2011. szeptember 8., csütörtök

studytrip és a Nagy Levél

Na, akkor a kirándulás:
Első nap, hogy biciklivel mentem suliba, és azóta (ma csütörtök van) az utolsó ,amin nem áztam el teljesen :D. Az én hiper-szuper, kicsit rozsdásodó biciklimmel kialakítandó hosszú kapcsolat jegyében két zárral láttam el és a lehető legfrekventáltabb helyre helyeztem, a lehető legsűrűbb bicikliszőnyeg közepébe, hogy lehetőleg észre se lehessen venni :) Sajnos a bicikliket lopdossák rendesen, és sajnos állítólag a külföldiek elsősorban, vagyis a koliudvaron sincs biztonságban szegény...
8:20-ra megérkezett mindenki, a buszok is. Tiszta középískola feeling: felpakolni egy évfolyamnyi gyereket a buszokra, és kirándulni menni... :D Azért ezt szeretem az itteniekben: ha valami 8:20-kor indul, akkor az 8:20-kor, és nem 8:34-kor... Egész nap percre pontosan tartottuk az előre kiadott programot! :D Talán öt perccel később értünk haza, mint ami meg volt adva. És ez, ha azt nézzük, hogy olyan 8-10 megállót tartottunk, akkor szerintem egészen jó.
Beszállásnál mindenkinek a kezébe adtak egy térképet, hogy honnan mikor indul a busz, hogy ha elveszítenéd a csapatot, akkor nehogy ott maradj valahol. Meg egy programot, rövid leírásokkal a megtekintendő házakról. Aztán Aarhus felé vettük az irányt. Még odafelé megálltunk 4 helyen. Aztán Aarhusban is megnéztünk három házat, majd hazafelé még kb 3-4-et.
Elég hamar le lehetett szűrni a lényeget:
Amiket megtekintettünk ,azok egy kivételével mint állami segítséggel, szociális lakásoknak épültek. Vagyis normális, középosztálybeli embereknek, megfizethető áron. A lakások ezért kompaktak, nem túl nagyok, max két kisméretű hálóval. Viszont! A nappali-konyha-étkező tér mindig rendkívül világos és szellős. Legtöbbször nincs sötét előtér, szeretik belátni a teret belépéskor. És odavannak a teraszokért. Meg a függőfolyosós rendszerért. És a kinti terekkel legalább annyira foglalkoznak, mint a belsőkkel. Nem házakat építenek, mint otthon. Hanem "telepeket" A legtöbb társasházat inkább alacsony intenzív beépítésnek mondanám: max két-három emeletes tömbök, és több hasonló, egy koncepció alapján megépített tömb elhelyezve egy nagy egybefüggő tömbön, telken. Így kialakul egy csomó kis kinti tér, kert, hely, ami a közösségé. Játszóterek, gyümölcsösök, vagy csak egy kis pad, ahova le lehet ülni, találkozni, beszélgetni. Kicsit furcsa nekem, hogy pont itt, északon fektetnek olyan nagy hangsúlyt erre, hiszen a hosszú tél alatt biztosan nem grilleznek az udvaron. Vagy lehet, hogy de, és csak én nem tenném, nekik meg ez normális. És mivel rájöttem, hogy hogyan lehet képet beszúrni ide is (jóó tudom, beletellett egy kis időbe, de hát nem vagyok egy technikai zseni.... :) ), ezért most következzen pár fotó ezekről a közösséget erősítő jó kis társasházakról. Ja igen, ezek mind előregyártottak, van ami egyenesen panelekben jön ,téglaburkolattal együtt, meg minden, vagyis mondhatjuk, hogy ez a dán panel :D



Délután négyre értünk vissza a suliba. Amúgy pedig igen jó nap volt, sokat fényképeztünk (tisztára mint a japán turisták: képzeld el, hogy 150 fiatal odamegy az ablakod alá, és lázasan kattogtat a gépekkel). Ja igen, erről jut eszembe: Azért a privát szféra itt máshogy van értelmezve... A tanárok meglepődtek, hogy mi a diákok többsége, ha van rá lehetősége, akkor bebámul a függöny nélküli ablakokon és megnézi a lakás berendezését :D Úgy tűnik, itt az embereket nem zavarja, és nem is érdekli annyira, hogyha látják őket. Viszont gondolom nem is leskelődnek lázasan a szomszédok után. :) Nálunk egy ilyen egymás felé fordított elrendezés nem lenne túl nyerő.
Viszont éppen ezért, kedden, amikor megkaptuk a féléves feladatot, amiben "modern Scandinavian style"-ban kell megterveznünk a házat, én úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje úgy értelmezni a dolgot, ahogy itt szokás, és ahelyett, hogy az otthon megszokott módon letettem volna egy épületet a telekre, igyekszem megvalósítani ezt a telepes-közösségformáló elrendezést.
Tehát a féléves feladatról: komolyabb, mint gondoltam. tulajdonképpen kaptunk egy szerepjátékos papírt, amiben leírják, hogy akkor te most a Golden Way (még humoruk is van :D) építésziroda munkatársa vagy, aki indul egy tervpályázaton, ahol a horsensi önkormányzat épít lakásokat, ilyen meg ilyen irányelvek alapján. A cégednek ennyi meg ennyi pénze van a tenderre, eddig ilyen meg ilyen munkáitok voltak. Aztán a tender után lesz rendes verseny a csapatok között, a kiadott két helyszín közül mindkettőre kiválasztják a legjobbat, és aztán utána azzal kell tovább dolgozni.
A csapatodnak pedig mindennel foglalkoznia kell: építészet, szabályozások, statika, épszerk, gépészet, tűzvédelem, fenntarthatóság, költségvetés (pl a saját munkadíjunkat is bele kell számolni a költségekbe, így nyilvánvalóan limitált órát dolgozhatunk a feladattal, hiszen akkor nem marad pénzünk pl a reklámra, designra, stb.más kárdás, hogy mennyi munkaórát vallunk majd be a végén, és mennyi lesz a valóságos) kivitelezés, felvonulás, ütemterv, stb. Nyilván nem várják el, hogy mindenbe részletesen belemenj, lehet később majd specializálódni egy-egy témára, sőt, saját kutatást is kell majd csinálni egy választott, és a tanárral egyeztetett témáról. (én a mostani állás szerint a fenntarthatóságra, energia hatékony megoldásokra szeretnék specializálódni). Szóval igencsak izgalmasnak tűnik a félév. remélem az is lesz.

És akkor most a Nagy Levélről: Szóval ez a hét arra volt szánva, hogy megnézzük a helyszínt, és egyedül elkezdjünk gondolkodni róla. Külön kérték, hogy ezen a héten még KÉZZEL skicceljünk :) Úgyhogy végre elemembe érezhettem magamat, elbattyogtam az írószerbe, hogy skiccpauszt vegyek, igyekeztem kézzel lábbal lemondani az eladónak, hogy mit keresek, de lövése nem volt...Mármint megértette, hogy mit akarok, de hogy ő ilyenről még nem hallott... hiába, nem egy K épület melletti Ápisz :D Szóval bementem az ABC-be, és vettem sütőpapírt. :D A legnagyobb esőben kimentem a helyszínekre (bár bakancsban és sídzsekiben ez már nem egyenlő a "csavarni lehet belőlem a vizet" állapottal), mert a csapat megbeszélte, hogy másnap délben találkozunk itt a kolinál, és megnézzük ki mit gondol a helyszínekről.
Másnap délben kint ácsorgok...Senki...Na mondom ez jól kezdődik. Aztán megjelent Romain, a francia srác, mondom szia na végre! Erre ő: ja, hát ő igazából csak véletlenül járt erre.... :D És látta a kínai srácot, Chongot a suli felé sétálni 20 perce. Hát gondoltam király. Na akkor fel a szobába, megnézni, hátha valaki elérhető a neten. Diana, a román lány írt e-mailt, hogy ő most beteg. Oké, akkor nézzük mit tudunk csinálni ketten. Romain: Oké. Én: Na milyen a helyszín, melyik tetszik jobban? voltál kint? Romain: Nem, de rágugliztam...Na gondoltam, az király...Én ázok kint, te meg ráguglizol... Úgyhogy mondtam is neki, hogy na, akkor most szeded a cuccodat, és kimászol szivecském! (na jó, valójában igyekeztem elmondani neki, hogy DE AZ NEM UGYANAZ, és hogy a személyes benyomásokat nem tudod begyűjteni a netről...) Na, szóval végül kiment. Én meg írtam egy kör e-mailt, hogy ma reggel mindenki a suliban 8:20-kor (Diana ha tényleg beteg, akkor nem kell)  és úgy jön oda, hogy volt kint személyesen, és hoz magával skicceket.
És láss csodát, ott is voltak. És rajzoltak is egy keveset. Bár igaz, hogy Chong nem kézzel, hanem sketch upban, mert hát az is sketch.. De legalább foglalkozott vele.
Aztán jöttek a problémák: Az egy dolog, hogy rajtam kívül mindenkinek a másik telek tetszett jobban, ha nekik az tetszik, akkor legyen, bár szerintem sokkal nehezebb helyszín, de biztosan van oda is jó megoldás, szóval ha a csapat úgy dönt, hogy legyen az, akkor legyen.
De az már nincs rendben, hogy Chong egy komplett épületet hozott. Egy "készet". Ami ráadásul egy nagy levél volt. Komolyan! Egy negyed részt a földbe fúródott naaaagy falevél. Na, ez kicsit sok volt, de próbáltam megérteni. Kérdeztem: És miért gondolod, hogy ide pont egy levél lenne jó épület? Van valami a helyszínben, amire szerinted egy levél jó válasz? Ő: Neeem, csak ez olyan modern lenne... :D Na jó, akkor elkezdtem magyarázni, hogy talán ez most még korai. Hogy egyenlőre a telepítéssel kellene foglalkozni, a fő koncepcióval. A megközelítéssel max. Szerencsére vittem sütőpapírt :D úgyhogy nekiláttam arról a telekről is rajzolgatni: hogy látod, ha ide teszed, ki a sarokra az épületet, az mennyire mást jelent, mintha visszahúzod, vagy így elforgatod, stb. És hogy most még nem kellene lekorlátozni magunkat egy megoldásra, inkább keresgessünk. Diana és Romain ötletei egészen jók voltak, pláne, ha azt vesszük, hogy Diana még csak elsős volt, Romain pedig alapból építős, így nem sokat tervezett eddig. Na, akkor mindenki rajzolgatott még, aztán délután Anle, az osztályfőnökünk (kép róla, a nő az :D) megnézte ki mit alkotott. Ami nagyon tetszett, hogy mindenkihez olyan szinten állt hozzá, ahol tartott. Aki még a szabályozást olvasta, annak abban segített, aki meg már a parkolókon gondolkodott, annak abban. Chong leveléből ő is próbálta kiszűrni a lényeget, vagyis hogy mi a legfontosabb gondolat, hogyan lesz egy szimbólumból épület.
Az enyémre azt mondta, hogy a gondolat tetszik neki, de a telepítésemnek még vannak problémás részei, és igaza is van. :D Jelenleg három hosszanti tömeg elhelyezésének lehetőségeit vizsgálom, és eddig mindig oda lyukadtam ki, hogy valamelyiknek északra néztek a teraszai, ami azért nem túl szerencsés. És igazán szeretnék "access balcony-t" vagyis olyan függőfolyosó félét, ami itt szokás, és nekem tetszik, de az így kialakuló két homlokzat-típus viszonyával még vannak gondjaim. Meg ilyenek. De nagyon remélem, hogy jövő héten kedden, mikor a csoportnak választania kell egy projektet a négy közül, akkor nem a nagy levél nyer :D Mert én nem akarok egy félévet azzal eltölteni. :D Aztán meg hazamegyek, és kiröhögnek a BME-n.... Na mára ennyi, szerintem éppen elég lesz :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése