Study trip, avagy Koppenhága újratöltve

Miután Attila hazament, nem sok időm volt a szomorkodásra, mert a következő hét végén már indultunk is a suli szervezésében Koppenhágába, egy két napos tanulmányi kirándulásra. De tök más dolgokat néztünk meg, mint mikor Dianával voltam ott, úgyhogy egyik utat sem bántam meg. A sulival főleg a fejlődő külvárosok új(abb) épületeire koncentráltunk, pontosabban az alig pár év alatt a földből kinövő óriási fejlesztésre, az Orestadt városrészre. Ezért láttunk pár fertelmes új épületet is, meg sokat, amiről nem tudtam eldönteni, hogy most jó vagy nem, így maradtam az "érdekes" kifejezésnél. Viszont nagy bánatomra nem néztük meg azt a közösségi központot, amit Cságoly mutatott még valamelyik közép1-es előadáson, és azóta is a szivem egyik csücske:)
Ez lenne az:

Viszont láttunk pár nagyon szuper épületet is. Na de akkor az elejéről:
Csütörtök reggel hétkor indultunk a suli elől két busszal. Dánéknál a hét óra hét órát jelent, nem hét óra öt percet. Ezt mondjuk már megszokhattuk, ezért mindenki időben ott volt. Kivéve a fura lányt, aki valahogy románul is beszél, de van egy keleti beütése, közben Londonból jött, és mindig idiótán két oldalsó lófarokba fogja a haját. Na, ő majdnem otthon maradt, de végül lefutotta a buszt, és felvettük. Ködben utaztunk, és most először busszal is átszeltem azt a hidat, ami a dániai fő szárazföldet a nagy szigetekkel köti össze. Eddig mindig vonattal mentem át itt, és mint most kiderült, a vonat a fele távolságot alagútban teszi meg...Mert van egy része, ami sima pilléres híd, itt együtt halad a vonat meg az autóút. Aztán egy mesterséges kis szigeten a vonat lemegy az alagútba, az autóút pedig fel egy szép nagy függőhídra. Na, most a busszal megnézhettük a  függőhidat is. :) Ahogy előbukkantak a ködből, az óriási pilonok, miközben a háborgó sötétszürke tenger fölött száguldasz, azért az maradandó élmény. Sajnos a buszból, ködben, miközben a fura lány kiáll a busz elejébe kamerázni, és elfoglalta a kilátást elég nehéz jó képet készíteni, de azért mégis valami:

Hát, nem egy Erzsébet híd méret... :)
Aztán mire megérkeztünk kitisztult az idő, még a nap is kisütött. Egyenesen Orestadt-ba mentünk, és szép sorban megnéztünk jó pár épületet. Az első a "8" névre hallgató, látványos, de szerintem inkább bizarr lakóépület volt. Ez az épület (mint a legextrémebb dán épületek szinte mind a leghíresebb dán építész (Bjarke Ingels) irodájának -a BIG-nek az agyréme. Szerintem a legtöbb épületünk inkább szobor, mint ház, de hát ízlések és pofonok. Azért mindenki bőszen fotózkodott, íme:

 Ezen a képen mindenki hülyén néz ki, viszont látszik az udvar XD (a lett Marianával és a litván Jurgával)

Ja, ha nem lenne egyértelmű, az épület neve azért 8, mert egy bazinagy nyolcasra hasonlít felülről. És az egész meg van fejelve még a magasságok folyamatos változtatásával, ami elvileg azt a célt szolgálná, hogy minden lakásnak legyen egy saját kis "előkertje". Gyakorlatilag viszont az összes szomszédod az orrod előtt gyalogol el, és azon túl, hogy több km-t kell menned körbe-körbe a rámpán mire hazaérsz, igen könnyű eltévedni is XD (nekünk legalábbis sikerült).
Aztán végigsétáltunk egy új irodaházakkal és hotelekkel szegélyezett utcán.
Ez egy hotel homlokzata:

Aztán megnéztünk egy gimnáziumot. Hát, komolyan, itt wellness központokban tanul a fiatalság...Egyszerűen hihetetlen volt. Az osztálytermeik sem hagyományosak, inkább a csoportmunkára, projektekre helyezik a hangsúlyt, nem a frontális oktatásra. Mint itt az egyetemen. Csak ha valakibe kiskorától ezt nevelik, akkor az gondolom effektívebben tud részt venni a rendszerben, mint mi, akiket csak úgy belehajítottak, és az ellenőrzéshez szokott népek a szabadság hatására azonnal átmentek linkbe. Úgy értem NAGYON linkbe. Mert egy kis linkség beleférne. De azért ami sok az sok...Na mindegy, vissza a gimnáziumhoz:

aula:

 Ebédlő a tornateremmel a háttérben:

 Homlokzat állítható színes árnyékolókkal:

A bal oldalon mögöttünk szintén a gimi látható a homlokzattal. Megint nem előnyös kép rólam, viszont olyan emberek is vannak rajta, akikről azt hiszem még nem mutattam képet: Ieva (Litvánia), Mariana (Lettország), Stephano (Olaszország) és Jan (Csehország)

Aztán két másik BIG épület következett. Az elsőt "Dicaprio" épületnek is csúfolják, tippeljetek miért XD

Aki nem jött volna rá: A teraszok pont olyanok, mint a Titanic eleje, ahol Leonardo Dicaprio és Kate Winslet romantikázott. :) Azért szerintem nem lehet olyan jó egy ilyen terasz, mert mindenki átlát a másikhoz. Az épületegyüttes rendes neve azonban VM Buildings, mert a két épületnek felülről egy nagy V és egy nagy M alakja van. (ezek a BIG-ék nagyon odavannak a madártávlatos jelekért). 

Azután jött a Mountain névre hallgató koplexum. Itt Bjarke Ingels-nek az a víziója lett, hogy ő csak penthouse lakásokat akar (ezek a lakások általában a társasházak tetején találhatóak, nagy tetőterasszal és kerttel). Ezért megoldotta, hogy az épület úgy lépcsőzik, hogy minden lakásnak legyen saját "kertje". Ez még jó is lenne, de az épület óriási belsejét parkolóval töltötték ki... Ez az órási kocsikkal teli kesze-kusza térség pedig elég visszataszító. Szerintem. 

A teraszok. Innen még jó is lenne.

A parkoló az egész komplexum alatt. Igyekeztek színekkel jobbá tenni, de azért szerintem alapvetően ijesztő...

Ezt látod a lépcsőről lenézve, míg a lakásod felé tartasz. 

És ilyen az egész az utca felől. A szép perforált fémlemezre nyomott svájci hegy minta azért betette a kaput XD.

Aztán megnéztünk egy hotelt, a "Bella sky"-t. Na, ez meg egyenesen ronda volt szerintem, és félelmetes is a hülye szögbe dőlő tornyaival. Mondjuk közelről az ablaksávok mintázata tetszett. Meg az aulában létrehozott zöld fal is jópofa volt. (hiába tűnik úgy, hogy műnövények, ezek bizony igaziak voltak) Meg lehetett tapogatni a függőleges ültetőközeget is. :)

Azután átbuszoztunk a nap csúcspontjához, a koppenhágai egyetem egyik épületéhez (IT building), és a Tietgen kollegiet kollégiumhoz. Az IT buildingról már Cságoly is mutogatott képeket. Nos, élőben is legalább olyan király! Igen jó kis épület, a befüggesztett fehér dobozokkal, ahol kis tanuló helyek, csapatmunkára kialakított kisebb tárgyalók, ilyesmik vannak. 

 És van amelyik doboz külső felére képernyőket szereltek, ahol a fontos infók, események, képek futnak.

Az IT után megnéztük a Tietgen kollégiumot is, ahol egy ott lakó lány körbe is vezetett minket. És képzeljétek! A csaj magyar volt :) Persze angolul mutatkozott be, és mondta, hogy Magyarországról jött. És persze azonnal elkezdtem filózni, hogy most menjek oda, hogy heló, én is!! De az meg olyan hülyén veszi ki magát... Végül mégis odamentem, hogy szia, én is, ő meg elnevette magát, hogy na, akkor jó megérzése volt. Merthogy amikor bemutatkozott, akkor rám nézett, és látta rajta, hogy én is magyar vagyok. De ő sem mert odajönni hozzám, mert hát mi van ha mégsem, az milyen ciki... XD Szóval végül jót beszélgettünk, míg körbevezetett. 

Na hát EZ koli basszus. Leírhatatlanul király volt minden. Az épület egy nagy körgyűrű, saját belső udvarral. a földszinten körben közösségi terek vannak, de a biciklitárolóktól kezdve a bulihelyen keresztül a famegmunkáló teremig és a varrószobáig, zeneteremig minden van itt... És minden igen királyul néz ki. A felsőbb emeletek blokkokra vannak osztva: egy blokkhoz 13 szoba (ebből kettő két ágyas, a többi egyszemélyes, tehát 15 ember) tartozik. Minden szobához saját fürdő. És egy blokkhoz egy órási szuperül felszerelt (de úgy képzeljétek el, mint egy jó főzőműsoré) konyha, egy külön nappali és egy tároló (mélyhűtővel, ruhaszárító hellyel) tartozik. Viszont a blokkokon keresztül lehet menni, így mégsem túl elszeparáltak a helyek. Vannak tetőteraszaik is, napozós helyekkel. A közösségi terek, meg teraszok a körgyűrű közepe felé, a szobák pedig kifelé néznek. Nehéz elmondani, hogy mennyire szuper volt ez a hely...Képekben sem kifejezhető. Az biztos, hogy egy álom lehet itt lakni, és ezt a csaj is megerősítette. A közösségtől kezdve az utolsó szögig mindent nagyon szeret ott. El is hiszem. A hely amúgy kicsit drágább volt a mi horsensi szállásunknál, de azt mondta, hogy koppenhágai viszonylatban nem olyan vészes, egy átlagos kolinak felel meg. És akkor jöjjön pár kép:

Stephano a koli előtt.

A szobák ablakai a kanálisra néznek.

 A körgyűrű belseje. A befüggesztett dobozokban a közösségi terek vannak.

Döglés az udvaron 

A lépcsőház nyitott, és zölddel van befuttatva. Nyáron állítólag jól elburjánzik ez a növény, ősszel meg visszavágják.

A közösségi tereket az ott lakók rendezik be. Minden évben kapnak egy adott összeget, amiből lehet újítgatni a bútorzatot.

Rossz minőségű kép a magyar lány blokkjához tartozó nappaliról. 

A tietgen koli után végre elvitt minket a busz a szállásra (Danhostel Coppenhagen diákszálló). Ahol kiderült, hogy a hat ágyas szobánkba véletlenül bekerült két kínai srác, mert a tanárok azt hitték a nevük alapján, hogy lányok XD. Na, gyorsan kaptak másik szobát (nem mintha akkora hű de nagy baj lett volna, ha maradnak, de így legalább sikerült még két litván lánynak átköltöznie hozzánk, így végül egy román lánnyal és a négy litvánnal aludtam egy szobában. Persze az este nagy részét a belvárosban kóborolva töltöttük a többiekkel, egy jó 10-15 fővel együtt sétálgattunk, élő zenét hallgattunk a Nyhavn mellett, meg söröztünk a Paradicsom nevű pubban, meg ilyenek. :) Szóval jó volt. Aztán másnap reggel mentünk az Operába (Királyi Operaház, hát persze, hogy Királyi...). Ezt én csak kívülről láttam, mikor Dianával voltunk itt, most körbe is vezettek, és bemehettünk a színfalak mögé is. Sajnos csak a fő aulában lehetett fotózni, ezért sok kép nincs, de nagyon szép volt belülről is: egy különleges fával van burkolva a nézőtér, aminek jók az akusztikai tulajdonságai is, és az építésznek (Henning Larsen, egy másik elég híres dán építész bácsi, az ő munkái nekem jobban bejönnek) sikerült valami olyan páccal megszíneznie az egészet, amit a hegedűkészítők használnak, és szép narancsos-cseresznyés színű lett. És persze láttam a királynő páholyát is, ami érdekes módon nem középen van, ahova általában teszik a díszpáholyokat, hanem oldalt, ami operás körökben nem számít olyan menő helynek. De a királynő mondta, hogy ott legyen, legalábbis ezt mondta mikor megkérdezték. És akkor néhány kép az auláról:

Az Opera után kaptunk pár óra szabadidőt a városban, amit nagyrészt arra használtunk, hogy elzarándokoltunk a koppenhágai építészeti központba. Maga a kiállítás nem volt olyan különleges, bár volt egy jó része, ahol svájci hegyi turista utak apró építményeit mutatták be (pihenő, kilátó, szikla melletti lépcsők ilyesmik), meg az ezek által inspirált Dániába megépítendő terveket. Viszont ami az egészben a legjobb volt, az a múzeumhoz kapcsolódó bolt: ennyi jó építészeti témájú könyvet és albumot én még sehol nem láttam egy rakáson... És a könyvek mellett persze minden apróság volt az építészes ceruzától és vázlatkönyvtől kezdve a Lego különleges Lego Architecture kiadványaiig. Bele is szerettem a Lego Farnsworth Házba XD De sajnos olyan borsos árban voltak, hogy le kellett mondanom róla...

Aztán felszedett minket a busz, és péntek estére haza is értünk. Végül mutatnék még két képet: Az első a "8" mellett készült, a másik pedig a belvárosban a fő csatorna felett átívelő egyik hídról.

Igyekszem behozni a koppenhágai kirándulás óta történt események leírását is. Mert mindenki nyaggat, hogy írjak. :D De mentségemre legyen mondva, a koliból nem igazán lehet, olyan rossz a net, itt a suliban pedig általában mást csinálok. De most a karácsonyi szünet előtt már az osztály háromnegyede hazautazott, egyedül vagyok a csoportomból is, ezért úgy döntöttem, rászánok egy órát a blogomra... :) Talán jövő héten is lesz még időm írogatni. 

Attila Dániában járt- második felvonás

Nem tudom írtam-e már, de szerencsére kedvenc szobatársam épp Kínában volt mikor Attila meglátogatott, így végig kettesben tudtunk lenni. (Joana valami előző félévben megszervezett három hetes iskolai kínai kiránduláson vett részt).

Szóval: Legoland után aztán elkezdődött a hét: hétfőn Attila nem jött be velem a suliba, inkább kialudta magát, meg itthon tanult. Kedden aztán benézett. Meg is állapította, hogy olyan mint egy óvoda :D Mondjuk valóban laza a BME-hez képest, de ő egy különösen jelentéktelen napot fogott ki :D Andri -a tanárunk- persze azonnal kiszúrta, megkérdezte, hogy ki ő, Attila meg mondta, hogy csak vendég, mindenki mosolygott, és ennyivel le is volt rendezve. Aztán suli után lementünk a tengerpartra, de csak a közelebbi strandra. Szerdán nem voltak óráim, így az egész napot kettesben töltöttük. Sétáltunk egy jót a Bygholm parkban, ahol folyton letámadtak a kacsa-seregek, mert azt hitték, hogy van nálunk kaja. És rábukkantunk egy játszótérre, ami egyben szabadtéri kondipálya is volt, úgyhogy jól elvoltunk. Csütörtökön csak egy órám lett volna reggel (jog) de az is elmaradt, így tehettünk egy hosszabb sétát a tavak mellett, meg a messzebbi strandon. Az idő is jobb lett, alábbhagyott a szél. Pénteken meg International day volt, vagyis megint nem volt rendes tanítás. 

Már előtte pár héttel bekerültem egy magyar csoportba facebookon a "Magyar vagyok Horsenben, whoooo!" nevűbe :D Így bizonyos fokig én is beleláttam a készülődésbe az International dayre. De konkrét feladatom aztán csak pénteken lett: Attilával megkentünk kismillió kenyér-katonát zsírral, meg piros-arannyal, meg hagymát szórtunk rá és beletűztünk egy pici magyar zászlót XD Ezen kívül a magyar standon volt még gulyás, meg paprikás krumpli (alig volt felismerhető, mert 1: túl sűrű lett, 2: a jó kis kolbász virslivel volt helyettesítve :))

Na de akkor először egy kis ismertetés arról, hogy mi is az International day: 

Minden félévben egyszer a jelentkező nemzetek kapnak egy standot, ahol bemutathatják a kultúrájukat, jellemzően a kaján keresztül. Meg persze mindenki kirakja a zászlóját, kifesti az arcát a nemzeti színeibe, esetleg valami népviseletet húz meg dekorál. A franciák pl francia sanzonokat játszottak, és mind ilyen franciás félrecsapott sapiban meg hózentrógeres nadrágban voltak. :). meg ilyenek. 

Na szóval volt vagy 20-25 stand, mindenhol többféle kaja, lehetetlen volt mindent végigkóstolni. Előre kinéztük a lettek egyik sütijét, ami annyira jól nézett ki, hogy abban biztosak voltunk, hogy meg akarjuk kóstolni. 

Igazán felsorolnám, hogy kb egy óra leforgása alatt mit ettünk össze, de már akkor sem emlékeztem rá sajnos XD. Azt tudom, hogy a németek hagymás kenyere (langalló-féle) volt az első, aztán talán kétféle francia rétesféle. Amire még emlékszem, az litvános csokis-kekszes sütije, a lettek emlegetett rakott édessége, ami tényleg igen finom volt: valami fekete piskóta-féle rétegezve fehér (talán tejszínes-mascarponés) krémmel és apró piros bogyós gyümölccsel, talán az lehet a homoktövis, de csak tipp. A spanyoloktól valami meggyes sütit, valamelyik északi néptől negró meg mentolos ízű égetett szeszt (na azt nem kellett volna, fujj....) Aztán meglátogattuk a kínaiakat, ahol Cong -mint belső ember- jó adag kaját válogatott össze mindenféle kínai cuccból: sült zöldségeket, valami puffasztott krumplipelyhet, meg édes-savanyú húst, meg tömény levespor ízű szerencsesütit :D. És tuti kimaradt még jó adag keksz meg apróbb édesség. Az egyetlen ami nem ízlett, az a kenyai kaja volt.Főtt krumpli spenóttal és kukoricával. :D Hogy ez mitől kenyai azt nem tudom, de elég szar íze volt :D Aztán mint résztvevők, kaptunk még egy korsó sört, és a végére jóformán mindenkit a hányinger kerülgetett XD De jó buli volt. 

sajnos elfelejtettem magammal vinni a fényképezőgépet, így most csak a facebookról leszedett fotókkal tudok szolgálni.:

A jobb oldali pavilonsorban a távolabb látható ajtótól visszafelé a harmadik a magyar stand :)

A kínaiak mindenhol ott vannak :) Hárman is az én osztályomba járnak, Cong ráadásul ugye a csoporttásam is. Cong a hátsó sorban balról az ötödik (igen, az a fura fejű XD)

A litvánok: A bal oldalon a magas barna hajú lány Jurga, jobbra a szőke lány Ieva, mellette sárga pólóban Vilda, jobbról a második ember pedig Jurgita. 

Szombaton aztán sétáltunk a városban, megnéztük a helyi játékboltok termését (LEGO) meg még pár boltot csak úgy poénból. :D Este aztán még sétáltunk egy jót a ködben úszó városban, és elmentünk az általam még az év eleji kocsmatúrán megismert Vitus Bering Pubb-ba meginni egy sört. :) Ez egy régi, tradicionális pub, fafödémmel, apró táblás ablakokkal, és sok hangulatos gyertyával. Megittunk egy-egy sört, beszélgettünk. Rajtunk kívül csak egy pár fős, vidám dán csapat volt ott, de ők csak emelték a hangulatot. 

Aztán vasárnap felraktam Attilát a vonatra, és visszament Koppenhágába, onnan meg haza. 

Nagyon jó volt, hogy itt volt. Kicsit feltöltődtem, és élveztem azt is, hogy körbevezethetek valakit az itteni környezetemben. Örültem, hogy megismerte pár itteni barátomat, látta, hogy hol élek most. Esténként aztán filmeztünk, egyszer boroztunk, palacsintát sütöttünk (újra bebizonyosodott, hogy a sima serpenyő nem ugyanaz, mint a palacsintasütő XD, de azért ehető lett), Attila megkóstolta az almaszószt, és azt hiszem nagy kedvence lett: egy üveget simán elpusztított XD. Csináltam neki tonhalas zöldséges tésztát, és megkóstoltattam vele a régebben elkészített és lefagyasztott "életem első paprikás csirkéjét" is. :) 

Attilás hét-Legoland

Na, végre elérkeztünk az Attilás hetemhez :) Szóval szombat reggel kimentem Attila elé. Ugyanoda érkezett ő is, ahova annak idején én, ő is Student Agencyvel jött. Előbb odaért, mint a menetrend szerint kellett volna neki, így nem tudott a karjaimba leugrani a buszról, de azért így is jó volt. :) Aztán együtt visszamentünk a Generatorba, és kicsekkoltam hivatalosan is. Ennek a Hostelnek van egy olyan kedvezménye, hogy a ki és becsekkolás napján ingyen eltárolják a cuccodat, ezt igénybe is vettük, persze Attila igyekezett "én is itt laktam" fejet vágni, így az ő cuccát is ott tudtuk hagyni. Miután megtörtént a mázsás súlyok lerakása, elindultunk egy villámvárosnézésre. Még előtte nap kitaláltam, hogy mi az, amit nagyon érdemes megnézni, és belefér egy jól tervezett útirányba, úgy hogy három-négy felé már a vonaton lehessünk Horsens felé. Így a szállásról átsétáltunk a városközponton, el a Christiansborg palotán keresztül a királyi könyvtárig, ott vizibusszra szálltunk (ezen a napon is ingyen utaztunk, hiszen megvolt a vonatjegyünk Horsensbe), és felmentünk a Gefion szökőkútig, majd a Kis Hableányig, keresztül a Kastellet-en (egy kisebb méretű régi katonai erődítmény) megnéztünk a kedvenc templomomat (sajnos zárva volt, úgyhogy csak kívülről), majd a rakpart melletti kerten keresztül lesétáltunk az Amalienborgi palotákhoz. Pont láttuk az őrségváltást, majd átmentünk a Márványtemplomhoz, ami szintén zárva volt... Aztán keresztülmentünk a Rosenborg kastélyon, fel a botanikai kertbe, a pálmaházba. Meg is beszéltük, hogy ha nyerünk a lottón, akkor építünk a kertünkbe egy pálmaházat, esőerdei klímával, meg termő banánfákkal, és beteszünk a közepébe egy jakuzzit XD
Aztán lassan visszasétáltunk a Generatorhoz, felszedtük a cuccainkat, és felültünk egy Horsenbe tartó vonatra. Attila elkottyintotta, hogy három meglepetést is tartogat a táskája, ami amúgy is a nekem szánt cuccokkal volt tele. Na, nekem persze több sem kellett, addig nyúztam, míg még útközben odaadott két ajándékot: Az egyiket a nyári szerves táboros brigádtól kaptam: egy szép képeslap, amit mindenki alá írt, és biztattak benne, hogy kitartás, és mindenkinek hiányzom. A másikat Emese szervezte meg: egy fotó a Bercsényi koli előtt pár barátomról, akiknek mind hiányzom, és akik nekem is hiányoznak :) A képen rajta van Emese, Vica, Anita, Timi, Attila, Tomi, Andris és Dani meg a másik Dani :) Fel is tettem mindkettőt az emlékfalamra, és köszönöm mindenkinek mégegyszer, hogy gondolt rám. Attila meg tudja mondani, hogy mennyire jól esett :)

