szerda

Megkezdődött a rendes suli, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy 8-4-ig a gép előtt kell ülni. Hétfőre hoztam pár rajzot a csapatmunka rám eső feléről. Csak ilyen szabadkézi skiccek voltak, de a gondolatot szerintem elég jól közvetítették. Na most, rajtam kívül senki sem hozott semmit. Mármint lerajzolva. Lehet, hogy gondolkodtak rajta, azt nem tudom. Aztán megpróbáltuk megbeszélni, hogy hogyan legyen. Én szerettem volna, ha tényleg van valami csapatmunka, nem csak az, hogy ha mindenki megcsinálta részét, akkor összetesszük egy power pointba. Mert úgy tök széteső lesz, nem lesznek olyan ábrák, melyek több gondolathoz is kapcsolhatóak, vagy valami közös, mindent átfogó grafika. Elég lett volna  pl egyikünknek berajzolni a házat valamelyik tervezőprogramba, és aztán azt használhatták volna a többiek. De nem, ez nem jött be Olácskának meg Kyle-nak sem, hát mindenki ment a maga útján. Még én szerettem volna kérdezni tőlük, mivel vasárnap nem igazán tudtam megoldani egy problémát az épületünk keresztirányú merevítésével kapcsolatban. És gondoltam majd megbeszéljük, esetleg javasolnak valami alternatív megoldást, ha tudnak. De meg sem értették a problémát. Hiába magyaráztam én merevítésről. Csak azt magyarázták, hogy hát de elég fal van benne, csak 3 emelet, hát hogy ne állna meg. Jah, csak minden fal párhuzamos, és az egyetlen kereszt irányú fal meg tele van lyuggatva. És egyébként is középen van, szerintem tuti nem jó csavarodásra. És ha a teherhordó falakra merőlegesen fújna a szél...  Elment fél órám a magyarázással, és a végén még én lettem hülyének nézve. Míg végül mondtam, hogy oké, a középső fal elég a merevítéshez. Magamban pedig hozzátettem, hogy majd én hozzáképzelek egy speciális sarokmerev vasalást. :D Így végül mindenki boldog volt, ők mert nem tudtak a problémáról, én, mert tudom, hogy végülis meg lehetne oldani. Ezt most csak azért meséltem el ilyen részletesen, mert elég sokszor ez a helyzet. Azóta nem problémázok annyit mindenen. Látom a problémát, de már fel sem vetem, jó lesz az úgy, ahogy csinálják, én meg max kigondolok egy megoldást. Mondjuk így valószínűleg nem tanulok sokat, meg nem is akarom ezt csinálni egész félévben, de egyenlőre jó lesz. Mert pl. mikor bejött az épületgépész tanár, hogy akkor most beszéljünk az aknánkról, meg a berendezésekről, és megkérdezte, hogy mit gondolunk, a lapos tető külső vízelvezetéssel miért nem előnyös, akkor ő sem értette, mikor a visszafagyásról magyaráztam... Ő csak arra gondolt, hogy a nagy tetőfelület miatt túlfolyik a csatorna. Hát nem tudom...Most vagy az angolom nem elég érthető, vagy nem hallott a visszafagyásról, vagy az ő angolja nem elég jó. Ennyire mást tanítanak nekünk?
Az egyetlen dolog, amiben sajnos igen béna vagyok, az a gépes tervezés. Sajnos itt mindenki jobban rajzol nálam a gépen. Pedig legtöbben kevesebb éve járnak egyetemre, mint én. Gyorsabbak is, és jobbakat is tudnak csinálni. Itt senki nem skiccelt, csak Jan, a szakállas srác Csehországból. Meg én persze. A többiek nem is rajzolnak kézzel. Most kezdem megérteni, hogy tőlünk miért várták el és várják is el még mindig, hogy legalább a kezdeti szakaszban kézzel rajzoljunk. Mert csak úgy tudod pontosan végiggondolni a dolgokat. Úgy fogod lerajzolni azt ami a fejedben van, és nem azt, amit a programoddal meg lehet csinálni. Így kerülsz testközelbe a saját gondolataiddal, úgy ismered meg minden részletét, változatát.
Szóval miután elment fél napom, hogy kitaláljam miben is fogom megcsinálni a rám kiszabott részt (szabad kézzel egy délelőtt megvan tök szépre, elvégre ez csak statika, meg csomópontok, minek ezt géppel csinálni, egyáltalán minek 3D-s modell, hogy bemutasd?), majd minden általam ismert programban nekiláttam , végül az archicad-photoshop kombó mellett maradtam.
Aztán kedden volt még két óránk: egy statika, ahol eléggé az alapoktól kezdték, viszont hasznos volt, mert egy csomó szakkifejezést megtanultam angolul, majd egy BPM (ez ilyen kivitel 2 jellegű tárgy: managementről és időtervezésről, meg pénzügyi kalkulációkról szól), ahol megtanultuk, hogy milyen irányelvek alapján osztogatja a pénzt a dán kormány a szociális lakások építéséhez. (míly meglepő: négyzetméter és építési ár alapján :D ).
Aztán tegnap (kedden) suli után úgy döntöttem, hogy sétálok kicsit a városnak azon a felén, ahol eddig még nem nagyon jártam. Gondoltam nem olyan nagy hely, annyira elkeveredni nem fogok. De.... :D Első eltévedés kipipálva :D Becsapósak ezek az utcák... :D Egyrészt eléggé hasonlóak, így vagy fél óráig úgy sétáltam, hogy azt hittem tudom merre járok. Messziről látni lehetett pl egy templomtornyot, ami pont úgy nézett ki, mint egy másik templom tornya, amiről tudom, hogy hol van. Vagyis ahhoz képest tájoltam be magamat. Aztán mikor gyanítani kezdtem valamit, mert hát egyre csak olyan helyeken és tereken mentem át, amiket még tuti nem láttam előtte, akkor a templom felé vettem az irányt, aztán mikor odaértem, akkor láttam, hogy az egy másik templom :D . Na, akkor az alapján keveregtem kicsit, hogy merről jöttem, kb hol lehetek, milyen magasan vagyunk, hol lehet a tenger, lefelé vagy felfelé kell-e menni? Míg kb egy óra után rászántam magamat, és megkérdeztem egy pizzafutárt. :D Aki megkért, hogy várjam már meg, míg beviszi a pizzát a házba, aztán részletesen elmagyarázta. Hát... Én tökre a másik irányba gondoltam a kolit :D Úgyhogy jó, hogy megkérdeztem.
Ja, a hát másik nagy eseménye, hogy még vasárnap elsétáltam a Bilkába, és megnézegettem újra a sídzsekiket, majd egy kis otthoni segítség (felhívtam anyát, hogy kérdezze meg az egyik nagynénémet, akik szoktak síelni, hogy melyik márka milyen) után megvettem 500 koronáért az én szuper fekete (kis fehér részekkel, mint pl a kapucni belseje) sídzsekimet. :) Másnap olyan nagyon esett az eső, hogy mire hazabattyogtam a suliból, a kis barna dzsekim, a farmerom, a cipőm, és a pulóverem olyan vizes lett, hogy csavarni lehetett volna belőle... Még a pólóm is vizes lett. Na ezek után, mivel el kellett mennem a boltba átöltöztem a téli bakancsomba és az új sídzsekibe, és TÖK szárazan megúsztam. A dzsekin kis cseppekben ül meg a víz, és  le lehet róla seperni, vagy ha megrázod magad, akkor hullanak róla szerteszét :) Szóval talán télen is jó lesz. Most azonban még félretettem, mert hideg nincs annyira, a netes időjárás szerint 14-17 fok van.
Biciklim még mindig nincs, tegnap felhívtam Heninget, a biciklis fickót, és vasárnapra ígérte, hogy jön. Addig marad a gyaloglás :) De vasárnap eljön a "gyaloglás vége"  :D (de utálom azt a számot)
A Kamtjatkában eléggé akadozik a net, a mi blokkunkban állítólag különösen rossz. Úgyhogy nem tudom, hogy tudok-e menni este skype-ra vagy egyéb helyekre, ahol beszélgetni lehet másokkal :) (most a suliban vagyok, már nem kell sok és befejezem a saját részemet, kb fél óra. Meg egyébként is. Közbe-közbe azért felnézek facebookra, ide-oda, mert ha már otthonról nem kommunikálhatok az otthoniakkal, akkor legalább innen :)
Képzeljétek, rám írt egy BME-s srác, hogy mikor az Erasmusról keresett infót az északi országokba, engem is kidobott a google. :) és hogy mesélnék-e neki pár dolgot. :D Tök furcsa, mert pár hónapja még én kerestem így emberkéket, hogy ők meséljenek nekem.
Na, még így a végére egy idézet, amit nem rég olvastam valami cikkben, ami Dániáról szólt, és szerintem tök igaz:
"Ápolt gyepen totyogó, szelíd vadludak, fehérre mázolt léckerítések, bicikliző gyerekek, 12-vel hajtó, udvarias autósok, mosolygó gyalogosok, kutya-akadálypályák, csend, mellbevágó jómód, szolid unalom: az ember egy nap után bicikliláncos támadásról ábrándozik a legközelebbi nagymama ellen." Na jó, a bicikliláncos résztől tekintsünk el :)
Majd még jelentkezem!