Hűha, úgy tűnik egyre ritkulnak a bejegyzéseim... Elnézést mindenkitől, igyekszem rendszeres időközönként írni, de néha időm nincs, néha energiám, néha meg csak kedvem... :)
Szóval, már szept. 30-a van, péntek. Ez a hét úgy robogott el, hogy szinte észre sem vettem. Múlt hétvégén pénteken este nyolc után jöttem el a suliból, mert az ipartörténeti múzeumos projektet csináltuk. Megadott kérdéssora kellett válaszolni, és felvetettem, hogy mi lenne, ha nem csak úgy odahánynánk a válaszokat, hanem próbálnánk őket csoportokba rendezve valamiféle fejlődést, tendenciát kihámozni a négy lakás alapján. Tehát ahelyett, hogy felsorolnánk, hogy melyik lakásban milyen bútorok vannak, inkább írjunk arról, hogy szerintünk az iparosodás hogyan befolyásolta a lakáskultúrát az elmúlt 100 évben. Ok, ezt el is fogadták. Kérdeztem, hogy ki tud valami képszerkesztő programot használni? Senki. Ok, akkor én megcsinálom Photoshop-pal a lapokat, ők meg írjanak, meg válasszák ki a fotókat, rajzoljanak skicceket hozzá. Ok, nekiálltak. Egy óra után Diana megkérdezte, hogy most akkor ő mit is írjon a bútorokról? Hogy régiek? Vagy pl hogy fából vannak? ...... XD Mondtam neki, hogy nyugodtan vonatkoztasson el egy kicsit, pl hogy a világháború előtt milyen gyönyörűen megfaragták a részleteket, a hatvanas években meg már a tömeggyártás hatására a farostlemezes kockabútorok voltak a jellemzőek. De aztán rajzolt két tök jó nappali skiccet. Congnak negyedszerre sikerült viszonylag helyesen bebútoroznia az általam megrajzolt lakásalaprajzot. Romain pedig egészen jól összeszedte a gépészeti részt. Én írtam még a szociális háttérről, a kerthasználatról, a térstruktúra változásáról. Összesen hét oldal lett. De vasárnap is dolgoztam rajta.
Szombaton délután viszonylag jó idő volt, úgyhogy spontán ötlettől vezérelve körbetekertem a város északi oldalán elterülő láp- és tóvidéket. Igen szép volt, sok kis "falun" keresztülmentem, bár inkább tanyaközpontoknak mondhatnám. 7-8 házikó egy kupacban a lankák között, legelésző lovak, és a földeken csipegető varjak és sirályok (tök jó, feketék és fehérek, olyan mintha cukros mákot szórtak volna a földre) között. És igen gondozottak, valamint fiatalok is vannak, sőt, legtöbben kisgyerekes családok. Tök jó lehet ilyen helyen lakni, el tudnám viselni. A táj gyönyörű, és a város még sincs messzebb, mint 20 perc biciklivel. Vasárnap pedig kisütött a nap, úgyhogy a kora délutánt a strandon töltöttem egy könyv társaságában, sőt még egy plédet is vittem, hogy majd ledőlök a homokba, biztos jó meleg lesz a naptól. Hááát :D Hamar átköltöztem egy padra, mert azért annyira nem volt meleg. A tapasztalt dánok takarókkal felszerelkezve élvezték a jó időt. :D A piknikezős plédjeik is olyanok, hogy alul van egy műanyag vízálló réteg, aztán pedig egy jó vastag polár réteg a tetején. Láttam vitorláshajó oktatást is, egy nagyobb hajó körül kb 50-60 kis hajó (olyan kis balatoni kalóz méretű kb), mint a hangyák mentek körbe, majd mindenféle alakzatokban. Hazafelé benéztem a kikötőbe is. A "hobbi" kikötő rész igen szép, ez nem okozott csalódást, mint az ipari rész, ahova letévedtem az első napokban. Tényleg úgy tűnik, hogy itt nem olyan nagy luxus a hajó. Mert eddig minden parti faluban láttam ilyesmi kikötőt, és rengeteg hajó van egy ilyenben, vagyis viszonylag sok ember vitorlázik. Ami mondjuk egy ennyire tengerbe nyúló helyen nem olyan meglepő. :)
A héten aztán folytattuk a projektet, dolgozni kellett rendesen, többek között ezért sem írtam ide. Így, hogy mindent nekem kell fejben tartani, meg hogy elég sok lényeges dolgot alapból én csinálok, azért bizony elfáradok a nap végére. Egyre jobban tisztelem otthon a konzulenseket, hogy négy óra konzultáció után is értelmeseket tudnak mondani (már aki :D ). Mert engem leszív rendesen a magyarázás, meg koncentrálás. Még két hét, és be kell adni a tender tervet, jó sok meló lesz vele, úgyhogy a következő hetekre sem garantálom a sűrű blogbejegyzést...
Múlt héten pár napig sárgaborsót ettem, majd tojásos krumplit, majd rántottát, ma pedig zöldséges tojásos rizst, ami nem valami nemzetközi konyhai recept, amit itt hallottam, hanem a saját kreálmányom (én legalábbis nem hallottam még ilyen kajáról, de lehet, hogy létezik). Háááát :D Kicsit natúr. De ehető, és egészségesnek is mondható. Úgyhogy a hétvégét ezzel a kajával fogom eltölteni. Ja, igen, ha már kaja: Egyik nap bementem a pékségbe, ami előtt minden nap elmegyek, és az illatoknak köszönhetően nyeldeklek is egy keveset :) És vettem egy... Nos, leginkább kakaós csigára emlékeztető valamit. (itt minden péksütit simán "édestésztának" hívnak). Igen drága volt, de nagyon finom! Nem az a könnyű leveles tésztája, van, hanem valamilyen kelt, amibe gondolom cukros vajat tekernek, mert lágy és szaftos. És még forrón meglocsolhatják csokival, mert a tekervények közé félig befolyt, majd megszilárdult csokiöntet van a tetején. :D hmmm, hát néha jutalomból fogok enni :D
Ma pedig elromlott a barna dzsekim cipzárja... Szegény dzseki amúgy is elég megviselt, már van 5 éves, és elég sokat hordtam. A karján, meg még egy két helyen már szétfeslett az anyag is. De gondoltam, még kihúzza ezt az őszt, aztán majd tavasszal otthon veszek újat. Hát... Úgy tűnik itt kell venni. Pontosabban kellene. De ma az egész délutánt a városközpontban töltöttem, és nem találtam semmit. Volt egy, ami még talán, de az sem az igazi, és az árakat tekintve csak akkor fogok itt venni bármit is, ha első látásra bele szerelmesedek.
A hétvégét nagyrészt azzal fogom tölteni azt hiszem, hogy Archicadbe rajzolom be az épületkomplexumunkat. Meg keddre csinálom a tűzvédelmi, parkolási, fenntarthatósági és a területrendezési analízist... Azért még így is leányálom a BME-hez képest az itteni meló :)