Nah, itt vagyok :) De kezdjük az elejéről:
Szóval, péntek reggel fél hatkor keltünk. Egyébként sem tudtam volna már aludni, ötkor úgy felpattantak a szemeim, hogy hiába volt minden próbálkozás a visszaalvásra. Aztán apa bevitt anyát meg engem Szombathelyre, onnan anyával elvonatoztunk Győrbe, ott kellett várni a Student Agency-s buszt. Kicsit késett, aztán mikor végre begurult, és az utaskísérő angolul szólalt meg, én annyira meglepődtem, hogy alig bírtam neki válaszolni. Valahogy nem vártam, hogy nem magyarok lesznek a buszon, de két nénin -akikkel együtt mentem WC-re az első pihenőnél Pozsonyban, és hallottam ahogy magyarul beszélgetnek- és rajtam kívül egyetlen magyar sem volt a buszon. Anya megnyugtatására, aki mikor meglátta, hogy a sofőr mögötti első hely az enyém, és erre olyan elkerekedett, ijedt szemeket meresztett: volt hárompontos biztonsági öv és használtam is, meg amúgy is kötelező volt. Prágáig nem is volt semmi gond. Hacsak azt nem számoljuk, hogy a szlovákok és a csehek sem tudnak autópályát csinálni (konkrétan az övék is beton darabokból volt összerakosgatva, mint nálunk valamelyik, csak náluk a sávok között itt-ott még a fű is kinőtt :D Szóval Prágától aztán azért akadt pár kellemetlenség. Először is, Prágában át kellett szállnunk egy másik buszra. Ez mondjuk nem volt nagy kunszt, még segítettek is átpakolni, csakhogy annyian szálltak fel ott, hogy a csomagjaink egyszerűen nem fértek be a csomagtartóba. Nah, akkor elkezdték célállomás szerint hívni az embereket, hogy aki messzebb megy, annak legyen belül, meg a transzfer autó, ami a maradékot hozza ne menjen olyan messzire mikor már felesleges neki. Mivel Koppenhága az egyik legközelebbi megálló volt, persze, hogy az én táskáim is azok közé kerültek, akiké nem fért fel. A maradék táskákat elzárták, és mondogatták, hogy ne aggódjunk, a transzfer kocsi nemsokkal utánunk indul, és gyorsabb, mint egy nagy busz, mire Koppenhágába érünk, az is ott lesz. Kaptunk is számot róla, hogy mit adtunk le, meg a táskákra is ragasztottak, szóval gondoltam végül is nem lesz belőle gubanc. Németországból nem sokat láttam, mert egyrészt besötétedett, másrészt pedig itt már nem rázott úgy az út, mintha macskaköveken mennénk, és kicsit aludni is sikerült. Meg persze volt Filmvetítés és ötféle zenecsatorna, de én inkább maradtam a saját zenémnél, mert pl. a "Final countdown" című klasszikus cseh nyelven és fejhangú énekesek által előadva nem olyan menő :D
Aztán hajnali fél négy körül arra ébredtem, hogy az utaskísérő dumál a mikrofonba és hopp, már egy komp beljesében állt a busz... Az utazás idejére (kb 40 perc) felmentünk a felsőbb szintekre, ki is lehetett menni egy nyitott teraszra, húú, nagyon jó volt! Először azt hittem, hogy azért imbolygok, mert hogy előtte egy perccel keltem fel, de aztán rájöttem, hogy mindenki cikkcakkban jár :D Eszeveszetten fújt a szél és hideg, sós levegő csapott az arcunkba, sokáig nem lehetett kint bírni, pedig anya polár pulóvere a fülemig fel volt húzva. Egyet kell értenem tesóm egyik kamionos haverjával: a komp klassz dolog! Jó mondjuk ennyi idő alatt nyilván nem lesz tengeribetegsége az embernek, de akkor is, nekem nagyon bejött, és pár perc alatt megszoktam a talaj finom hullámzását. Aztán hipp-hopp, már Dánia földjén is voltunk. Itt is szundítottam kicsit, aztán az első napsugarakkal keltem, és nézelődtem. Sok a szélkerék. Meg a legelésző lovacska. És a házak kicsit olyanok, mintha a svéd piros halász faházikókat keverték volna valami angolos, kisméretű tömör téglás, ki-be ugrálós ízléssel. Aztán amikor megérkeztünk Koppenhágába, leszállt az a 8-9 cseh gyerek is, akiknek velem együtt nem fért fel a cucca. És kiderült, hogy még két órát kell várnunk a csomagokra...Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon érdeklődjünk pontosan mikor érnek oda. Nah jó, addig körülnézünk, mentem velük, mert mit csináljak egyedül, meg azért 8 ember nehezebben marad hoppon, ha egyedül sétálgatok, féltem volna, hogy lemaradok a csomagokról vagy nem tudom. Szóval megismerkedtünk a vasútállomással, ők is tovább utaztak Erasmussal, ketten asszem Horsensbe is jöttek, a többiek Aarborg-ba mentek. Aztán persze ők hívták a telefonszámot amit adtak, és szép fokozatosan hízott az idő, míg végül majdnem öt órát kellett várnunk a csomagokra! Meg is beszéltünk, hogy azért ez már sok, írunk panaszlevelet a cégnek. Ma vagy holnap írok is.
Ezek után fél 12-kor végre eljutottam jegyvásárláshoz: Kiváltottam egy úgynevezett "Wild Card"-ot, ezzel féláron utazhatok majdnem minden nap a héten (a dán diákoknak nincs alapból félárú kedvezmény). A kártya be is hozta az árát egyetlen Horsensbe menő jegynél. Délben felszálltam hát egy vonatra, és háromra már Itt is voltam a vasútállomáson. Jah igen: Itt a kallerek egyáltalán nem olyanok, mint a mávnál. Inkább utaskísérőnek tűnnek, elbeszélgetnek az utasokkal, ha valaki valamit benézett akkor nem büntetik meg mindjárt, mert elhiszik, hogy félrenéztél valamit, és azt kell gondolnom, hogy itt ezzel nem is élnek vissza az emberek. Talán :D Egyébként persze vannak itt is fura alakok. Pl a vasútállomáson, míg vártunk odajött két kéregető is. Aztán mikor mondtuk, hogy nem értjük, akkor folyékonyan angolul nyomta tovább, hogy miért is adjunk neki. Majd egy vasúti alkalmazott szépen elterelgette tőlünk. :) folyt köv, most fürdés szünet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése