Na, eltelt megint egy fél hét, szerda van már. Hétfőn az egész délelőttöt konzultálással töltöttük, ahol amikor a mi csoportunkra került a sor, a tanárnőnk kifejtette, hogy aggódik a csoport miatt... Mert hogy úgy veszi észre, nem egyenlő energiákat viszünk bele, nem dolgozik mindenki rendesen. És hogy igyekezzünk egyszerűsíteni, ne legyen szinteltolás, meg kör alakú nappali. És hogy az egyszerű nem egyenlő az unalmassal. Amiben szerintem tökre igaza van, de Diana csak annyival kommentálta, hogy "pedig de....". Én igazán nem értem őket, leginkább Cong-ot és Dianát. Romain most már legtöbbször egyetért velem, és nem csak azért, hogy legyen békesség. Ma pl. kitisztítottam a legfelső emeletem található "penthouse" alaprajzokat, amiket Dianának kellett megcsinálnia. Nem bírtunk dűlőre jutni az előtérrel kapcsolatban, így végül két változatot hagytam meg: egyet ami szerintem a jobbik, meg egyet, ami nekik tetszik, de még elfogadható. És mondtam, hogy oké, akkor én most nem szólok, ti eldöntitek hárman. És Romain meglepően jól érvelt a nekem jobban tetsző mellett :) Komolyan, büszke voltam :D Mert a srác építőmérnök féleség, még sosem tervezett, tehát ebben a félévben kezdett el ilyenekről hallani, és jó lenne azt képzelni, hogy ez az én hatásom :) Olyanokat mondott, amiket én is gondoltam, de nem mondtam előtte. Kicsit asszem a tanáruk is lettem, de erről majd később.
Tehát hétfő: sajnos mennünk kellett egy előadásra, így a "lelkifröccs" keddre maradt. Elég rosszul éreztem magam, mert oké, hogy talán nem nekem szólt az intés, de akkor is. Ha a csoportról van szó, az engem is érint. Szóval kedden aztán belemélyedtünk. Először a csoporton belüli problémákba, hogy én nem érzem, hogy odatennék magukat. Nem arról van szó, hogy re se bagózzák, mert azért valamit csinálnak. Csak nem gondolják végig. Nekik egy alaprajz 12 vonal, nincsenek falvastagságok, ablakok, ajtók, és rosszak a méretek. Így elég nehéz beszélni valamiről. Megkérdezed, hogy ez itt mi? Egy szekrény? Ja, nem az ott a fürdőszoba! Basszus, Diana, ez 60 cm vastag....Ez nem fürdő, még csak nem is egy WC. Erre ő: Jaaa, akkor tegyük ide, azt meg oda. Oké. Akkor ebbe a szobába nem tudsz bemenni, itt meg van egy 3 méter széles folyosód. Jaaa, akkor ezt tegyük ide, meg oda. Magyarul olyan, mintha nem hozott volna semmit. És szétesik az egész. A másik bajom pedig, hogy nem tudják megmondani, hogy miért úgy csinálták. Nem akarok én nagy filozófiát vinni bele. Csak annyit, hogy elmondja, hogy az udvar felé tettem a nappalit, mert arra szép a kilátás, lehet nagy ablakokat, meg teraszt tenni. Pont. De mikor megkérdezem, hogy pl a konyha miért az bejárati ajtótól legmesszebbre eső csücsökben van, úgy hogy a spájzhoz át kell trappolnod az egész lakáson. Akkor nem tudja elmondani. Max annyit, hogy "mert szerintem így jobb" vagy "Because it is FANCY" (utálom ezt a szót) És elvárja, hogy ezt elfogadjam magyarázatnak, és legyen úgy. Mikor én meg nem úgy gondolom jónak. És ha elmondaná, hogy szerinte azért jobb így, mert mittudomén, valami speckó térkapcsolatot kapsz, és ez mekkora királyság, akkor talán belátnám. Mert én nem a saját igazamhoz ragaszkodom. Csak az általam jónak vélt megoldáshoz. Ha meggyőz, hogy van előnye annak, amit ő akar, akkor legyen úgy. Na, szóval mindent elmeséltünk a tanárnőnek, aki kijelentette, hogy hát igen, nem vagyunk egy szinten, az nyilvánvaló. Tehát próbáljuk nagyon egyszerűre venni a figurát. A többieknek azt mondta, hogy igyekezzenek, próbálják a sajátjuknak érezni a projektet, nekem pedig azt, hogy talán épp az a kihívás számomra ebben a félévben, hogy keresztülvigyem az akaratomat, és kiálljak magamért. (Mert előtte mondtam, hogy én nem akarom ráerőltetni a saját gondolataimat mindenkire). Aztán kikorrigálta a terveinket: azt az alaprajzot használjuk, amit én csináltam még másfél hete, mielőtt a többiek előálltak volna a körökkel, meg egyebekkel. Aztán délután összefutottam vele a folyosón, és beszélgettünk kicsit. Tök jó fej volt, elmondta, hogy szerinte nekem igenis vezetővé kell előlépnem, egyébként is azt írtam év elején a személyiségis lapomra, hogy nem szeretek vezető lenni (bár sokan mondják, hogy jó vezető lennék, de én akkor is utálom a helyzetet), és hogy itt az alkalom fejleszteni ezt az oldalamat. És hogy próbáljam meg belevonni a többieket, különben talán át sem mennek. És hogy majd igyekszik ő is segíteni, és figyel a csoportra. Szóval ezért lettem kicsit a többiek tanára is asszem. És ezért esett olyan jól Romain érvelése. Sőt, Cong is kinyögte, hogy miért akarja máshogy. És az egy dolog, hogy nem értek vele egyet teljes mértékben, de látom, hogy már ő is gondol VALAMIT. Mondtam nekik, hogy próbálják meg elképzelni a lakás. Belépnek, és ezt látják, erre mennek, onnan jön a fény. Hogyan lenne jó, kellemes? Aztán próbálják meg lerajzolni az alaprajzot. Ne a vonalakból induljanak ki. Mára már Diana is olyan alaprajzokat hozott, ahol voltak falvastagságok, bár az egyik fürdőszobája még mindig csak WC méretű. De akkor is haladás :)
Fura belegondolni, hogy otthon a második év vége, azaz a negyedik félév (amit most én itt csinálok) az a középülettervezés. És elképzelem, hogy ha mi odaállítottunk volna egy hányadék vonalrajzzal, mit szólt volna Balázs Mihály XD. Pláne Cságoly.... :D Na mindegy, nem otthon vagyunk.
Aztán kedden még kikaptunk két feladatot: Az egyik az önálló tanulmány, amit a félév vége felé kell leadnunk, többé kevésbé szabadon választott témában. Még nem tudom, hogy mi legyen a témám, bár már van pár ötletem. Elvileg holnap lesz lehetőségünk konzultálni a témaválasztásról, majd akkor talán rávezetnek a legjobb témára. A másik pedig egy kisebb csapatmunka, egy hetünk van rá. El kellett menni a horsensi ipartörténeti múzeumba, és az elmúlt száz év munkáslakásairól illetve a körülményekben bekövetkezett változásokról kell készítenünk egy tanulmányt. Ebben a múzeumban konkrét házak vannak korhűen berendezve (5 lakás és pár önálló szoba). Meg persze van még sok egyéb: gőzgépektől kezdve a mozdonyokon át a TV gyűjteményig minden. De mi a lakásokra koncentráltunk (ma délelőtt voltunk a csapattal). Hűűűű, igen király! Az 1800-as évek végétől voltak lakások, bútorokkal, használati tárgyakkal, gépészettel. Még a kertbe is ki lehet menni, le a pincébe, stb. Azt egyik "modernebb" lakásban (1960-as évek) két néni is volt, épp sütöttek :) Valami halpogácsát, meg is kóstoltuk :D A rádióból ABBA szólt, az íróasztalon a feltételezett gyerek órarendje, régi magazinok. Nagyon tetszett. :) Aztán gyűltünk kb. két órát még, a már elmesélt "alaprajzpucolással". Holnap pedig folytatjuk. Ma még megyek este Salsára, meg talán buliba is, még nem tudom...Attól függ, hogy ki megy még.
Szóval úgy tűnik, keményen kell majd dolgoznom. Mert nem csak a saját részemre kell koncentrálnom, hanem fél szemmel minden feladatra figyelnem kell majd. korrigálni, kiegészíteni, elmagyarázni dolgokat. Remélem azért kikerekedik valami jó a projektünkből, és jó jegyet kapunk. Viszont tuti, hogy rengeteget tanulok. Még ha nem is az építészetről. Másokról és legfőképpen magamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése