Aztán lassan visszasétáltunk a Generatorhoz, felszedtük a cuccainkat, és felültünk egy Horsenbe tartó vonatra. Attila elkottyintotta, hogy három meglepetést is tartogat a táskája, ami amúgy is a nekem szánt cuccokkal volt tele. Na, nekem persze több sem kellett, addig nyúztam, míg még útközben odaadott két ajándékot: Az egyiket a nyári szerves táboros brigádtól kaptam: egy szép képeslap, amit mindenki alá írt, és biztattak benne, hogy kitartás, és mindenkinek hiányzom. A másikat Emese szervezte meg: egy fotó a Bercsényi koli előtt pár barátomról, akiknek mind hiányzom, és akik nekem is hiányoznak :) A képen rajta van Emese, Vica, Anita, Timi, Attila, Tomi, Andris és Dani meg a másik Dani :) Fel is tettem mindkettőt az emlékfalamra, és köszönöm mindenkinek mégegyszer, hogy gondolt rám. Attila meg tudja mondani, hogy mennyire jól esett :)
Miután hazaértünk, Attila kibontotta a kincses hátizsákját, amiből többek között előkerültek a következő dolgok: Nagynénémtől egy rúd szalámi és egy rúd isteni finom kakaós-diós kalács, anyától egy nagy doboz sült hús, egy darab szalonna, fél kiló túró, hat túrórudi (érdekes, ha az ember otthon van, és akármikor vehet túrórudit, akkor nem is veszi észre, hogy milyen jó is az, és van, hogy évekig nem is vesz, aztán elkerül otthonról, és azonnal túróhiánya lesz :) ), vagy hat tábla magyar csoki (boci meg piros mogyorós, ezek nagy részét ajándékba adtam az itteni barátaimnak), kilenc csomag pudingpor (anyának mondtam egyszer, hogy küldhetne PÁR csomaggal, mert gyorsan kész finomság. Gondoltam küld két-három csomagot, de nem KILENCET! XD ) ugyanez a helyzet a zacskós levessel is :) kaptam vagy 6-7 csomagot. Azért csak felélem majd... :) Attila hozott egy üveg bort azzal a szándékkal, hogy egyik este borozgassunk, meg egy üveg pálinkát, ezt főleg a többieknek kóstolóba ("hángérien pálinnnká": az ember rászokik, hogy a pálinkát is angol hangsúlyozással, akcentussal mondja. A nevemet pl már én is "káta"-nak meg " kátáln" -nek mondom... :)). Aztán tőle is kaptam egy darab házi szalonnát, meg egy hónapra elegendő multivitamint, nehogy beteg legyek :) . Hát még biztos más kaját is kaptam, csak most nem jut eszembe. Attila csinált nekem egy gyönyörű karkötőt is, mert egyszer régebben mutattam neki egyet interneten, ami nagyon megtetszett: az lilás gyöngyökből és drótból készült, és mondtam neki, hogy milyen szép, csak zöld gyöngyökkel még jobb lenne... Hát hozott egyet, zöld gyöngyökkel persze :) huzalokból, kétféle gyöngyből és három pici fém szőlőlevélből áll, nagyon tetszik :)
Na szóval, jó sok mindent kaptam, köszönöm még egyszer mindenkinek, az ellátmányt. :)
Aztán az általános fáradtság ellenére elhatároztuk, hogy másnak elmegyünk Legolandbe, mert szép időt mondtak. Én még Koppenhága előtt utánajártam, hogy hogyan is lehet eljutni Billundba, meg kb mennyibe kerül az út (sokba, milyen meglepő), így hajnali kelés, először vonatozás, majd Vejle-i átszállás, buszozás után meg is érkeztünk a Legoland bejáratához.
Hát komolyan, életem egyik legjobb napja kerekedett ki szépen lassan az egészből :) Tudom, hogy vidámpark, meg gyerekeknek van, de akkor is! Nagyon jó volt, nagyon jó hely, ajánlom mindenkinek, kicsinek nagynak :) A belépő nagyon borsos, viszont utána minden játék ingyen van. És nagyon igényesen van megcsinálva. Igazából az egy nap majdnem hogy kevés volt. Elindultunk tehát szépen körben felfedezni mindent, csak a vizes játékokat hagytuk ki, mert bár a nap sütött, de azért nyakig nem akartunk elázni, hogy aztán megfagyjunk. Bár voltak nagy hengerek, amikbe be lehetett állni, és 10 koronáért meleg levegővel megszárította a ruháidat nagyjából. természetesen minden legoból van, ami meg nem lehet abból (pl a hullámvasút) az is úgy néz ki, mintha az lenne (pl a hullámvasút kocsijai olyanok, mintha technic legóból lennének, a kicsiknek meg "dupló" vonat közlekedik, stb). De úgy képzeljétek el, hogy az ember sétál, és a háttérben lego bivalyok legelésznek, miközben a kerítésnek lego emberek dőlnek neki, stb.
Az egész tematikus al-parkokra van osztva, mi először a kalózos témán mentünk keresztül, felhúztuk magunkat csigákon egy világítótorony tetejére, majd felültünk a viharos tengeren hánykolódó hajóra, stb.