Miután hazaértünk, Attila kibontotta a kincses hátizsákját, amiből többek között előkerültek a következő dolgok: Nagynénémtől egy rúd szalámi és egy rúd isteni finom kakaós-diós kalács, anyától egy nagy doboz sült hús, egy darab szalonna, fél kiló túró, hat túrórudi (érdekes, ha az ember otthon van, és akármikor vehet túrórudit, akkor nem is veszi észre, hogy milyen jó is az, és van, hogy évekig nem is vesz, aztán elkerül otthonról, és azonnal túróhiánya lesz :) ), vagy hat tábla magyar csoki (boci meg piros mogyorós, ezek nagy részét ajándékba adtam az itteni barátaimnak), kilenc csomag pudingpor (anyának mondtam egyszer, hogy küldhetne PÁR csomaggal, mert gyorsan kész finomság. Gondoltam küld két-három csomagot, de nem KILENCET! XD ) ugyanez a helyzet a zacskós levessel is :) kaptam vagy 6-7 csomagot. Azért csak felélem majd... :) Attila hozott egy üveg bort azzal a szándékkal, hogy egyik este borozgassunk, meg egy üveg pálinkát, ezt főleg a többieknek kóstolóba ("hángérien pálinnnká": az ember rászokik, hogy a pálinkát is angol hangsúlyozással, akcentussal mondja. A nevemet pl már én is "káta"-nak meg " kátáln" -nek mondom... :)). Aztán tőle is kaptam egy darab házi szalonnát, meg egy hónapra elegendő multivitamint, nehogy beteg legyek :) . Hát még biztos más kaját is kaptam, csak most nem jut eszembe. Attila csinált nekem egy gyönyörű karkötőt is, mert egyszer régebben mutattam neki egyet interneten, ami nagyon megtetszett: az lilás gyöngyökből és drótból készült, és mondtam neki, hogy milyen szép, csak zöld gyöngyökkel még jobb lenne... Hát hozott egyet, zöld gyöngyökkel persze :) huzalokból, kétféle gyöngyből és három pici fém szőlőlevélből áll, nagyon tetszik :)
Na szóval, jó sok mindent kaptam, köszönöm még egyszer mindenkinek, az ellátmányt. :)
Aztán az általános fáradtság ellenére elhatároztuk, hogy másnak elmegyünk Legolandbe, mert szép időt mondtak. Én még Koppenhága előtt utánajártam, hogy hogyan is lehet eljutni Billundba, meg kb mennyibe kerül az út (sokba, milyen meglepő), így hajnali kelés, először vonatozás, majd Vejle-i átszállás, buszozás után meg is érkeztünk a Legoland bejáratához.
Hát komolyan, életem egyik legjobb napja kerekedett ki szépen lassan az egészből :) Tudom, hogy vidámpark, meg gyerekeknek van, de akkor is! Nagyon jó volt, nagyon jó hely, ajánlom mindenkinek, kicsinek nagynak :) A belépő nagyon borsos, viszont utána minden játék ingyen van. És nagyon igényesen van megcsinálva. Igazából az egy nap majdnem hogy kevés volt. Elindultunk tehát szépen körben felfedezni mindent, csak a vizes játékokat hagytuk ki, mert bár a nap sütött, de azért nyakig nem akartunk elázni, hogy aztán megfagyjunk. Bár voltak nagy hengerek, amikbe be lehetett állni, és 10 koronáért meleg levegővel megszárította a ruháidat nagyjából. természetesen minden legoból van, ami meg nem lehet abból (pl a hullámvasút) az is úgy néz ki, mintha az lenne (pl a hullámvasút kocsijai olyanok, mintha technic legóból lennének, a kicsiknek meg "dupló" vonat közlekedik, stb). De úgy képzeljétek el, hogy az ember sétál, és a háttérben lego bivalyok legelésznek, miközben a kerítésnek lego emberek dőlnek neki, stb.
Az egész tematikus al-parkokra van osztva, mi először a kalózos témán mentünk keresztül, felhúztuk magunkat csigákon egy világítótorony tetejére, majd felültünk a viharos tengeren hánykolódó hajóra, stb.

 Azután a kaland országba léptünk, itt beléptünk a Végzet templomába, ahol fény pisztolyokkal legós beállításokra lövöldözhettünk, és pontokat gyűjtöttünk, majd mentünk pár kört a mocsári légpárnás hajón, és felültünk életünk első hullámvasútjára. Persze még nem tudtuk mire vállalkozunk, csak utána derült ki, hogy az egy különlegesen gyors pálya... XD hát én eddig azt hittem, hogy nem tudom a lányoktól elvárt hagyományos magas hangon sikítani..Jelentem, tudok XD Akaratom ellenére visítottam teli tüdőből XD A pálya elején ugyanis van egy igen meredek zuhanós rész, ahol szinte súlytalannak érzi magát az ember pár pillanata, míg a kocsiba lefogó korlát magával ránt a mélybe, be egy alagútba, ami pont úgy néz ki, mintha zuhanás közben bele tudnád verni a fejedet. A pálya többi része már kibírható, de ez az eleje, hát az halál XD.

Aztán átléptünk a lovagok és várkisasszonyok birodalmába, és részt vettünk egy hajótúrán, ahol a hajótörött segítségért kiáltozó matróztól kezdve a várban élő katonák életéig és a csatákig láthattunk mindenféle beállítást. Persze még mindig minden legóból. Aztán felültünk a Sárkány nevű járatra, ami az egyik személyes kedvencem lett :) Először egy kellemes túra a várkastélyban: egyre mélyebbre mentünk: a zenés lakomától indulva a konyha életén át eljutottunk a vártömlöcbe, majd a varázsló kirepített minket a jövőbe, vagy akárhova, és itt tényleg kirepültünk, végigszáguldottunk két spirálon, hogy az ember örökre megtanulta a centripetális erő jelentőségét :) A lovagok után megérkeztünk a vadnyugatra. Itt főleg vizes nagyobb játékok voltak, mint pl indián kenuzás, úgyhogy ha jól emlékszem, itt nem játszottunk semmi különlegeset. Ja de, csillékben lementünk az aranybánya gyomrába. :)

Aztán szinte véletlenül rábukkantunk egy Atlantiszt bemutató játékra, ami tulajdonképpen egy fél Tropicariumot takart: óriási medence, cápákkal, rájákkal, milliónyi hallal, és persze a közöttük úszkáló riadt lego-búvárokkal, tengeralattjárókkal, stb.

A kicsiknek szóló Duplo-landet kihagytuk, és a központi Miniland felé vettük az irányt, ami a park legrégebbi és leghíresebb része: itt vannak kicsiben megépítve a világ minden tájáról híres épületek, utcák, akár komplett városok. Nagyon szuper! a kocsik és a vonatok működnek, valahogy a talaj alól nyerik az elektromosságot, néhány helyen látszott is a hely, ahol töltődnek. A szélkerekek forognak, a repülőtéren épp beáll egy utasszállító, a Nasa kilövőállomásánál felcsap a füst a rakéta aljából, a templomból zene szűrődik ki stb. Este pedig szuperül ki van világítva minden. És Attila nagy örömére nemrég nyílt meg a Star Wars részleg, amit kb olyan szemekkel nézett végig, mint egy kisgyerek, aki épp megtudja, hogy előrehozták a karácsonyt. :)

Felültünk még a kilátóra, ami egy nagy kerek cucc kb 40 emberrel, és egy rúdon felemelkedik jó magasra, hogy fentről is körül tudjon nézni a látogató. Itt vettük észre, hogy a minilandes repülőtér pl a háttérben látható billundi repülőtér kicsinyített mása :) Érdekes volt látni a valódi gépeket, majd lenézni, és látni a legóból készülteket. Aztán mentünk egy kört a monorailen, ami egy olyan vasút, ami egy sínen fut 5-6 méter magasan, és körbemegy a parkban. Meg van rendes kisvasút is, azzal is mentünk persze. :) Végül még visszatértünk a kedvenc játékainkhoz: elmentünk újra meghalni az Extrém hullámvasútra, és még kétszer kiélveztük a sárkányt :) Majd az egészet egy nyugalmas csónakázással fejeztük be a szabadságszobor tövében. Ja és persze az egészhez tartozik még egy óriási lego bolt is, ahol elvileg minden lego terméket lehet kapni, bár azért ez nem biztos szerintem. Viszont az ember összerakhatta pl a saját lego bábuját: fejek, hajak, ruhák, kalapok stb tömkelege, lehetett csörögni, túrni, kutatni a darabok után :)
Szóval nagyon izgalmas, vicces és tartalmas nap lett, egyedül a végén az egy órás fagyoskodást hagytam volna ki, amit a buszra várva töltöttünk. De amúgy hihetetlen volt! :)

 Ismerős? Igen, Amalienborg: az őrök állnak a kis ceruzáik mellett :)

Na, mára ennyi, a maradék egy hét Attilázást majd holnap írom le. Talán menni fog, mert a hétköznapok már nem voltak ilyen mozgalmasak :)