egy ottani egyetemre, még előző félévben rendezték el nekik. (ő ugye full time student). És pont akkor jön vissza, amikor Attila megy haza, szóval Attilával nyugiban leszünk, nem kell majd kerülgetni Joanát.
Nem tudom, hogy írtam-e már régebben arról, hogy Attila meglátogat, úgyhogy most írok: október 22-én szombaton ér ide, és utána héten vasárnap megy haza. Úgy tervezzük, hogy szombat reggel, mikor megérkezik Koppenhágába, akkor nem jövünk rögtön ide, hanem azt a napot városnézéssel töltjük, és csak este jövünk vissza Horsensbe. Másnap Billundba indulunk a Legolandbe. Kicsit feszített a program szegénynek, hiszen a pénteket a buszon tölti, gondolom nem fog többet aludni, mint én, mikor jöttem, viszont Legolandbe hétvégén kell menni, mert tovább van nyitva. :D Aztán hétfőn, kedden nagyrészt ugye suli, délutánonként szeretném megmutatni a várost, a strandot, talán sikerül biciklit kuncsorogni neki valakitől, akkor lehetne messzebbre menni. Szerdán nincs kötelező óránk, ekkor szeretnénk egy egész napos kiruccanást tenni valamerre. Nagyon jó lenne elmenni a déli partokhoz, ahol olyan fehér sziklás a tengerpart, mint Dover-nél Angliában. Csak elég bonyolult elutazni oda, szóval majd meglátjuk. Aztán csütörtökön megint egy kis suli, pénteken pedig International Day, ami most derült ki, hogy pont akkor lesz, mikor Attila is itt lesz, de nem gond, legalább részt tud venni ő is. Majd beöltöztetjük csikósnak XD. Ja igen, az international day egy nagy banzáj a suliban, amikor minden nemzet kap egy standot, és bemutatja a saját országát. Jellemzően a sztereotípiáknak megfelelően. :) Vagyis beöltözöl, kirakod a zászlód, és főzöl valami nagyon magyart :D És persze mindenki jön-megy, egy nagy buli az egész. Aztán szombaton még nem tudom mit csinálunk, szerintem alszunk meg kipihenjük a hetet :D Vasárnap pedig mennie kell vissza Koppenhágába a buszra.
Mivel nincs Joana, ezért ma délután egy két órás alvás után frissen és üdén átrendeztem a lakást. Csináltam kis nappali részt a fotelokból, meg eltologattam az íróasztalokat, ja és az összes cuccát, ami ellepte a lakást felhalmoztam az ágyára meg az íróasztalára. Merthogy cuccai voltak az étkezőasztalon, az én fotelomban, a szárítón, még az ablakpárkányokon is... Legtöbbje szerintem szemét, amit lusta kidobálni, mindenesetre én nem túrtam át mindent, csak egyben odaszórtam az asztalára. Aztán nekiláttam tejfölös csirke pörköltet főzni, mert akciós volt a csirkecomb. Úgyhogy ittlétem első húsételét készítem :) (ha nem számoljuk a virslis hetet, amire még most sem emlékszem szívesen) A felét szeretném lefagyasztani, a másik feléből pedig holnap és holnapután tervezek enni. Amúgy ezen a héten kreáltam egy új kaját, és tök finomnak bizonyult (a tojásos zöldséges rizs annyira nem volt menő...) Szóval legújabb találmányom a zöldséges tészta tonhallal :) A párolt zöldséget forrón összekeverem a tésztával, és ráhalmozok egy fél tonhalkonzervet. Egyszerű, olcsó és finom kaja. (Itt a tonhalkonzerv elég olcsó, legalábbis olcsóbb, mint otthon, ami nem olyan meglepő, hiszen egy órási halkonzerv üzem foglalja el az ipari kikötő nagy részét). Ja és halrudacskát is vettem már, az is olcsóbb, mint a hús, igaz amit én vettem, az eleve akciós volt. És nagyon finom! Mármint én nyilván a legolcsóbb, legalapabb halrudat vettem, de az otthoni olcsó halrudakkal össze sem lehet hasonlítani. Tudom, hogy hülyén hangzik, te egyszerűen "halabb" íze van, és a panírja is ízletesebb. :)
Ja igen, nem is meséltem, hogy voltam a postán, mert anya feladta ajánlva a térdszalagomat, és azt kellett átvenni. (mostanában sokat fájt a térdem, biztos megerőltettem, vagy valami, és ezért kellett a szalag, amit otthon hagytam). Na, szóval kaptam értesítést, hogy átvehetem az ajánlott küldeményt. Bementem, sorszámot kellett húzni (még a gyógyszertárban is sorszámot kell húzni, és elkülönítik a receptes kiadást a simától), aztán mikor sorra kerültem, akkor a digitális aláírásom ellenében vehettem át. Vagyis kaptam egy kijelzőt, meg egy "digitális ceruzát", és alá kellett írnom vele az átvételi elismervényt. Nagyon menő volt. :)
Más most nincs, ja de, elromlott a dzsekim cipzárja, és már minden horsensi boltot átnéztem egy új dzseki után, de nem találtam, úgyhogy holnap beutazok Aarhusba, hátha ott nagyobb a választék.

szombat

A ma délutánt ismét nyeregben töltöttem: elindultam, hogy elmenjek végre abba a parkba, ami a város azon oldalán van, ahol eddig én még nem jártam, a vasúton túl. Aztán a biciklitárolónál belefutottam a litván csajokba, akik valami ismerősük ismerősének a focimeccsére mentek, úgyhogy elmentem velük én is, a meccs a nagy horsensi stadion melletti pályák egyikén volt. De végül nem sikerült rájönni, hogy a srác melyik csapatban is játszik, úgyhogy kb 15 perc után otthagytuk a játékot, mert úgy elég uncsi volt, hogy azt sem tudtuk kinek drukkoljunk. A többiek visszamentek a koliba, én pedig a vonatállomás mellett elhaladva kiértem a Bygholm parkba, ami lényegében egy kastélykert. A kastély az 1770-es években épült, ma hotelként funkcionál. A park pedig patakok és tavak sokaságával van tele. a környék szépen beépült ilyen dániai lakóparkokkal, vagyis egységes stílusban felépült sorházakkal, meg társasház blokkokkal. A szokásos közösségi érzést megerősítő elrendezésben és parkosítással. Szóval tök szép volt. A képeket most nem ide, hanem a flickr albumba teszem fel. :)
Itt elérhetőek:

http://www.flickr.com/photos/kpallsi