Azután a kaland országba léptünk, itt beléptünk a Végzet templomába, ahol fény pisztolyokkal legós beállításokra lövöldözhettünk, és pontokat gyűjtöttünk, majd mentünk pár kört a mocsári légpárnás hajón, és felültünk életünk első hullámvasútjára. Persze még nem tudtuk mire vállalkozunk, csak utána derült ki, hogy az egy különlegesen gyors pálya... XD hát én eddig azt hittem, hogy nem tudom a lányoktól elvárt hagyományos magas hangon sikítani..Jelentem, tudok XD Akaratom ellenére visítottam teli tüdőből XD A pálya elején ugyanis van egy igen meredek zuhanós rész, ahol szinte súlytalannak érzi magát az ember pár pillanata, míg a kocsiba lefogó korlát magával ránt a mélybe, be egy alagútba, ami pont úgy néz ki, mintha zuhanás közben bele tudnád verni a fejedet. A pálya többi része már kibírható, de ez az eleje, hát az halál XD.
Aztán átléptünk a lovagok és várkisasszonyok birodalmába, és részt vettünk egy hajótúrán, ahol a hajótörött segítségért kiáltozó matróztól kezdve a várban élő katonák életéig és a csatákig láthattunk mindenféle beállítást. Persze még mindig minden legóból. Aztán felültünk a Sárkány nevű járatra, ami az egyik személyes kedvencem lett :) Először egy kellemes túra a várkastélyban: egyre mélyebbre mentünk: a zenés lakomától indulva a konyha életén át eljutottunk a vártömlöcbe, majd a varázsló kirepített minket a jövőbe, vagy akárhova, és itt tényleg kirepültünk, végigszáguldottunk két spirálon, hogy az ember örökre megtanulta a centripetális erő jelentőségét :) A lovagok után megérkeztünk a vadnyugatra. Itt főleg vizes nagyobb játékok voltak, mint pl indián kenuzás, úgyhogy ha jól emlékszem, itt nem játszottunk semmi különlegeset. Ja de, csillékben lementünk az aranybánya gyomrába. :)
Aztán szinte véletlenül rábukkantunk egy Atlantiszt bemutató játékra, ami tulajdonképpen egy fél Tropicariumot takart: óriási medence, cápákkal, rájákkal, milliónyi hallal, és persze a közöttük úszkáló riadt lego-búvárokkal, tengeralattjárókkal, stb.
A kicsiknek szóló Duplo-landet kihagytuk, és a központi Miniland felé vettük az irányt, ami a park legrégebbi és leghíresebb része: itt vannak kicsiben megépítve a világ minden tájáról híres épületek, utcák, akár komplett városok. Nagyon szuper! a kocsik és a vonatok működnek, valahogy a talaj alól nyerik az elektromosságot, néhány helyen látszott is a hely, ahol töltődnek. A szélkerekek forognak, a repülőtéren épp beáll egy utasszállító, a Nasa kilövőállomásánál felcsap a füst a rakéta aljából, a templomból zene szűrődik ki stb. Este pedig szuperül ki van világítva minden. És Attila nagy örömére nemrég nyílt meg a Star Wars részleg, amit kb olyan szemekkel nézett végig, mint egy kisgyerek, aki épp megtudja, hogy előrehozták a karácsonyt. :)
Felültünk még a kilátóra, ami egy nagy kerek cucc kb 40 emberrel, és egy rúdon felemelkedik jó magasra, hogy fentről is körül tudjon nézni a látogató. Itt vettük észre, hogy a minilandes repülőtér pl a háttérben látható billundi repülőtér kicsinyített mása :) Érdekes volt látni a valódi gépeket, majd lenézni, és látni a legóból készülteket. Aztán mentünk egy kört a monorailen, ami egy olyan vasút, ami egy sínen fut 5-6 méter magasan, és körbemegy a parkban. Meg van rendes kisvasút is, azzal is mentünk persze. :) Végül még visszatértünk a kedvenc játékainkhoz: elmentünk újra meghalni az Extrém hullámvasútra, és még kétszer kiélveztük a sárkányt :) Majd az egészet egy nyugalmas csónakázással fejeztük be a szabadságszobor tövében. Ja és persze az egészhez tartozik még egy óriási lego bolt is, ahol elvileg minden lego terméket lehet kapni, bár azért ez nem biztos szerintem. Viszont az ember összerakhatta pl a saját lego bábuját: fejek, hajak, ruhák, kalapok stb tömkelege, lehetett csörögni, túrni, kutatni a darabok után :)
Szóval nagyon izgalmas, vicces és tartalmas nap lett, egyedül a végén az egy órás fagyoskodást hagytam volna ki, amit a buszra várva töltöttünk. De amúgy hihetetlen volt! :)
Ismerős? Igen, Amalienborg: az őrök állnak a kis ceruzáik mellett :)
Na, mára ennyi, a maradék egy hét Attilázást majd holnap írom le. Talán menni fog, mert a hétköznapok már nem voltak ilyen mozgalmasak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése