Na tehát: Először is a sok keverről, ami megelőzte az utat: Röviden: az őszi szünetben mindenki akart menni Koppenhágába, de végül szinte senki sem jött. Először úgy volt, hogy a litván csajokkal megyek, de ők kitalálták, hogy a szünet elején mennek, és valami ismerősüknél fognak lakni. Nekem meg 1: a szünet vége volt jó, hogy Koppenhágában tudjam leszedni Attilát a buszról. (ő is Student Agencyvel jött, mint én) 2: nem voltak ismerőseim a városban, a litvánok haverjához meg nem fértem már be, vagy nem akarta, hogy egy idegen is menjen, végülis lényegtelen. Ezért eldöntöttem, hogy nem velük megyek. Na, akkor jött a román csapattársam, Diana, hogy ő is akar menni. Ok, akkor megyek vele. Neki két másik ismerőse szólt, hogy ők is mennének: még egy román csaj, meg egy francia srác, Pierre. És Piernek van kocsija, szóval mehetnénk autóval, ami sokkal olcsóbb négy embernek. Aztán Pierre összeveszett valamin Dianával, és eldöntötte, hogy ő inkább nem megy sehova a szünetben. Aztán jött Diana másik román haverja, meg még egy csaj, hogy ők is akarnak jönni, menjünk négyen vonattal. Dianának lett szállása valami ismerősénél, hármunknak pedig le is foglaltuk a legolcsóbb diákszállót. (Arról majd később). Aztán másnap megkeresett ez a román fiú, hogy meggondolták magukat a csajjal, mert túl drága, nekik nincs olyan Wild Card-juk, amivel féláron lehet utazni, ők mégsem jönnek. Na itt durrant el az agyam, és döntöttem el, hogy teszek mindenre és mindenkire, én megyek. Megváltoztattam a szállásfoglalásunkat csak egy főre, és megmondtam Dianának, hogy ha jön, ha nem jön, és szerda reggel indulok. De ő végül jött. Így a napokat együtt töltöttük, estére meg ment az ismerőséhez, én pedig a szállásra.
Szóval szerda reggel találkoztunk itt a Kamtjatkánál, és kibaktattunk az állomásra. Szegény csajt majd megvette az Isten hidege, de hát aki magassarkúban meg kis rövid dzsekiben vág neki az egész napos városnézésnek, az vessen magára. Három óra vonatozás után meg is érkeztünk Koppenhágába, ahol kiderült, hogy aznap ingyen utazhatunk a vonatjegyünkkel a helyi járatokon. Szóval úgy döntöttünk, hogy először lepakolunk mind a ketten, és délután egykor találkozunk egy forgalmasabb helyen, ahova mindketten könnyen eljuthatunk, és utána megyünk várost nézni. Miután feltettem egy neki jó buszra (majdnem az ellenkező irányba szállt fel...Én sem vagyok egy nagyvárosi lány, de azért nem volt olyan nehéz eligazodni a különböző busz meg metróvonalak között) én is elindultam a hostelem felé. Előbb egy busz, majd egy metró következett (vezető nélküliek a metróik!!! Azt hiszem először pesten is ilyet akartak, de valamiért mégsem lett. A sínek le vannak zárva egy üvegfallal, és mikor megjött a metró szerelvény, akkor automatikusan nyílik a fal, hogy be tudj szállni, viszont így ugye nem eshetsz be a sínek közé. És mivel nincs vezető, ezért az otthoni szokásos összegraffitizett ronda fal helyett a szerelvények elején egy szép kis plexi lap van, amin keresztül nézheted, ahogy száguldasz az alagútban. :) A tükröződéstől tessék eltekinteni :)
Na szóval megérkeztem a Generator Hostel-ig, ami egy tök jó diákszálló, szívesen ajánlom bárkinek, nekem nagyon bejött! Nagyon hangulatos leülős részeik vannak, játékokkal, meg bárral, meg pihennős résszel, meg reggelizős résszel, meg terasszal, stb. Esténként nagy volt ott az élet. A szoba persze kicsi, viszont tiszta volt, és új meg modern. Én egy nyolc ágyas szobában foglaltam ágyat magamnak, 150 korona/éj áron, ami az egyik legolcsóbb lehetőség volt, és ha azt is hozzátesszük, hogy a belvárosban volt, 5 perc sétára a fő sétálóutcáktól, és két utcányira az egyik kastélytól, akkor szerintem az általam megtalált hostelek közül viszi a pálmát. A szoba koedukált volt, tartozott hozzá egy csap, egy WC és két zuhanyzó. Szobatársaim egy kínai srác, három svájci fiú és három nem ismert nemzetiségű lány voltak. (a lányokkal csak alva találkoztam: mire ők megjöttek hajnalban, addigra én már aludtam, és mikor reggel én elmentem, akkor meg még ők aludtak). Az ágy alatt volt egy saját dobozom, kulcsra lehetett zárni, bár az értékes dolgaimat úgyis vittem magammal mindig.
Aztán elindultam, hogy találkozzak Dianával. Aki persze késett több, mint fél órát, de végül elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Zsuzsi nagynénémtől kapott szuper kis könyvemből könnyű volt útvonalat kreálni, meg előtte már megbeszéltük, hogy kb mint szeretnénk megnézni. Rájöttünk, hogy az ingyenes helyijárat a menetrendszerinti vizibuszra is érvényes, tehát elindultunk, hogy akkor csónakázással töltsük a délutánt. Útközben felmentünk egy templom tornyába, aminek az az érdekessége, hogy fele úttól a torony külső felén kanyarog tovább a lépcső. Ja, meg az, hogy véletlenül rossz irányba tekeredik: balra, ami állítólag vonzza a gonoszt, és mikor az építész rájött erre, akkor felmászott a tetejére és leugrott. De ez csak legenda :)
Aztán megnéztük a "Black Diamond" becenévre hallgató Royal Library-t (ja igen, Koppenhágában minden Royal: God save the Queen, her Majesty Margit the 2nd :) ). Na szóval ennek a könyvtárnak az az érdekessége, hogy a régi mellé berakták a tök új modernet, és tök jól összekötötték a kettőt.
Ez az új rész csatorna felé eső része. Messziről tök fekete, közelről meg minden tükröződik benne. A biciklik mennyiségét is érdemes megfigyelni. :) Aztán be is mentünk, nagyon modern, meg hú de szép. :)
Aztán felvizibuszoztunk a kis hableány szobrához, ami egész Koppenhága, sőt, egész Dánia szimbóluma. Hát. Nem értjük miért. Jóóó, szép meg minden. De sok szép cucc van erre, ami lehetne szimbólum, ez csak egy átlagos szobor, extra mennyiségű kattintgató japán turistával megspékelve. Persze nem lehet kihagyni, ha erre jár valaki, csak nem kell egy nagy durranásra számítani.Itt van róla pár kép. Ja, az első kép még útközben készült, a vízibusz elmegy egy katonai rész mellett (cirkálók meg pár kisebb tengeralattjáró) és megkerüli a régi kikötőt is, ahol ilyen szép dolgokat láthat az ember.
Aztán hazafelé bementünk Christianiába is, de csak egy kicsit. Ez egy olyan negyed, ami még a hatvanas években kinyilvánította függetlenségét, és lényegében egy apró kis "államot" hozott létre. Az itt élők nem adóznak, és nem is kapnak pénzt az államtól. Saját iskolájuk van, és gyakorlatilag egy kommunában élnek, ami megrekedt a hippi korban :) Ezért aztán nagyon hangulatos, tényleg olyan, mintha visszarepülnél az időben, de tilos fényképezni, mert ugye a hippikhez a füves cigik és az ópiumos pipák is hozzátartoznak, és ha véletlenül lekapnál egy drogkereskedőt, az nem lenne túl jó. :) De nem kell félni, nem volt semmi vad dolog, csak kézműves termékeket áruló rasztahajú emberkék.
Ja, még nap közben elsétáltunk a Nyhavn mellett, ami "új kikötőt" jelent, és igazából elég régi XD. Ez egy kanális, ami benyúlik a városba (amúgy Koppenhágát kis Amszterdamnak is nevezik, tényleg mindenütt ott a víz), és régen ez volt a fő kereskedelmi kikötő. Ma már csak régi hajók horgonyoznak a partján, a turisták nagy örömére.
Ja igen, a második kép az az Opera (Royal Opera XD ) Amit még hazafelé láttunk. Szerintem nem túl szép, de azért este jól néz ki:)
Aztán visszamentem a szállásra, ittam a bárban egy forró teát, és bedőltem az ágyba, mint akit fejbe vertek. :)
A csütörtöki (második) napról pedig majd holnap írok, mert sok lesz a jóból egyszerre, egyébként is készülök a litvánokkal a Halloween buliba. :) Kíváncsi leszek, ki öltözik be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése