Koppenhága befejezés

Na, tényleg végérvényesen lemaradok magamtól, úgyhogy kicsit felpörgetve az eseményeket, most igyekszem leírni az utolsó Dianás koppenhágai napot, majd az egész Attilával töltött hetemet :) Meg nagy vonalakban azt is talán ami azóta történt. De holnap hatkor kelek, mert a VIA-n LEGO verseny lesz 10-16 éves gyerekeknek, és jelentkeztem önkéntes segítőnek, úgyhogy hétre a suliban kell lennem eligazításra. Viszont elvileg kapunk pólót, és háromszori étkezést, (ingyen kaja, már megérte XD ). Persze nem ezért megyek, hanem mert jó buli lesz, meg mert talán sikerül belevetnem magamat egy óriási kupac legóba XD
Na de akkor tehát Koppenhága: Harmadik nap a városháza előtt találkoztunk Dianával. Rekord keveset késett, meg addig is lefoglaltam magamat a tüntetők figyelésével: kb húsz ember lesátrazott a városháza előtt, összetákolt sátrakban laktak, ahogy láttam, már jó pár napja, és épp hordókban égő tüzeken kávét főztek maguknak, tönkretéve a remek reneszánsz homlokzatfotóimat Emesének. :) (erről az épületről is tanultunk ugyanis építészettörténetből, és tudvalevő, hogy ez Emese kedvenc tárgycsoportja :P ) De ezért elgondolkodtató, hogy egyeseknek semmi sem elég jó... Komolyan, miért lehet tüntetni egy országban, ahol még a kerítés is kolbászból van? Na jó, nem pont kolbászból, mert azt nem nagyon esznek, de mondjuk sajtból. Megkérdezték tőlem is, hogy nem akarok-e csatlakozni, de én inkább Andersen bácsi szobra felé vettem az irányt. Aki a lenit képen úgy néz ki, mint aki éppen fejbe készül koppintani. 

  Ezután elindultunk szépen a botanikai kert felé, útközben még beugrottunk megnézni pár templomot, meg a körtornyot (Rundtarn), ami eredetileg a koppenhágai egyetem obszervatóriumának épült, még valamikor nagyon régen, de ma már persze múzeum, meg kilátó. Az az érdekessége, hogy a hozzá kapcsolódó templom boltozat feletti paszerkezetes padlására át lehet jutni a körtoronyból, és megnézni a szerkezetet. Állítólag mindenfélére használták a városiak ezt az óriási rejtett teret a titkos áruk eldugásától kezdve a teregetésig. A torony másik érdekessége, hogy állítólag valamelyik király (Dánia összes királyát már nem tudom hány száz éve Keresztélynek vagy Frigyesnek hívják) egyszer felvágtatott lóval a torony tetejére, mire Katalin cárnő egy egész kocsival hajtatott fel, amit azért kötve hiszek. Viszont a legenda emlékére minden évben megrendeznek itt egy biciklis versenyt, ahol fel kell tekerni a tetőre, majd le, és az nyer, aki leggyorsabban esés nélkül teljesíti a távot (persze a lábadat sem teheted közben le). Higgyétek el, azért az nem gyerekjáték.

 

Persze itt is fújt a szél...  :)

Aztán végre elértünk a botanikai kertbe, amit természetesen épp felújítottak :), de azért így is nagyon nagyon szép volt. Előbb sétáltunk a kertben egyet, jó kis sziklakertjeik vannak, olyan mint a hobbit falu a Gyűrűk urából. Aztán bementünk az órási üvegházba, amit szintén valamelyik Keresztély/Frigyes királyuk építtetett. Hű, hát az nagyon szuper volt! Öt óriási, egymásba kapcsolódó részből állt, mindegyikben más más klíma volt, más más növénycsoportokkal: volt szubtrópusi, mocsári, mediterrán, stb. A legnagyobb középső részben trópusi esőerdő klíma volt, iszonyat párás és nehéz, illatos levegő, de annyira jól esett ott lélegezni, talán kiderül, hogy az asztmásoknak külön ajánlott ez a klíma :) (ha már témánál vagyunk, mióta Dániában vagyok talán egyszer kellett spréznem, de akkor sem fulladtam nagyon, csak "csakazértis" feltekertem egy emelkedőre, még mikor bicikli túrán voltam a csajokkal. De azon kívül sosem volt semmi bajom, nem is érzem. Pedig ködös az idő, azt hihetném, hogy könnyen befulladok, de úgy tűnik mégsem. Pedig a biciklin könnyen kiderülne, ha nem lenne jó karban a tüdőm) Na szóval igen szuper volt, és fel lehetett menni 8 méter magasba egy kis acél csigalépcsőn, és körbejárni a kupolát belülről, fentről látni az óriási banánleveleket, meg a csörgedező patakot. Kép az nem sok van belülről, mert a magas páratartalom miatt azonnal bepárásodott a gép lencséje, és nem akartam erőltetni, nehogy ártson neki. A furcsa ködszerű képződmény is azért látszik már az utolsó képen, mert kezd lecsapódni a pára a lencsére.

Aztán még közösen visszasétáltunk Dianával a városközpontba, és ott elbúcsúztunk egymástól. Ő vásárolgatni szeretett volna, én meg megnézni a harmadik fontos palotát, a Christiansborg-ot. Másnap reggelre vártam Attilát, ő pedig a barátnőjével akart még mászkálni, akinél lakott, úgyhogy meg is beszéltük, hogy nem is találkozunk már, majd csak itthon a suliban. Na szóval nekiláttam bejárni a Christiansborg-ot:
Kicsit ijesztő első ránézésre, de amúgy nagyon szép!

Három fő része látogatható: a királyi kocsiszín a lovakkal: persze csak pár paci lakik itt, de azok óriásiak voltak! Komolyan, szerintem még nem is láttam ilyen nagy lovakat. Mondjuk biztosan különlegesen nemes fajta volt. Meg láttam még sok szép koronázási, meg eljegyzési hintót meg kocsit, szép faragásokkal, meg aranyozásokkal, csipkékkel.
A második rész a palota alatti romok: jó hosszú története van, állt itt vagy öt kastély kezdve Absalon palotájától, aki valami püspök volt, és ajándékba kapta a királytól a területet, amikor Koppenhága még csak egy kis halászfalu volt. Aztán jöttek mentek a földesurak, kastélyok, háborúk stb. Végül a király építtetett itt magának egy fényes palotát. az első Christiansborgot. Csakhogy akkor még nem oktattak tűzvédelmet az építészeknek, és egy túlfűtött kályha lángba borította az egész épületet, és tekintve hogy nem voltak tűzszakaszok, és a tűzet oltó emberek nem ismerték a titkos átjárókat, egy éjszaka alatt hamuvá égett az egész. Csak a már említett kocsiszín maradt meg. Nosza neki, kiláttak új palotát építeni, és okosan tettek bele tűzszakaszokat, nehogy még egyszer leégjen, és a titkos átjáróknak is acél ajtaja volt, hogy ne terjedjen tovább a tűz. Tippeljetek, hét évvel a második Christiansborg palota elkészülte után mi történt? Bingó, leégett megint az egész... Merthogy a gépészetre (értsd csövekre) nem figyeltek, és azok alattomosan továbbvitték a tüzet. Tiszta esettanulmány lehetne tűzvédelemre ez a palota :) Na szóval leégett ez is, de legalább most nem halt meg senki. És a palotakápolnát sikerült megmenteni. Aztán három a "magyar" igazság alapon felhúzták a mostani, harmadik palotát is. Ez talán már nem ég le. :)
Na szóval a romok kiállítása a megmaradt alapzatokat, részeket mutatta be.
A harmadik rész pedig a királyi fogadótermek bejárása volt: azokon a termeken vezettek végig, ahol a királynő hivatalos fogadásokat, vacsorákat tart, meg fogadja a nagyköveteket, stb. Mert bár nem itt lakik, hanem a már leírt Amalienborgban, de hivatalos ügyekben átugrik ebbe a palotájába. :) Amúgy a parlament is itt ülésezik, de az a szárny nem látogatható. Ja, és nemrég voltak a választások, ahol megválasztották Dánia első női miniszterelnökét. Így az első királynő mellé még egy nő került vezetőnek :) A túravezetőnk szerint (ingyen angol túravezetést kapunk, egy kis 10 fős csoportban) jól kijönnek :)
Megtudtam még azt is, hogy II Margit kedvéért ugye megváltoztatták az alkotmányt, mert az apjának, az akkori királynak "csak" három lánya született. De a nép nem akart valami távoli fiú rokont, hanem a legidősebb lányt (Margitot), ezért megszavazták a törvénymódosítást. Viszont ez csak arra volt érvényes, hogy ha nincs fiú utód, akkor a lány is örökölheti a trónt. És alig pár éve változtatták meg csak arra, hogy ezentúl nincs különbség fiú és lány gyermek között, mindig a legidősebb gyermeké a trón. Ami egyenlőre nem kérdés, mert Margitnak két fia van, és az idősebbiknek is nemrég (na jó vagy öt éve) született fia. De ha a most öt éves hercegnek majd lánya lesz először, akkor övé a trón. :) Bocsánat, ha sok királyságos dologról ömlengek, de szerintem tök jó dolog ez a monarchia :) Egyrészt van, akit politikai nézetektől függetlenül lehet tisztelni, mint az ország vezetőjét, aki nem változik 5 évente, és mindig megfelelően viselkedik, nyilatkozik. Dániában meg pláne, hiszen itt nincsenek olyan családi botrányok, mint Angliában. Mindenki szorgalmasan olvassa a "Royal" magazint, amiben a kis herceg mindennapjairól tudósítanak, meg egyéb "mosolygós és elégedettségre okot adó" cikket közölnek. Dánia már csak ilyen.
Aztán visszaslattyogtam a Generatorba, összepakoltam a cuccaimat, mert másnap reggel hajnalban érkezett Attila, és nem akartam felkelteni a szobatársaimat, mikor Attila elé indultam.
Na, most viszont elmegyek aludni, mert különben holnap belealszok egy lego kupacba... Az elmúlt pár napban sem aludtam sokat, ma már jó lenne... :)
Így viszont Attila itt töltött hetének leírása egy fantasztikus közös Legolandi nappal, életünk első hullámvasutazásával és a nemzetköri nappal holnapra marad. Meg minden más, ami azóta történt. :)