halad az idő

kedd van, majdnem egy hete nem írtam. Már voltak, akik figyelmeztettek is rá, hogy ideje lenne folytatni :) Szóval:
A múlt hét eltelt a sulival, összetettük a prezentációnkat, meg gyakoroltuk, felkészültünk rá, hogy esetleg a csapat másik tagjának részét kell előadni, mert más osztályokban így volt. De nálunk végül a sajátodat mutathattad be. Annyira nem is lett rossz a végén, mint gondoltam a hét elején. Azért volt akinek jobb lett. :D Aztán megkaptuk az új csoportot, hááát, érdekes lesz... :)
Egy csoportba kerültem egy hallgatag román lánnyal Dianával, egy francia sráccal Romainnal (francia általában = nem beszél jól angolul és nem is akar dolgozni) és egy kínai gyerekkel Cong-gal, akiről épp előtte állapítottam meg, hogy nem teljesen százas...Kis fejrángás meg ez-az :D De ő full time student, azaz az egész egyetemet itt végzi. Vagyis ismeri a rendszert, hozzászokott az itteni elvárásokhoz, szokásokhoz, munkamódszerhez, vagyis még igen hasznos tagja lehet a csapatnak. Kíváncsi leszek mi sül ki belőlünk. :)
Aztán péntek délután sétálni mentem a városba. Most jobban figyeltem, hogy merre megyek, sikerült is eltévedés nélkül bejárnom egy eddigi ismeretlen városrészt. Belebotlottam az északi temetőbe, hát gyerekek! Ide fogok járni olvasgatni! :D Gyönyörű! Egyáltalán nem olyan, mint az otthoni temetők. A sírok kis buxus kerítéssel vannak körülvéve, vagy alacsony kőfallal, mindegyik mint egy saját kis udvar. A sírkövek kicsik, így nem is látszanak ki a növények mögül. A közöttük levő rész pedig a legpuhább és legápoltabb gyep, öreg fák, virágok helye. Szóval az egész úgy néz ki, mint egy igen gondozott és nagyon izgalmas dimbes-dombos kastélypark. Azóta voltam már a déli temetőben is (tudom, morbid, hogy járom a temetőket) és az is ilyen.
Szombaton is sétáltam, meg főztem, meg boltban voltam, meg ilyenek. A sok városjárás alatt azért leszűrtem pár dolgot az itteni életről, úgyhogy most kicsit ezekről írnék:
Képzeljétek el, hogy a tesco zöldséges részét kiteszik az áruház előtti szabad placcra, és nem őrzi senki. Ha akarsz venni egy kiló krumplit, akkor fogod, összeszeded, és beviszed magaddal a boltba, ott veszel egy kosarat, abba beleteszed, körbemész a boltban, majd ugyanúgy fizetsz a kasszánál. Én nem mondom, hogy itt nem lopnak belőle, mert lehet, nem tudom. De csak megéri nekik kipakolni, akkor nem vihetik fizetés nélkül rekesz számra a barackot... Meg a város közepén is, a fő téren/utcán (egy nagy sétáló övezet a város közepe, kb mint Szombathelyen) minden bolt nyugodt lélekkel kipakol. A kabátoktól kezdve (amivel még Magyarországon is találkozik az ember) a mosogatószivacsokon át a szappanig, melltartóig van minden az utcán. És nem csak egy-egy állvány. Állítom egész részlegeket raknak ki! Egyrészt tehát itt is azt látom, hogy itt nem kapnak fel mentükben a járókelők egy-egy ceruzát az írószer előtt, másrészt pedig zsibvásár hangulata lesz a térnek. Ez egyszerre fura és izgalmas is. Egyrészt milyen már, kerülgetni a bugyikat meg az elemeket... Másrészt viszont tökre tele van élettel. Arra ösztönöz, hogy ne csak átrohanj a téren, hanem nézelődj, beszélgess, ülj le. És így az utca nem egy üres tér lesz, hanem egy jó hely, ahol sokan töltik a szabadidejüket.
A közlekedés: apa mesélte egyszer, hogy Svájcban megállt egyszer a járda szélén, és átnézett a másik oldalra, hogy jól látja-e, hogy ott egy műszaki bolt van. De nem akart átmenni, zebra sem volt. És az autók megálltak...És át "kellett" mennie, mert ahogy mesélte "még félt, hogy ha nem megy át, meglincselik :D" Na itt is valami ilyesmi van. A legtöbb helyen nincs zebra, csak a járda lesüllyed az út szintjére, és így eltűnik a padka. Na, az asszem a hivatalos átkelőhely. :D Elég, ha lelassítasz egy ilyen helyen, és már engednek is át. Jó azért nem mindenki, de ha lelépsz az útra, hogy átmenj, akkor nem dudálnak rád idegbeteg módon, hogy "mennyééé má", hanem megállnak. Esetleg még mosolyognak és biccentenek is, amikor az otthon megszokott módon bemosolygok a vezetőre, hogy "köszi, hogy megálltál".
Az is egyre biztosabbnak tűnik, hogy a felső, északi város, ami felmászik egy kisebb domboldalra sokkal jobb hely, mint a part menti utcák. Pedig én azt gondoltam eleinte, hogy fordítva lenne logikus. De a part nagy részét ipari kikötők, halfeldolgozó üzem, meg ilyenek foglalják el. A tanárnőnk -Anle- szerint ezek minden városban így jellemző Dániában, most kezdenek el változtatni rajta: kimozdítani a bazi nagy undorító kikötőket a városközpontból, kitenni őket a város szélére, és visszaadni az embereknek a partot: rekreációs tereket, lakó és közösségi épületeket terveznek ide. Hát, Horsensben ennek sajnos még nyoma sincs.
Na, aztán vasárnap megvettem a biciklimet!!! :) Szép kékes színe van, csak egy kicsit rozsdásodik és kicsit kattog :) 350 korona volt (kb 12-13.000 ft) és ingyen kaptam hozzá egy zárat, mert hogy ilyen sokat kellett várnom rá. Van rajta még kilométeróra is. És működik a váltó, három fokozata van :D Szóval igen boldog vagyok vele. Gyorsan ki is próbáltam:letekertem a strandra. Hát mit ne mondjak, kb 20-25 perc alatt ott voltam, gyalog meg majdnem meghaltam múltkor. Lábaltam a tengerben, jóóó hideg :D, gyűjtöttem kagylót, kiültem a mólóra. Egy idősebb házaspár még úszni is belement, voltak legalább fél órát :D Aztán találkoztam a mólón három gyerekkel, két fiú és egy lány. A srác az volt, akinek kölcsönadtam a mosókártyámat még múlt héten. Leültünk a mólón, beszélgettünk. A lány kínált bodzabogyóval, én meg gondoltam biztos nem bodza, mert hát azt mi nem esszük meg... Kérdeztem, hogy mi az? Erre meg mondja, hogy hááát, nem tudja az angol nevét, de az ő országában úgy hívják, hogy "bodza" hűű mondom: "Are you Hungarian then?" "Yes" "ok, me too" :D szóval vicces volt. Kicsit beszélgettünk magyarul, győri a csaj és most kezdi az egyetemet, az egészet itt fogja csinálni, számítástechnikát tanul. Jah, és Pintér Lujzának hívják. De leginkább angolul beszélgettünk a srácok miatt. Aztán elindultunk hazafelé, ők gyalog voltak, így én meg toltam a biciklit. (na tessék, csak gyalog kellett megtenni újra azt a hosszú utat :) ) Megnézték az én szobámat, mert ők is olyanban laknak mint én (shared: nincs külön hálód, azt is megosztod valakivel, nem csak a konyhát/nappalit/fürdőt). Aztán én is az övékét. Hát, az enyém sokkal jobb! :D Nekik nincs külön háló részük, mint nekünk, hanem egy nagy tér az egész. És ugyanannyit fizetnek, mint én. Szóval szerencsés vagyok :D
Aztán hétfőn study trip volt Aarhusba, megnéztünk pár jó társasházat, meg olyan alacsony intenzív beépítéseket. De most lassan kezdődik egy óra, úgyhogy arról majd máskor mesélek.