Az elmúlt egy napban igazán megtapasztaltam a jó és a rossz oldalát is az itteni életnek is. Tegnap délután nekiláttam mosni: Főleg az új ágyneműimet akartam kimosni (saját ágynemű és takaró meg párna is jár a szobához, a végén haza lehet vinni, ha még nem írtam volna), de ha már nekiláttam, akkor gondoltam ne menjen pocsékba az a 10 korona, amit minden mosásért fizetni kell, úgyhogy beleraktam egy pulóveremet és egy nadrágomat is. Na most. itt úgy megy a mosás, hogy bemész a főfőnök irodájába -Stephan- és 25 koronáért kapsz egy mosó kártyát. Aztán arra teszel nála pénzt, mintha befizetnél egy banknak. Aztán elmész a mosodába, beállítasz egy mosógépet, beledugod a kártyád, az levesz róla 10 koronát és elindul a mosás. Csakhogy az én mosógépem elindítás után úgy döntött, hogy a beállított 4-es programról (normál mosás 40 fokon) átugrik 6-osra, ami egy 95 fokos program... és az istennek nem tudtam visszaállítani. lekapcsoltam, újra be, nyomkodtam össze vissza...Mivel minden digitális meg elektronikus, az ajtót sem bírtam kinyitni. Hívtam embereket, akik más mostak, a szobatársamat is...Senki nem tudott mit csinálni. Végül lekapcsolva ott hagytam az egészet éjszakára, és írtam Stephannak egy e-mailt, amelyben szerintem elég világosan elmondtam, hogy mi a problémám. Tökre elment a kedvem minden további szocializálódástól, úgyhogy a nap maradék részében csak ültem itthon, és szar kedvem volt. Beszéltem anyával, meg Emesével meg Attilával, próbáltak belém lelket önteni. Mert kijött rajtam az elmúlt napok minden feszültsége. Az, hogy egyedül érzem magamat, mert hiába vannak ismerőseim, nekik mind van valaki, akit régebb óta ismernek, vagy legalább ugyanonnan jött mint ők. Nekem meg senki. Bár tegnap kikerestem pár magyar nevet az építész diákok kifüggesztett névsorából, és írtam is olyan nevű embereknek e-maileket, de még senki nem válaszolt. Szóval így telt el a tegnap este. Aztán ma reggel megyek be Stephanhoz, aki közli, hogy nincs semmi probléma, reggel első dolga volt megnézni, és neki elindult a hatos program...Mondom ne idegesíts, kifőzöd a ruháimat? na akkor újra elmondtam, hogy mi a tényállás, mondta hogy jaaa, mindjárt jön, én meg futottam lekapcsolni. Fél órát ment kb. a program, a mosógép forró... Az ajtó még mindig nem nyílik...Jött Stephan, leáramtalanított mindent, hátha a mosógép elfelejti, hogy melyik programot csinálta. Nem felejtette el. Na akkor hívott valami szerelőt, aki telefonos segítség mellett végülis szétszerelte az egész mosógépet, és sikerült kinyitnia az ajtót valami belső zár kioldásával. kicsapott a gőz, én meg keresztet vetettem a ruhákra... miután olyan hőmérsékletre hültek a cuccok, hogy meg lehetett fogni őket, végül átpakoltam egy másik gépbe, és a koli költségén kimoshattam őket rendesen, 40 fokon. a szerelő meg elindított egy programot az általam először használt gépen, hogy lássa, csak én voltam béna, vagy tényleg rosz. Tényleg rossz volt, neki is ugrált a programok között. Aztán megvártam a mosás végét, nem mentem be reggel a suliba, kíváncsi voltam mi lett a cuccaimból. Egészen jól megúszták, az ágyneműnek nem lett semmi baja, a farmerem is okénak tűnik, bár kérdés, hogy nem ment-e össze. A polár pulóver...Hát egy kicsit megsínylette. olyan alaktalan lett és kinyúlott kicsit. Nembaj, itthon jó lesz, anya neked meg bocs, hogy tönkretettem. Még filóztam is rajta, hogy kérni kellene érte kártérítést, de aztán Stephan egy másik cselekedete jóvátette a reggeli hibát, és már nem akarok balhézni egy pulóver miatt.
Ez pedig a következő: Még tegnap előtt írtam neki egy másik e-mailt, hogy milyen dolgok hiányoznak a szobából, meg milyen hibák vannak. Amik engem különösebben nem zavarnak, csak kiköltözéskor nem akarok értük fizetni, mert nem én tettem őket tönkre. pl hogy 6 teáskanál helyett csak 5 van, meg egy csomó ilyen dolog. És ma, mikor hazaértem, itt várt minden cucc ami a listán volt. :) oké, a teáskanál nem nagy cucc. De egy új serpenyőt és egy új minisütőt is kaptunk, ami azért már számít :) meg a hiányzó poharakat, késeket, tányérokat. És egy zöldséghámozót :) Hát a minisütőnek úgy örülök :) a régi össze-vissza volt égve, és nem is működött szerintem. most meg itt van egy szép tiszta új :) Hát így mennek itt a dolgok. Úgy tűnik mindkét oldaltól (a diákok és a vezetés) is elvárják, hogy kövessék a szabályokat. 11 után ne szárítsd a hajadat, ha valamit tönkreteszel akkor fizess, stb. De cserébe ők is dolgoznak érted. Úgy tűnik. Kivéve mikor félreértik az üzeneteidet és kifőzik a ruháidat. :)
Egyébként ma a suliban nem volt semmi, ugyanazokon a kérdéseken pörögtünk: mit vársz a félévtől, mik a személyes céljaid, miben szeretnél fejlődni, stb. Délután pedig sport nap lesz a tengerparton, bár elég szar időnek áll, felhős és talán szemerkél is. esetleg viszek egy extra pulcsit a dzseki mellé :) (hallom otthon meg felforr a Balcsi, olyan meleg van). Fél háromkor találkozom a litván lányokkal: Vilda, Jürgita, Jürga és még ketten akinek per pill nem tudom a nevét...
Ja, tegnap voltam bevásárolni is, vettem mindenféle tartós kaját, mint tésztát, konzervet, meg zacskós babot. (semmi üveges cuccuk nincs, úgyhogy az otthoni főzelékkészítési receptem itt nem működik) Ja, és tejfölt sem láttam, majd kipróbálom, hogy milyen, ha natúr joghurttal helyettesítem. Dőzsölésképpen vettem egy nagy üveg málnalekvárt. A lekvár egyébként nem drága, kb mint otthon, talán még olcsóbb is, bár nem tudom, hogy melyik márka milyen minőséget takar, szóval nem biztos, hogy ugyanolyan jó ugyanolyan áron van. De ha azzal hasonlítom össze, hogy mennyi egy liter tej (kb 500-600 ft), akkor meg az jön ki, hogy lekvár olcsóbb, mint a tej. Vannak itt ilyen fura dolgok. Na mindegy.
Na, megyek, megsimogatom az új mini-owen-t :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése